"De mit mondhatnék? Azt sem tudjuk, mi történik a nap végén, akkor honnan tudnánk, mi lesz öt év múlva? Meg kell tanulnunk Istenre bízni a kérdéseinket, és egyszerre csak egy napot végiggondolni. Az ember hajlamos várakozásban élni, vár a megfelelő körülményekre, míg mindenre garanciát és választ nem kap. Aztán az élete végén ráébred, hogy mást sem csinált, csak egész életében a megfelelő pillanatot várta."
Tréfa vagy tragédia?
A napokban jelent meg a református egyház egyik honlapján egy teszt-lap. Azt kívánják ellenőriztetni a teszt készítői, hogy a kitöltésre vállalkozó személy mennyire érzi magát reformátusnak.
Húsz kérdésre kell felelnie a kitöltőnek, minek nyomán kiderülhet, hogy hány százalékos református az illető. Egy később készült interjúban aztán kiderült, hogy állítólag ez egy tréfás játék kíván lenni, toborzása azoknak, akik reformátusnak érzik magukat. Megjegyzem, ezt a honlapon sehol nem olvashatja az ember!
Engem mégsem derített jókedvre ez a teszt-játék. Elsősorban a feltett kérdések miatt. Ugyanis a 20 kérdésből egyetlenegy sem (!) utal arra, amit református identitásnak nevezhetnénk. Nem értem, hogy a feltett kérdéseknek mi köze a reformátussághoz. Ezeket a kérdéseket egy horgász-egyesület tagjainak is fel lehetne tenni, talán akadna köztük, aki ismeri a Kálvin nevét anélkül is, hogy református lenne. A reformátusság lényege nem Kálvin neve, hanem az, amit ő tanított! De mit tanított Kálvin? Talán a teszt szerzője sem tudja.
A püspökök számát, a nyakbőség méretét, a töltött káposztára stb. történő rákérdezést és az egyéb szerencsétlen kérdéseket én nem tréfának, hanem tragédiának érzem. Ezek lennénk mi, reformátusok? Nem hiszem! Merem hinni, hogy csak a teszt szerkesztőinek kellene reformálódni a gondolkodásukban, ismeretükben és a szívükben.
Én szégyenkeztem, amikor elolvastam ezt a teszt-lapot. Csodálkoztam, hogy mielőtt közzé tették volna, nem nézte át senki, aki ért valamit is a teológiához. Vagy átnézte?
Dr. Sípos Ete Álmos