A Pest megyei Halásztelek fiatal, csupán hatvanéves település. A helyiek azt mondják „gyüttmentek" lakják: sokan Szabolcsból, Borsodból költöztek a városba, köztük azok a családok, akiknek a rendszerváltás előtt a Csepel Művek adott munkát. Az utóbbi tíz évben megduplázódott Halásztelek lakossága, most nagyjából tízezren lakják a várost. A református gyülekezet élete is csak pár évtizedre nyúlik vissza, azonban istentiszteletek már a harmincas évekbeli Hermina-telepen is voltak (akkor Halásztelek még ezen a néven Tököl része volt), eleinte az elemi iskola épületében és magánházaknál, ekkor még a Szigetszentmiklós Egyházközség szórványaként, majd 1940-től Szigethalommal és Tököllel alkotott egy gyülekezetet.

 A halásztelki gyülekezet az 1900-as évek derekán

A gyülekezet növekedésével 1955-ben névlegesen lakóházat, ténylegesen pedig imaházat építettek a hívek kétkezi munkájukkal, melyhez később egy harangláb is készült. Miután a gyülekezet a régi „templomát" kinőtte, szükség volt egy nagyobb épületre.

A szemünk láttára
A történetre Gergely Győzőné Éva, a gyülekezet tagja így emlékezett vissza a Parókia portál mikrofonja előtt: „A hatvanas években imaházban tartottuk az istentiszteleteket, aztán, amikor elhatároztuk, hogy szeretnénk templomot építeni, az imaházat – az önkormányzat közbenjárásával - eladtuk a görögkatolikusoknak egy forintért, cserébe viszont megkaptuk azt a telket, amire a templomunkat építhettük. Amikor lerakták az alapot, nagyon csodálkoztam, hogy csak egy vékonyka kis gödröt ástak, és abba rakták a téglákat. Kérdeztem is a lelkészünket, hogy milyen alap ez? Nem túl gyenge? Azt válaszolta, hogy ez Isten háza lesz, és Isten fogja tartani. A szemünk előtt emelkedtek a falak, mindannyian magunkénak érezzük a templomot – tette hozzá az asszony.

Laktanyából a templomba
A tököli orosz laktanya bontásából származó téglát vásároltuk meg és hordtuk nagy teherautóval Halásztelekre – folytatta Papp Mártonné Vera. – Sok egyháztag jött segíteni, de nemcsak reformátusok, hanem a katolikus testvérek is mellénk álltak, közösen pucoltuk meg a cementtől a téglát. Nagy munka volt. A templom alapkövét 1993-ban tettük le, az első istentiszteletet pedig két évvel később tartottuk itt. 

Folyamatos fejlődés
Folyamatosan fejlődő gyülekezet vagyunk – jellemezte a halásztelki reformátusokat Szlovák Terézia presbiter. Korábban a tököliekhez tartoztunk, 2011-ben történt meg a szétválás, ami nagy esemény volt az életünkben, mert sokkal intenzívebben indulhatott meg a gyülekezet építése. Azon dolgozunk, hogy a régi, hűséges gyülekezeti tagok mellett folyamatosan bevonjuk a családokat is, főként a gyerekeken keresztül. Van iskolánk és óvodánk is, karácsonykor és húsvétkor alkotóházakat tartunk, vasárnaponként pedig gyerekek is szolgálnak a templomban. 2013-ban olyan helyiséget alakítottunk ki, ahol a kisbabás szülők kivetítőn követhetik az istentiszteletet. Gyülekezeti kirándulást, hittantábort, teaházat szervezünk és évente kétszer ruhaadományokat osztunk a rászorulóknak. Hat éve van már kórusunk, és elindítjuk a Keresztkérdések című sorozatot is – sorolja a presbiter.

Valami új kezdődik
Takaró András, a délpesti egyházmegye esperese köszöntőjében hangsúlyozta, a templomszentelés azt jelenti, hogy valami a végéhez ért, de valami új elkezdődik. „Egy gyülekezet élete soha nincs készen. Nemcsak az építkezések miatt, hanem lelki értelemben sem. A halásztelki gyülekezet különböző korszakokat élt meg, köztük voltak felfelé ívelő és más irányba mutató időszakok is. Sok érzelem és indulat volt jelen a múltban, de most a gyarapodás ideje jön, új korszak kezdődik. Mától felszentelt templomba érkeztek, ahol a legfontosabb az életre hívó Ige" – mondta az esperes a gyülekezetnek.

Hosszútűrő
A szeretet hosszútűrő – mondta ünnepi igehirdetésében Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke. A dunamelléki püspök úgy fogalmazott: a halásztelki gyülekezetnek sok mindent kellett elhordozni és helyt kellett állnia az elmúlt huszonöt évben. „Az építéskor elmaradt e hajlék megszentelése, de a templomot meg kell szentelni, Istennek kell felajánlani, mert itt mindent az Ő igéje dönt el. Isten kivárta, hogy odaforduljatok hozzá, és kivárta azt is, hogy a döntő szó az Isten szava legyen az életetekben, ahol nem a saját akaratotok a kérdés, hanem az Isten akarata. A halásztelki református keresztyéneknek is hosszútűrőnek kell lenniük egymás iránt, hiszen senkik vagyunk, ha nincs bennünk szeretet."

Szívügyüknek tartották
Az igehirdetés után Jelényi László, a halásztelki református gyülekezet lelkipásztora részletesen beszámolt a templom építésének körülményeiről, és köszönetet mondott mindenkinek, aki segített abban, hogy a templom elkészülhessen.
- Templomukat 1993-ban kezdték el építeni Nagy Béla építész és Szabó Imre statikus tervei alapján. A templom hol kisebb, hol nagyobb léptekkel, de biztosan haladt előre, köszönhetően a gyülekezet áldozatvállalásának, odaszánt idejének, energiájának és összefogásának – ismertette a lelkipásztor.

– Az építkezés évei alatt felsorolni sem lehet, hogy mennyien mekkora összeggel és hány óra ingyen vagy féláron végzett kétkezi munkával járultak hozzá a templom felépítéséhez. Az egyházkerület és az egyházmegye jelentős támogatása mellett néhány család is különösen sokat segített, de szinte az egész település megmozdult.1990-től az önkormányzat minden évben egyforma összeggel támogatja a három halásztelki felekezetet, római és görögkatolikus testvéreink a maguk részét 1993-ban számunkra ajánlották fel. Ezúton is csak megköszönni tudom minden gyülekezeti tag, minden vállalkozó és minden támogatónk munkáját és áldozatvállalását. Köszönöm, hogy szívügyüknek tartották, hogy ez a templom felépülhessen és köszönöm, hogy hűséggel vállalták azt a feladatot, amit hiszem, hogy a mi Urunk bízott rájuk. Miközben minden támogatónak és miden adakozónak megköszönjük segítségét, Istennek adunk hálát templomunkért és annak megújulásáért.

Fekete Zsuzsa 
Fotó: Halmai Csaba, valamint gyülekezeti archív