...Ravasz László ref. lp. írásai

„Az Egyház szükségképpen látható és láthatatlan. [...] A láthatatlan egyház tehát azoknak a kiválasztottaknak közössége, akik meghallották az elhívást, hittek, újjászülettek és megtértek. Azonban azt, hogy kik ezek, egyedül Isten tudja, mert a hit és a Szentlélekben való élet emberi szem számára nem ismereti tárgy. Igaz, hogy ennek megvannak a maga bizonyos jegyei, de mivel a képmutatók és kételkedők ezt utánozhatják, vagy színlelhetik, benne csak Isten tud ítéletet mondani, ki a szíveket és a veséket vizsgálja. A látható Egyházat azoknak társasága adja, akik az Ige hirdetése és hallgatása, a szakramentumokkal való élés és a fegyelem gyakorlása által egy külső társasággá egyesültek. [...] A látható Egyház tagjai között lehetnek (s vannak!) hitetlenek, tévelygők, kételkedők, sőt egyenesen istentelenek"

(Ravasz László: Kis dogmatika, Kálvin János Kiadó).

...

https://palheidfogel.gportal.hu/gindex.php?pg=20257220

...

Ravasz László (1882-1975): református püspök.

A teológiát 1904-ben Kolozsváron végezte, s már 1903-tól püspöki titkár volt.

1905-ben a berlini egyetemen töltött egy évet. Visszatérte után 1906 őszétől káplán volt Bánffyhunyadon, s miután 1907 májusában Sárospatakon teológiai magántanári, júniusban Kolozsvárt bölcsészetdoktori képesítést szerzett, ez év őszén a gyakorlati teológia tanára lett Kolozsváron.

1917-ben zsinati póttaggá, 1918-ban főjegyzővé választotta az erdélyi egyházkerület, 1921-ben püspökké a dunamelléki, s ettől fogva Budapesten élt, a Kálvin téri gyülekezet lelkésze volt.

1948-ban lemondott a püspökségről, 1951-ben a lelkészségről is, és nyugalomba vonult.

(Forrás: http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2342)

...

„Ma teljes a harmónia egyház és állam vezetői között, de amelyik pillanatban szembe kerülnének egymással, az egyház egész mostani felépítménye széthullana, s újra kellene kezdenünk az ősi ellenállást. (…) Nem bocsátkozom jóslatokba az iránt, hogy egy ilyen fordulat mikor következhetik el, csak azt látom meg, hogy minden egyház, amely az állammal életre-halálra összenő, államválság idején küldő, intézményes mivoltában ÖSSZEOMLIK.”

„Az az egyház, amelyet az állam tart el, az államnak a szolgája, s csak az az egyház lehet igazán a Krisztus szolgája, amely hívei áldozatkészségéből él. Kivilágosodott, hogy a szabadság írott malaszt, ha nem jár vele függetlenség, és a függetlenség gyökere az erkölcsi és anyagi autarkia.
A magyar református egyházpolitika eszménye a maga emberségéből, hívei önkéntes áldozatából élő szabad egyház lett, amely egyedül isteni Urának, a Krisztusnak engedelmeskedik. Valljuk tehát, hogy az egyház erkölcsi függetlensége magában foglalja az egyház teljes anyagi függetlenségét az államtól, politikától, minden világi hatalmasságtól.”

Ravasz László

 

...

„Isten készítget arra, hogy hozzátérjek. Szent keze egyenként veszi el tőlem mindazt, amit a világ adott, mert engem akar egyedül és azt akarja, hogy ne tekintsek hátra, mint Lót felesége, mert egy elmúló, égő városból, e múló világból menekülök az ő hazahívó karjai közé. Készítget arra, hogy csak Vele legyen társalkodásom. Ő legyen mindenem, mert nemsokára át kell mennem azon a keskeny pallón, ahol mindenki elhagy és senki nem segíthet. Egyedül ő tart meg és szállít át erős karjaiban a túlsó partra. Mögöttem bezárul elhagyott világom ajtaja, elhallgat édes vagy fájó zűrzavara. Leperegnek rólam emlékei, koszorúi, sebhelyei, mint ahogy a szárnyra kelő kócsag előbb lerázza tolláról a vizet. Hívogatnak belülről zengő zsolozsmák.”

(Ravasz László)

...

Dr. Ravasz László: Jób mellett

https://csecsy.hu/konyvek/dr_ravasz_laszlo_job_mellett/a_fajdalom_vilagteny

...

...

Ravasz László

Kis Dogmatika

 

Mi lenne, ha igaz lenne a Szentháromság-tagadók, az Unitáriusok vagy a Jehova Tanúi teológiai nézete?

Mi lenne, ha igaz lenne az Unitáriusok, vagy a Jehova Tanúi teológiai nézete?

Csináljunk egy próbát.

Nézzük meg milyen nyomorulttá válnék a keresztyénség, ha elvetjük a Szentháromság tanítását.

Azonnal kiesnék Krisztus istensége, vele az incarnatio, az engesztelő halál, a feltámadás és mennybemenetel. Jézus csak egy nagyon rokonszenves, nem nagyon művelt keleti vándortanítóvá válnék, aki hirdette azt, amit a zsidóságtól készen kapott s annak a csalódásnak esett áldozatul, hogy ő a megígért Messiás. Halála fájdalmas, nemes, mint Szókratészé, de sem több, sem kevesebb. - Mi hasznát veszed ennek?

 

A váltság - ha van - helyes belátásnak és komoly erőfeszítésnek a műve, úgy megy végbe, mint pl. a dohányzásról való lemondás?

- A keresztyénségből kiesik a bűn és kegyelem sarkisága s helyére jő a nevelés gondolata? Megmarad a szeretet és jóakarat nagy igazsága, de ezért nem kell keresztyénnek lenni, ez megtalálható a zsidóságban, a buddhizmusban, Platónnál és a sztoikusoknál is.

 

-A Szentlélek az emberi szellem erőfeszítése, munkája a természetes evolúció; az egyház vallásos egyesület, amelyet inkább a kegyelet tart fenn, s az, hogy még nem oszlatták fel?

Benne nagyon sok történelmi kincs halmozódott fel, de sok babona, előítélet, fanatizmus, papi reakció is, s a jó egyháztag fő kötelessége az egyház, mint a reakció fellegvára ellen küzdeni?

 

- A kijelentés helyére a józan észt kell ültetni, s Istent meghagyni végső oknak, végső célnak, elvont világrendnek, akit a képes beszédű ember így tisztel: Atyám? Nyugalmazott valaki, akinek munkáját az ősanyag, a fejlődés és a sors intézi?

Igaza van Keckermann-nak, a XVII. század egyik ref. teológusának:

„Deum deum esse non posse, nisi tres habeat distinctos exitendi modos, sive personas." Isten nem Isten, ha nem háromszemélyű.

Ez a felfogás megszűnteti a keresztyénség abszolútságát, és relatív jelenséggé teszi, és úgy illeszti be az egyetemes vallástörténet együttesébe. Nagyon jó szempont a szellemtörténet és filozófia számára, de sem a hit, sem a teológia számára nem használható.

Madách művének, az Ember Tragédiájának megjelenése óta nálunk is szokás lenézően és rosszallólag beszélni arról a bizonyos iotáról, amely az óegyház világháború-méretű harcaiban a két tábort: a homouzios tábort a homoiuzios tábortól elválasztotta.

„Óh jaj, ne tréfálj! Hát egy I miatt is mehetni ily elszántan a halálba?"

Amaz azt tanította, hogy Krisztus egylényegű az Atyával, emez, hogy csak hasonló lényegű.

Az egyikből az következett, hogy Krisztus a testté lett Ige, a keresztyénség a kijelentés ajándéka s mint ilyen abszolút igazság; a másikból az, hogy Jézus félisten, hérosz, egy új Ozirisz vagy Prométheusz, s vallása egyik színes szál a hellenista szinkretizmus tarka szőnyegében.

Végeredményében Krisztus dicsőségéről, Isten felségjogairól, a Szentlélek minőségéről volt szó, a kijelentés igazságáról. Van-e valami, amiért érdemesebb lehet meghalni, mint ezért?

Nem egy iotáért haltak meg, hanem Istenért.

 

...

Ravasz László: Kis dogmatika

Bibliai értelemben csak azok a cselekedetek jók, amelyek ennek a három feltételnek megfelelnek:
a) Istentől rendeltettek
b) a Krisztus megváltó szeretete iránti hálás viszontszeretetből származnak
c) Isten dicsőségét szolgálják

***

Lélektani befolyásokra- a szuggesztió és a tömegszuggessztió bizonyos formái révén – megtörténhet, hogy valaki a megtéréshez hasonló lelki élménysorozaton megy át, anélkül, hogy újjászületett volna. Az ilyen embernél elviharzik az egész megtérési élmény. Később önmaga állapítja meg: kigyógyult belőle.

***

Te csak hang vagy
Legyen a szívetek üres korsó, szomjú szivacs, mert sok elepedt lelket kell megitatnotok földi bujdosásotok szaharájában. Csak annyit adhattok tovább, amennyit ti felvesztek.

***
Emlékeim
Az egyház lelki legyen,
független legyen,
ne kapcsolódjék politikai rendszerekkel
és a szolgálatban találja fel hivatását.

Az örökkévalóság a pillanatokban él.
Az egyház alkalomra vár és felel, de ez csak a konkrét élete.
Az egyház alkalmakat teremt és organizál, ez benne az örökkévaló.
Isten országa ilyen mennyei alkalmak organizmusa.
Az egyház éppen arra való, hogy a két sikot összekösse s bennük egységes életlüktetést hozzon létre.

Az egyház lelki birtokállományából semmit sem szabad feladnia, sőt e téren igényeit állandóan fejleszteni kell.

Ki kell küszöbölni a lelkünkből a félelmet.
A vasárnapunkat hálaáldozatként fel kell ajánlani Istennek.
Tudhatja - és tudja is meg - mindenki, hogy a templomban vagyunk.
A templomban a gyülekezettel vagyunk együtt.
Jó, ha egy idő múlva a gyülekezetben valami munkát vállalunk.
Minél szerényebbet, annál jobb.
Pl. meglátogatni egy beteg testvérünket s annak rendbe tenni a házát.
Egy nyugdíjas társunknak építő olvasmányt vinni.
Valakivel együtt imádkozni.
A munkahelyünkön példaadóan viselkedjünk.
Ha szelídek, alázatosak és nélkülözhetetlenek vagyunk, nem bánt senki, sőt tisztelettel tekintenek ránk.

Bibliai értelemben csak azok a cselekedetek jók, amelyek ennek a három feltételnek megfelelnek:
a) Istentől rendeltettek
b) a Krisztus megváltó szeretete iránti hálás viszontszeretetből származnak
c) Isten dicsőségét szolgálják



További teendőink:

Rendszeresen olvasni a Bibliát.
Odahaza eleinte s egészen esetlegesen zsoltárainkat énekelni.
Házunk népét rákapatni az énekszóra, ezt rendszeressé tenni,
bibliaolvasással kiegészíteni és észrevétlenül a háziistentiszteletet méltóságára emelni.
Bármely bibliaolvasó kalauz segítséget nyújt, csak az egymásért, a közösségért és a gyülekezetért való hálaadás legyen szabad, egyéni s vegyen részt benne a család minden tagja.
Természetesen ezt lassú felépítéssel lehet elérni, mint ahogy a vadméh építi a maga sejtrendszerét.
Az egyes konkrét akadályokat, pl. hitetlen tag a családban, lakótársak csúfolkodása, meg lehet előzni, le lehet győzni, ha másként nem, keressenek olyan helyet, ahol nem zavar semmi.

Ellenőrizzük magunkat, hogy egyházfenntartásra, jótékony célra, szóval sáfárságra jövedelmünk és időnk egy tizedét fordítsuk.

Hallgassunk, mikor nem szükséges a beszéd,
főképpen mikor kritizálják a vallást és intézményeit.
De szólaljunk meg s tegyünk alázatos és határozott hitvallást, mikor a tagadás, a rosszhiszeműség beszél.
Kálvin azt mondotta egyszer: még a kutya is ugat, ha bántják a gazdáját, s én hallgassak, mikor Istent káromolják?
Ne tüntessünk, ne provokáljunk, de ne szalasszuk el a bizonyságtétel szent alkalmait.
Gyermekeinket kereszteltessük meg,
nagy gondot fordítsunk a konfirmációjukra,
a reverzálisból csináljunk becsületügyet.

Legyen a szívetek üres korsó, szomjú szivacs, mert sok elepedt lelket kell megitatnotok földi bujdosásotok szaharájában. Csak annyit adhattok tovább, amennyit ti felvesztek.

Ravasz László 

Egyéni életünk nagy problémája: a szenvedés.
A szenvedésben mindig van büntetés, mert nincs bűntelen szenvedő, csak bűnös.
Tehát bűnbánatra indít, alázatos vezeklésben gyakorol, s felkészít arra, hogy a bűnbocsánat édességét megérezzük.
– Második ajándéka, hogy nevel.
A fájdalom az az iskola, amelyben megtanuljuk, mi az igazi érték. Lassan elfordít a világtól és belegyökereztet a láthatatlan világ klímájába. Újra meg újra meggyőz, hogy elég nekünk az Ő kegyelme.

– A harmadik, legmagasabb funkciója a szenvedésnek az, hogy belevon a Jézus Krisztus szenvedésének a közösségébe és részt ad a szenvedés világszépítő missziójából.
Ez a szenvedés a lélek győzelme a test felett.
Ez a szenvedés a legmagasabb igehirdetés.
Ez a szenvedés alakító erők kisugárzása.
Hősies, aktív, győzelmes életforma, ámen a kereszthalálra és a feltámadásra.
Miért? Azért, mert a világteremtés és a gondviselés előjáték a világ megváltásához.
Azért, mert Isten a maga számára teremtett világ középpontjába a keresztet plántálta el.
Azért, mert a gondviselés műve Krisztusból ered és Krisztushoz vezet, a megfeszített és feltámadott Úrhoz.
Azért, mert a kereszt a világ legnagyobb gonosztette és a világ bűnét eltörlő tett.
Azért, mert abból a halálból élet támadt s a keresztyén élet magna chart-ja ez az ige:
Gal 2,20


104.o
Üdvbizonyosság
Ha pedig egyszer az üdv elsajátítása, illetve alkalmazása, egészen isteni mű, belőle tökéletesen ki van rekesztve az érdem gondolata. Nem lehet azt gondolni, hogy a Krisztus művének nagy előfeltételén felépül az embernek az a döntése és vállalkozása, hogy üdvözüljön.
A hit nem érdem, nem cselekedet, amellyel megszerezhetjük az üdvösséget, hanem ingyen ajándék, amellyel elfogadhatjuk az üdvösséget. Az ember ajándékba kapja a hitet azért, hogy elvehesse a még nagyobb ajándékot: az üdvösséget. Ezen a ponton fakadnak fel újabb vigasztalások.
Ha a váltság szubjektív oldala, tehát az, ami belőle az emberben megy végbe, a Szent Lélek Istennek személyes műve, akkor az isteni kegyelemnek nem lehet ellenállani, az elől nem lehet elszökni vagy elrejtőzködni.
Ez a református tanítás a gratia irresistibilis-ről, a gratia invincibilis-ről. Jeremiás, Pál, Jónás esete s más ezer példa mutatja, hogy „az Úr karja hatalmas kar, Véghez viszi, amit akar”. – De az is következik ebből, hogy a Szent Lélek munkája tulajdonképpen a kiválasztás, a kegyelmi tanácsvégzések végrehajtása. Ez pedig azt jelenti, hogy a kegyelem elveszíthetetlen, a szentek megmaradnak a maguk állapotában. Nem úgy, hogy szeretnének vétkezni és nem tudnak, hanem úgy, hogy nagyon szeretnének nem vétkezni s ez nekik – éppen a Szent Lélek által – sikerül is. Olyan drága nekik a Krisztusban talált békesség, hogy mindentől óvakodnak, ami gonosznak látszik. Még attól is, ami csak látszik gonosznak, de valóságban nem az.

Ez a kegyelem elveszíthetetlenségéről szóló tanítás, ami a szentek állhatatosságáról (perseverentia) szóló tanítással együtt a református ember hitbizonyosságának kőnél szilárdabb fundamentuma.
De ebből nem szabad azt a következtetést vonni le, hogy a Szent Lélek fizikai erőként, mechanikusan hat, minden ellenállást letör, s a Neki tetsző állásfoglalásra kényszerít. A Szent Lélek lelki módon dolgozik. Ez azt jelenti: szabadságot adva, döntésre nevelve.
A Szent Lélek célja az, hogy a hívő higgyen és engedelmeskedjék, hogy döntsön Isten mellett és szeresse Őt teljes szívéből, teljes lelkéből és minden erejéből. Ezt pedig kényszerítéssel nem lehet elérni. Ezt csak szabadon, önként, öntudatosan, hálából lehet felajánlani. Tehát a Szent Lélek először a szabadság állapotába helyez – önmagával szemben is. Azzal kezdi, hogy nem kényszerít; azt hangoztatja, hogy szabad hinnem; azt ígéri, hogy felszabadít arra, hogy önként, örömest higgyek és engedelmeskedjem. Azt akarja, hogy hálából adjam magam Istennek azért, mert Ő a Jézus Krisztusban nekem adta magát, s azt várja, hogy szívemben viszontszeretet ébredjen ama mindennél nagyobb szeretet iránt, amely előbb szeretett. Ez a folyamat az emberi oldalról nézve nem csak azt jelenti, hogy némely ember elfogadja a kegyelmet, másik nem; hanem azt is, hogy némely ember elveszíti a megtalált kegyelmet (pl. Júdás).
A másik kiesett ugyan a kegyelemből egy időre, de bűnbánatot tartott és oda újra felvétetett. Úgy látszik, mintha visszautasítható, elveszíthető, újra megtalálható volna a kegyelem. De azért látszik így, mert előlünk el van rejtve, ki a kiválasztott és ki nem.
A kiválasztott sokáig visszautasítja a kegyelmet, de végül mégis megragadja; a ki nem választott azzal áltatja magát és másokat, hogy elnyerte a kegyelmet, de el kell esnie; viszont a kiválasztottban még ha százszor is elesik, a kegyelem végre is győz.

Az evangélium hirdetése így állít mindenkit döntés elé, mintha rajta állana, de minden hívő a saját megtérését isteni műnek, isteni ajándéknak, a Szent Lélek tettének vallja.
A kegyelem mindig a szabad döntés kapuján, ellenállhatatlan erővel lép be az életünkbe, és éppen az a jegye kiválasztatásunknak, hogy elveszíthetetlenül megmarad bennünk.

 

............................................

 

RAVASZ LÁSZLÓ.

A REFORMÁTUS egyházi szónoklatnak a huszadik század első harmadában RAVASZ LÁSZLÓ a legnagyobb hatású művelője.

Beszédeiből az evangélium szelleme a gondolatok mélységével és a stílus ragyogásával sugárzik elő. Egy-egy beszédében a vallás megrázó igéi mellett több költészet van, mint sok ünnepelt lírikus széltére magasztalt köteteiben. Csodálatosan mély lélek, eredeti minden megszólalásában, legyenek azok akár alkalmi elmélkedések, akár ünnepekhez kapcsolódó prédikációk, akár kiváló emberek elhúnytakor tartott beszédek.

Ravasz László nemcsak újat mond, hanem másként is beszél, mint annyi más tehetséges szónok-kortársa és elmélkedő-előde: Elmélkedéseiben bölcselő és apostol. Magasságokból néz alá, lelke tele van részvéttel a vergődő ember sorsa iránt. Képeivel felgyujtja a fantáziát; történeti utalásaival, irodalmi kapcsolataival, nemes magyarságával megkap és tettre indít. (Ez ama Jézus, Gondolatok, Az emberélet útjának felén, Ünnepnapok, Orgonazúgás, Százados énekek, Két beszéd, A halál árnyékában, Tudom, kinek hittem.) Imádságai a régi protestáns poéta-igehirdetők munkásságának szerencsés továbbfejlesztői. Amint annak idején Tompa Mihály az Olajággal és Szász Károly a Buzgóság Könyvével a nőkhöz fordult, úgy jelent meg az ő Hazafelé című kötetében a modern kor református asszonyainak imádságos könyve. Az áhítaton és költőiségen kívül ott van ebben a kötetben a filozófus lelke is, ott van mindén lapján az Istent kereső lelkipásztor zsoltáros el-ragadtatása, ott vannak a hűséges vigasztaló lélek szárnyaló szavai. Beszédeinek és tanulmányainak legjellemzőbb két gyűjteménye - az Alfa és Omega s a Legyen világosság - a protestantizmus szellemének remek érzékeltetése, a nélkül, hogy a felekezetiség ráütné bélyegét a szerző diadalmasan zengő fejtegetéseire. A világ elvesztette egyensúlyát, támasztékot kell adni a szakadékok fölött tántorgó emberi ségnek. Az Isten kegyelméből való igehirdető Jézus Krisztusban találja meg életfilozófiáját, a kereszténység bizonyosságával fogja össze az élet szertehulló szálait, a hit lángolásával szól az Úr és az ember egymáshoz való viszonyáról.

Akár a templomi szószékről beszél az igehirdető, akár más közönség előtt áll az előadói emelvényen, akár írószobájában mélyed bele tanulmányaiba, csodálatos biztonsággal vezeti hallgatóságát a nagy kérdések útvesztőin át. Tanításait megnyugvással fogadjuk: érezzük, hogy jobb emberek lettünk a jóság forrásai mellett. A színekben gazdag stílus a képzelet tűzijátékának fénye mellett bontakozik ki, a hit mélységét a gondolatok sokoldalúsága gazdagítja. Az élet nagy céljai - az Istennel való találkozás, a lelki ember formálása, a világ zűrzavarain felülemelkedő keresztény jóság - úgy lépnek elénk, mintha régi évszázadok klasszikus bölcsesége szólna hozzánk a modern író- művész ajkain keresztül.

Gondolatbőség, érzelemfutamok, képgazdagság, bölcs mondások buzognak elő minden munkájából. Bevilágít bensőnk minden vívódásába, nem torpan meg a mélységek előtt, meglebbenti a magasságok fátylát. Munkássága a maga egészében az emberi lélek legbensőbb találkozása Istennel. Emberöltőkig kell visszamennünk a magyar református egyházi beszéd történetében, hogy hozzá többé-kevésbbé hasonló - ha vele nem is egyenrangú - szónokot találjunk.

A nagy igehirdető gyökeresen erdélyi lélek, s éppen ezért törzsökösen magyar is. Szónoki előadása - akár a szószéken jelent meg, akár az előadóasztal előtt - Erdély legszebb magyar kiejtésével bontakozott ki hallgatósága előtt. Hangja nemesen simult témáihoz. Nem rögtönzött soha, mindíg átgondolta mondanivalóit, azért zendültek meg szónoklatai olyan megkapó irodalmi formában. „Beszédeim - írta egyik szónoki gyűjteményében - rendesen nem úgy hangzanak el, amint írásban olvashatók. A készülés során le szoktam diktálni mondanivalóimat, bár a beszélő emberre az előre elkészült kézirat nem mindíg segítség, hanem néha teher. Mikor azonban helyreáll az a titokzatos kapcsolat, mely a beszélőt és hallgatóságot élő egységgé teszi, igen sokszor egyebet mondok - ha nem is mást - mint amit terveztem. A beszéd elröppen, de a kézirat, mely a késfület eredményeképpen született, megmarad számomra s más számára is, és maradandóvá teszi az elszállt gondolatokat. Bizonyságtételemnek két szárnya: az írás és a beszéd felemás színben, de egy ütemben repül a világosság felé."

Ravasz Lászlót a magyar emlékbeszéd történetében is előkelő hely illeti meg. Emlékbeszédei géniusz-rajzok, hasonlatosak Kölcsey Ferenc két nevezetes akadémiai beszédéhez. Az életrajzi adatokat mellőzi, hősének szellemi alakját vizsgálja, a maradandót és nem a mulandót örökíti meg pályafutásából. Teszi ezt a költői látás színes képeivel, a szónoki elragadtatás művészi stílusával. A részletek visszahúzódnak, a pályakép mégis napsugaras világításban áll előttünk. Igazi megörökítő módszer ez, a szellemi nagyságok méltó emléke. A valóság égi mása fölött az óda szárnyalásai.

Irodalmi tanulmányai és esztétikai vizsgálódásai a tar taloninak és formának ugyanazokkal a nemes jellemvonásaival ékesek, mint szónoki beszédei. Ha írójuk az irodalomtudomány művelését tekintette volna szellemi pályafutása céljának, fejlődése során bizonyára odakerült volna lángelméjével Gyulai Pál és Beöthy Zsolt irodalomtörténeti jelentőségű egyéniségei mellé.

RAVASZ LÁSZLÓ (szül. 1882. szeptember 29. Bánffyhunyad, KoIozs megye), kolozsvári teológiai tanár, utóbb a dunamelléki református egyházkerület püspöke, a Protestáns Szemle szerkesztője, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság elnöke, a M. T. Akadémia és Kisfaludy-Társaság tagja. - Lelkipásztori munkássága az eredményes építő munka ragyogó példaképe. Prédikációival a protestáns hitszónoklatnak új irányt mutatott.

Adatok Ravasz László életéhez:

1882. - Szeptember 29. Ravasz László születésének napja. Szülőhelye: a kolozsmegyei Bánffyhunyad. (Elődei székelyföldi birtokosok. Atyja, Ravasz György, a bánffyhunyadi polgári iskola tanára. Anyja, Gönczi Róza, református papi család gyermeke.) 1892. - Ravasz László a bánffyhunyadi polgári iskola elsőosztályában. (Négy osztály elvégzése után a székelyudvarhelyi református gimnáziumban folytatja tanulmányait. Itt tesz érettségi vizsgálatot 1900-ban.)

1900. - Egyetemi hallgató és református teológus Kolozsvárt. (Böhm Károlynak, a filozófia tanárának, különösen kedves tanítványa. Főmunkatársa, majd szerkesztője az Egyetemi Lapoknak. Negyedéves teológus korában, s utána még egy évig, Bartók György erdélyi református püspök titkára.)

1905. - Ez év őszén kiutazik Németországba, s két félévet tölt a berlini egyetemen. (Hazatérve segédlelkész szülővárosában.) 1907. - A kolozsvári református teológiai akadémia tanára: (Tizennégy évet tölt tanári szolgálatban. Hatása rendkívüli nagy. Az ifjúság rajong érte, buzgón követi erkölcsi tanításait, az ő szellemében készül papi pályájára. Egyik kiváló tanítványa följegyezte róla, hogy a hallgatóság életének ő volt a középpontja, oktatott és nevelt egyszerre. Hatását méltán hasonlították a nap serkentő és érlelő fényéhez.)

1908. - Feleségül veszi az erdélyi református püspök Leányát, Bartók Margitot. (Boldog házasságából négy gyermeke születik.) 1914. - A Protestáns Szemle szerkesztője. (Hogy őt, a kolozsvári tanárt, választják meg a Budapesten megjelenő folyóirat szerkesztőjévé, mindennél jobban mutatja tekintélyét. 1919-ig áll a Protestáns Szemle élén. Folyóiratát kitűnően irányítja. Cikkei hozzákapcsolódnak az időszerű kérdésekhez, nevezetes eseményekhez, vitás álláspontokhoz, s a református vallás tanításainak szellemében körültekintően tájékoztatják az olvasókat, mi a dolgok lényege, mit lássanak meg a hangzatos jelszavak mögött.)

1918. - Az erdélyi református egyházkerület főjegyzője. (A püspök helyettese, de azért tovább tanít a teológiai akadémián. Páratlan buzgalommal gondozza az erdélyi református gyülekezetet, tárgyal a bukaresti kormánnyal.)

1921. - A dunamelléki református egyházkerület püspöke. (Harminckilenc éves. Híre már régen átterjedt a Királyhágón. Magyarországi hittestvérei a dunamelléki egyházkerületben őt választják elöljárójukká, egyben a budapesti Kálvin-téri egyház lelkészévé. Erdélyben a román uralom alatt nagy szolgálatokat tett a magyarságnak, most Budapesten és a Duna vidékén építi újjá a református hitéletet.)

1923. - A Kisfaludy-Társaság tagja. (Gárdonyi Géza székébe kerül: a szépíró helyébe az egyházi szónok. „Köszönöm a Társaságnak azt, - mondotta Berzeviczy Albert elnök üdvözlő beszédére - hogy engem mint igehirdetőt választott tagjai közé. Nem tudom, ért-e magyar református prédikátort ezen a címen ilyen kitüntetés? Életem oltárok körül való forgolódásban telik el, s mikor megfáradok, átlépek önök közé, hogy mirrhámat a lángvödörbe vessem. Füstje úgy keveredjék el hivatott és áldott kezük gerjesztette illatok fényes felhőibe, amint a lelkem eggyé olvadt gyermekségem óta a magyar nemzeti géniusszal.")

1925. - A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. (Ajánlói: Badics Ferenc, Négyesy László, Némethy Géza, Pintér Jenő, Szinnyei József, Vargha Gyula, Voinovich Géza. Az ajánlás szerint: „A magyar közönség felekezeti különbség nélkül úgy tekint reá, mint a nehéz megpróbáltatások terhe alatt roskadozó magyarság egyik erős oszlopára. Ravasz Lászlót nagy filozófiai és esztétikai képzettség, s az irodalom és történelem bámulatos ismerete mellett a költői képzeletnek szabadon csapongó szárnyaIása s mindent átfogó ereje jellemzi. Ez az adománya teszi őt korunk egyik legnagyobb szónokává. Költői képei, melyek a szivárvány minden színében ragyognak, szinte elkápráztatják közönségét. Beszédei, melyekben az egész univerzum él, lehel, zeng, ragyog, sugárzik, megdobogtatják a szíveket, s felgyujtják a hallgatók képzeletét. De nemcsak az élő beszédnek, hanem az írott szónak is mestere. Nyomtatott művei tele vannak gondolattal, sziporkázó szellemmel s formaszépséggel.")

1929. - Amerikai útja. (Az Egyesült Államok magyar reformátusainak templomaiban rendkívüli hatással prédikál.)

Idézetek Ravasz László munkáiból:

Az élet értelme. - „Aki csak a Miatyánkot tudja, tud annyit az élet igazi értelmére nézve, mint száz doctor angelicus."

Élet és Isten. - „Az élet a maga egészében becsületügy. Nem szabad megvetni, nem szabad elprédálni; nem szabad eladni vagy eldobni; mert a mi életünk Istennek drága kincse, amit a mi becsületünkre bízott. Lehet, hogy nekünk nem drága, de drága Istennek; lehet, hogy nekünk teher, de Istennek ékkő; lehet, hogy nekünk szennyes rongy, de Istennek: királyi palástja ékes darabja. Reánk bízta Isten ezt az életet, hogy ez ajándékával kiválasszon, magához emeljen s az ő dicsőségének részesévé tegyen. Nem szabad tehát az életet kibányászatlanul, míveletlenül hagynunk."

Isten embere. - „Lassú elégés, áldozatos eltékozlás az Isten emberének élete. Ez a kálvinista aszkézis mély jelentése, hogy kiválóbbjai égő áldozatként tékozolják el ifjúságukat, férfikoruk elejét, öregségük derűjét, családjuk örömeit, az élő Isten országa előtt a Kálvin címerszava szerint: Cor meum tamquam mactatum offero tibi Domine!"

Ember és egyház. - „Anyád az egyház: üsd meg, tagadd meg, gúnyold ki, - ó, nem magadat ütnéd-e meg, és magadat aláznád meg, tennéd nyomorúIttá, ha őt bántanád? A gyermekeknek egyetlen tudománya ez az ösztönélj az anyai szeretettel! Nekünk ez a legfőbb életparancsunk: élj az anyaszentegyházzal! Engedd, hogy tékozolja rád gondját, szerelmét, törődéseit."

A kálvinista lélek. - „A kálvinista ember emberi szemek előtt meg nem ijed, de feltétlen engedelmességgel hajol meg az Úrnak lelkiismeretében megszólaló parancsa előtt. Isten kezében eszköznek érzi magát, s ezért a legelszántabb a harcban és legalázatosabb a diadalkor."

Ész és szív. - „Nem a nagy gondolatok teszik széppé a világot, hanem a nagy érzések; nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni a szellem, hanem abban, hogy miket tud felelni a szív. Egyetlen jótettben több bölcseség van, mint a a legmélyebb filozófiában, s az őszinte jóakaratban nagyobb titok, felségesebb törvények és mélységek rejlenek, mint a csillagvilágok miriádjaiban.

Férfi és nő. - „A világot a férfiak kormányozzák, de a férfiakat az asszonyok ihletik. Minden nagy ember mellett ott van egy fényes árnyék: az anyja, a hitvese vagy a leánya. És minden elbukott férfi mellett ott sötétlik egy démoni árny: a rossz asszony.

A költészet varázsa. - „Amint a költő látja a tárgyakat csillagot, leányszemet, lovat, szőlőhegyet, gyöngyvirágot, pálmafát ezt a nagy ezerváltozatú mindenséget: mindegyikre ráhullat egy darabka lelket, s erre csoda történik a tárgyakkal. Egyik mosolyog, a másik sír; nézd, ez eped, az meg háborog; mennyire vár ez a kő, mennyire nem ez a hegyi patak; itt ez a tavi rózsa, így még nem terült ki a vágy, mint ez a nap elé. Ébredez, támadoz, kél és megindul egy világ: minden dolog hoz egy darab lelket, egy érzést, gondolatfoszlányt, akaratot, s mindenik visszaadja a művésznek, mert tőle vette. Elindulnak a tárgyak, s mire lehullanak a művész lábai elé, már megannyi lélekdarab, mosolyok, könnyek, átkok, hahoták, lihegések és haragok."

Művészet és erkölcs. - „A műalkotás ne legyen prédikáció, mert az felesleges; de ne legyen kerítő beszéd sem, mert a hetedik parancsolat a Múzsák között is érvényes."

Protestáns irodalom. - „Az író nem tud elszakadni attól a világtól, amelyből származott. A katolicizmus éppúgy megérzik Dante minden során, mint a kálvinizmus Miltonén. Csokonai Vitéz Mihályt, Petőfi Sándort, Arany Jánost, Jókai Mórt nem lehet leszakítani arról a protestáns művelődésről, amelyen születtek, és nagyra nőttek. Lehetséges, hogy egy ilyen író nem volt lélekben meggyőződött hitvalló, hiszen dogmatikai szigorúsággal véve a dolgot, nem volt az Petőfi sem, sőt Arany sem. De lelkükben hordoztak egy olyan világot, képviselnek egy olyan szellemiséget, amelyet a történelem ezen a földön a magyar protestantizmustól eredeztet és nevéről nevez. Ha valaki nagyenyedi diák volt, a keresztlevelére való tekintet nélkül, be van oltva az erdélyi protestantizmussal. Lehet, hogy sokszor birkózik vele, de a sorsközösség, az együvé tartozás le nem tagadható valóság lelkükben és műveikben."

Magyar végzet. - „Nekünk egy ős emberi végzetet kell leküzdenünk, azt, hogy mi felejtünk, ahol emlékezni kellene, és emlékezünk, ahol felejtenünk kellene."

Zsidókérdés. - „Mennyi zsidót bír el egy nemzet? Annyit, amennyi mellett meg tud maradni filoszemitának. Ki gondolná azt, hogy Palesztinában félannyi zsidó van, mint Budapesten? Egész Ázsiában és Afrikában együtt nincs annyi, mint amennyi Nagymagyarországon élt. Egész Franciaországban félannyi a zsidó, mint Budapesten, tehát ott még nincs zsidókérdés. Varsóban annyi a zsidó, hogy ott nemsokára már csak keresztyénkérdés lesz. Azok a zsidók, akik áttérni nem tudnak, új hazába menni nem akarnak, éljenek jelenlegi országukban a keresztyén ethika törvényei szerint, e törvények erkölcsi fegyelme alatt. Hitükért senki sem fogja háborgatni őket, amint már századok óta nem háborgatja. Ne áltassák magukat azzal, hogy csak ostobaság vagy gonoszság termeli ki velük szemben az ellenérzést. Lássák meg, hogy ez évezredes történelmi érzés, amely útjukon végesvégig kíséri őket. Igaz, belevegyült ebbe a történelmi magatartásba sok ostobaság és gonoszság, de az érzés maga egyetemes visszahatás egy faj szellemiségével szemben. Meg kell tehát ismerniök azokat a vonásaikat, amelyek e reakciót felébresztik és táplálják, s meg kell kérdezniök: hogyan szabadulhatnak meg tőle. Akikben erősebb a faji összetartozandóság, mint a befogadó nemzet lelkiségével való egybeforradás; akik idegenül és átutazókként érzik magukat közöttünk, s akiket kiszakít a nemzet testéből, és corpus mysticummá fűz egy kifejezhetetlen faji öntudat: vegyék a vándorbotot kezükbe, s Ahasvér-útjukon menjenek egy kissé tovább, oda, ahol maguk között zárt és élő nemzettestté változnak, s kivirul minden történelem és műveltségképző erejük."

Társadalmi kép. - „Az embereknek nincs idejük arra, hogy halhatatlan művek létrehozásán fáradjanak, de meg a halhatatlan művek unalmassá is váltak. Szabad idejükben nyers, hathatós és idegrázó örömök után szaladnak. Ezt megkapják olcsón a mozikban, mulatóhelyeken, rádióval és gramofonokkal sokszorosított és tömegnek szóló ipari termékekben. Ami még a szabad időből fennmarad, azt a sport izgalmas művelésére kell fordítani, ahol százezrek izgulnak, küzdenek, fogadásokkal, pártállásokkal súlyosítván helyzetüket és tökéletesítvén élvezetüket két világhírű birkózó vagy két válogatott futballcsapat mérkőzésének láttára. Dolgozni csak űzteti szempontból érdemes, tehát általános alapelv: bolond, aki többet dolgozik, mint amennyiért megfizetnek. A pénz uralmával együtt jár az, hogy eladóvá válik minden érték, s minél inkább árulják, annál olcsóbbá lesz. Olcsó a becsület, a női erény, az igazság és az emberek hódolata. S ha egyszer csak a külső dolog, a látható, a felmérhető, a pénzben kifejezhető az érték: az életösztön azt javallja, hogy kezdjük el a látszatkeltés kétségbeejtő hajszáját. Mindenki mutasson többet, mint amennyit ér. Ez egyetemes hazugság-versenyre vezet, amelyben mindenki úgy vesz részt, hogy maga mindenkinek hazudik, de senkinek sem ad hitelt. Ezért kell gazdagabbnak, tekintélyesebbnek, becsületesebbnek, jobbnak, fiatalabbnak, méltóságosabbnak, tehetségesebbnek, kedvesebbnek látszani, mint amilyenek vagyunk, s ezért tart mindenki értéktelenebbnek, hitványabbnak, gonoszabbnak, öregebbnek, közönségesebbnek, ostobábbnak és utálatosabbnak, mint amilyenek vagyunk."

Háború és keresztyénség. - „Nem a háború a borzasztó, az borzasztó, hogy ilyen a nemzetek erkölcsi színvonala; nem a háború mond ellent a kerésztyénségnek, hanem az, hogy kétezer év óta keresztyén államok ennyire keresztyének. Maga a háború csak borzalmas tükörképe annak, hogy mik vagyunk. Egy óriási leleplezés, amelyben Jézus arcába vágja az embernek: ime, ez vagy te!"

Ábránd és valóság. - „Mindíg arra vágytam, hogy „homo unius libri" legyek, szerzője egyetlen olyan műnek, mely az egész életen át készül. De ez nem adatott meg nekem. A helyett, hogy egyetlen téma világgá szétfutó szálait szőttem volna mindent egybefoglaló rendszerré, mindennap egy apró kérdésre kellett külön feleletet adnom, s tükörcserepekké széttördelnem nagy mondanivalómat: az „imago mundi"-t. Egyetlen óriási márvány faragása helyett ezer és ezer színes kavicsot kellett rakosgatnom. De ha te segítesz, kedves olvasó, a tarka kövekből kiveheted azt a dicsőséges Arcot, aki a pátmoszi agg látásán sugárzott át, mint a felkelő nap a völgyek kődén: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van, és aki vala, és aki eljövendő, a Mindenható."

Kiadások. - Aisthesis. Kolozsvár, 1903. - Schopenhauer esztétikája. Kolozsvár, 1907. - Bevezetés a gyakorlati teológiába. Kolozsvár, 1907. - Ez ama Jézus. Kolozsvár, 1910. - A gyülekezeli igehirdetés elmélete. Pápa, 1915. - Látások könyve. Budapest, 1917. - Kicsoda az ember. Budapest, 1918. - Gondolatok. Budapest, 1921. - Orgonazúgás. Budapest, 1921. - Két beszéd. Budapest, 1924. - Százados énekek. Budapest, 1925. - Ünnepnapok. Budapest, 1925. - Hazafelé. Budapest, 1925. - A halál árnyékában. Budapest, 1927. - Tudom, kinek hittem. Budapest, 1927. - Ágenda. A magyar református egyház liturgiás könyve. Budapest, 1927. - A Táborhegy ormán. Budapest, 1928. - A lélek embere. Budapest, 1930. - Alfa és Ómega. Beszédek, tanulmányok, cikkek. Két kötet. Budapest, 1933. - Legyen világosság. Beszédek, tanulmányok, cikkek. Három kötet. Budapest, 1938.

Irodalom. - Vincze Géza: Igehirdető poéták, poéta igehirdetők. Budapest, 1926. - Máthé Elek: Ravasz László, az író és igehirdető. Magyar Szemle. 1933. évf. - Kerecsényi Dezső: Ravasz László, az író. U. o. 1938. évf.