„Tévedhetetlenül megsejtette, hogy ez hívás, és aki csak meghallja, az követni akarja, sőt, képes is lesz rá, hogy kövesse, ha kell, akár világok vagy évszázadok messzeségén keresztül is."
C.S.Lewis
Karácsony éjszaka a templomban
Kezdjük egy találós kérdéssel: „December 24-én éjjel tartják a templomban. Mi az?” Elsőre, szinte biztosan katolikus éjféli misére gondolunk. Akkor miért foglalkozunk ezzel a református portálon? Mert cikkünkben annak járunk utána, miért és hogyan gyűlnek össze reformátusok is szenteste éjszakáján, például Budakeszin, hogy Jézus születését ünnepeljék.
Méltó az ünnephez
Ez semmiképp nem a katolikus éjféli szentmise konkurenciája – hangsúlyozza Boros Péter budakeszi lelkész, akinek a gyülekezetében már évek óta december 24-én este 10-kor is összegyűlnek. A lelkész ötlete volt, hogy lehetne egy meghittebb alkalom. Szenteste délutánján a családi ünnepen mindig tele a templom, ahogyan 25-én délelőtt is. Boros Péter a presbitériumnak vetette fel: „Este 10-kor miért ne lehetne újra elsétálni a templomba?” Kipróbálták, az első évben csak 15-20 ember vett részt a szentesti lelkialkalmon, az elmúlt években már 40-60 fő volt ott 22 órakor. „Méltó az ünnephez: meghitt és bensőséges” – így írja le néhány szóban az éjszakai istentiszteletük hangulatát Boros Péter.

„Ezeken az alkalmakon tényleg el tudunk csendesedni, és arra tudunk figyelni, aki megszületett, és nem izgulunk, hogy tudja-e a gyerek a műsorban ráosztott szövegét” – foglalja össze sokunk tapasztalatát a lelkipásztor. Majd így folytatja: „Karácsony küszöbén az igehirdetések befelé fordulóbbak, meditatívak, mint amikor Mária leül Jézus lábai mellé és csak hallgatja őt (Lk 10;38-42). Mondjuk ki: a karácsony negatívuma, hogy pörögni ’kell’, és Márták leszünk. Fontos, hogy tudjunk, merjünk, akarjunk Máriák lenni karácsonykor is!” Erre pedig alkalmas a szenteste 22 óra. „Ilyenkor már lecsendesedett minden: megtörtént a közös vacsora, az ajándékozás a családokban, nyugalmasabb.”
Boros Péter hozzáteszi: a szentesti alkalmakat „ünnepibbnek és hitelesebbnek” tartja, mint a december 25. délelőtti istentiszteletet, ahol sok olyan arcot látni, akik évente egy alkalomnál többször nem jelennek meg. „Úgy érzem, hogy akik eljönnek este, többségében olyanok, akik lelkileg éheznek, és erre a csendre vágynak, elmélyülést szeretnének. Olyat is ismerek, aki azért jön, mert a délutáni alkalmon sok neki a pörgés, a zaj, ami a gyerekek műsorával jár. A lelkész leszögezi: „ezek az alkalmak azonban nem vetélytársai egymásnak. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy az emberekhez szóljunk!” – legyen ez december 24-e délutánja, szenteste 22 óra, vagy karácsony első napján a délelőtti istentisztelet.
Egyébként a szenteste éji alkalom egy kicsit a külsőségeiben is más: ilyenkor nem világítják ki az egész templomteret, csak a szószék környékét. Van, hogy gyertyákat is gyújtanak. Az adventi koszorú négy gyertyája mindenképpen világít.
Református hagyomány?
Egyébként néha egészen meglepő dolgokon múlik, hogy ki miért vesz részt egy alkalmon: a lelkész azt mondja, tud olyan katolikusról, aki azért a református templomba jön szenteste 22 órakor, mert kényelmesebb számára a korábban kezdődő, mégis éjszakai alkalom, mint az éjféli szentmise.

És hogy van-e hagyománya, gyökere annak, hogy szenteste éjjelén reformátusok összegyűljenek egy istentiszteleten? Pap Ferenc református lelkészt, a Károli Pedagógiai Karának dékánját, Az egyházi év című kötet szerzőjét kerestem, aki azt mondja, érdemes egészen a bibliai időkig visszanyúlni a kérdés megválaszolásához.
Zsinati határozat a karácsony éji istentisztelet miatt
Ünnep előtti virrasztás szerepel a Szentírásban, gondoljunk például nagycsütörtök éjszakájára (Mt 26;36-38)! Azt is érdemes megjegyezni, hogy az ókori, bibliai időszámítás szerint 'a nap' este kezdődött, a zsidó tradícióban ma is így van, azaz az ünnep este indul. „Ennek egyik maradványa a szenteste” – magyarázza Pap Ferenc. Az 1791-es budai református zsinat külön foglalkozott a kérdéssel, és „karácsony éjjel és virradat előtti istentiszteletek tartásától való óvakodást” rendelt el.
Ebből feltételezhetjük, hogy „szórványosan, de létezett” ez a gyakorlat. Van is rá néhány adatunk, például egy dunamelléki: 1774-ig Bicskén biztosan tartottak december 24-én éjjel református istentiszteletet. Ahogyan a 18. századból ismerünk forrást arra, hogy a tiszántúli Szentesen is tartottak hasonló alkalmat – ez egyébként napjainkban is így van (a szerk.).
Ám Pap Ferenc hozzáteszi: a reformáció után az éjszakai szertartásokkal kapcsolatban a protestánsoknak jellemzően megvolt a kritikája. „Idegenkedtek ettől a gyakorlattól, babonásnak tartották.” Mégis van református liturgiatörténeti hagyománya a szenteste éjszakáján tartott istentiszteleteknek.
„Bizonyíték, hogy a 18. századig használt protestáns énekanyagokban még voltak tételek, amelyek tipikusan előző esti, éjszakai szertartások tételei, ezek a mai énekeskönyvünkben már nincsenek benne” – magyarázza Pap Ferenc. Ám hozzáteszi: nem tudjuk, ezeket mikor énekelték. Elképzelhető például, hogy karácsony első napján hajnalban kezdődtek istentiszteletek.
Fontos hozzávenni azt is, hogy milyen körülmények voltak ekkor: gondoljunk bele, nem volt közvilágítás, nem volt áram a templomban, pláne éjszakai busz! Németországban például a 16-17. századtól volt hagyománya a protestáns, karácsony hajnali szertartásoknak, az úgynevezett „Christmette” alkalmaknak.

Maradt-e karácsonyi ének, amelyet akár az 1700-as évek szentestéjén is énekelhettek egy református gyülekezetben? Pap Ferenc azt mondja, ilyen lehetett például a 374. dicséret, az „Ó népeknek Megváltója” a ma ismert vagy ahhoz hasonló dallammal és szöveggel. Szintén maradt a 403. dicséret, „Jer, mindnyájan örüljünk", a 408-as „Ez nap nékünk dicséretes nap", a 409-es „Jer, dicsérjük e szent napon a mi Urunkat".
Ma már korábban kezdődnek a december 24-i alkalmak
Ezután Lackovits Emőke Károli-díjas néprajzkutatóhoz fordultam, szerinte mindezek után „reformátussá tették a kezdési időpontokat”, azaz a késő esti alkalmak kerültek egyre korábbra.
A 19. század végén és a 20. század első felében, ahol tartottak a református gyülekezetben december 24-én alkalmat, ott jellemzően este 6-kor kezdték. Hozzáteszi: manapság, ahol a gyülekezet tart december 24-én alkalmat, jellemzően gyermekműsorral, ott egyre korábbi időpontra – délután 3-4 órára – kerül az istentisztelet kezdési időpontja. Érdekesség az éjféli misés asszociációhoz: Lackovits Emőke maga is vett fel néprajzkutatóként arról adatot, hogy több helyen szokás volt az, hogy református barátok elkísérték katolikus ismerőseiket az éjféli misére a helyi katolikus templomba – például Csökölyön és Tamásiban.
Képek: Budakeszi Hírmondó, Csorba Nóra, Fekete Zsigmond/ reformatus.hu, Hurta Hajnalka/ reformatus.hu