Az új gyülekezetek megszervezését nevezte az egyik legfontosabb feladatnak püspöki jelentésében Szabó István. Rövidesen új egyházközségek megalakulásáról számolhatnak be – mondta a püspök a Dunamelléki Református Egyházkerület november 10-ei közgyűlésén Budapesten.
A nyári gyermekmissziós tevékenységet támogató KOEN-alapítvány jubileumi ünnepségéről ír a királyhágómelléki reformátusok lapja. A legfrissebb számban, egyebek mellett a koltói eklézsia kettős zenei ünnepéről és a misszió cselekvési lehetőségeit felmutató kárpát-medencei konferenciáról is olvashatunk.
Genius loci: annyit tesz, a hely szelleme. Ma már profanizáltuk annyira a kifejezést, hogy egyszerűen egy hely kisugárzását értjük rajta, pedig a kis geniusok (latinul védőszellemek) léteznek, óvják a területüket, ha idegen merészkedik oda. Van, akin bosszút állnak, de ha alázattal közeledik feléjük az ember, olyan tanítókká válnak, akik leckéi elkísérnek egész életünkben.
Egyikük sem készült újságírónak, mégis az újjászülető református média meghatározó szereplői lettek. Szívesen lehelnek lelket egy-egy írásba, de ha kell, feltesznek kényes kérdéseket is. Fiatal református újságírókat díjazott a szakma.
– A gyermekek között végzett munkának akkor van értelme, ha elhisszük, hogy a gyerekek találkozhatnak Jézussal – vélekedik a fővárosi református gimnázium hittantanára. A gyerekek most videokamerával és mikrofonnal a kezükben mesélhetnek erről a találkozásról a Lónyayban.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében – a legtöbb keresztyén kívülről fújja az Apostoli Hitvallást. A hit és a vallás azonban nem ugyanaz. Minden ember vallásos lény, a kérdés csak az, mi a forrás, amiből a vallás táplálkozik.
Már nem bosszantott a falnak támasztott kopott létra. Csak arra figyeltem, hogy öleljem őt. A keskeny előszobában álltunk, belefúrtam a fejem durva tapintású, öregszagú zakójába és egyre szorosabban fontam át a karjaimmal.
A gyásszal járó fájdalmat nem lehet megúszni, azonban a körülöttünk lévők segítségével feldolgozható a veszteség. Erőt ad, ha beépítjük magunkba az elhunyt emlékét, ha tudjuk, hogy egyszer szerettünk valakit, és mi is szeretve voltunk.
Erdély első Liszt-szobrának avatásáról ír a királyhágómelléki reformátusok lapjának legfrissebb száma, melyben egyebek mellett a négy éve elhunyt Csiha Kálmánról életútjáról is olvashatunk.
A középkori Európához hasonlította a 21. századot a dunamelléki református püspök. Szabó István szerint ma is mindent elsodor a cinizmus, a szkepszis, a bizalmatlanság, és ugyanolyan kétségbeesettek az emberek, mint akkor.
Húsz év elteltével sem gyógyultak be a délszláv háború okozta sebek Horvátországban, ahol szombaton beiktatták az egyik legkisebb Kárpát-medencei magyar református közösség új elnökségét.
Játsszunk el a gondolattal, mi lett volna, ha a reformáció idején már rendelkezésére állt volna eleinknek az az információs eszköztár, ami nekünk adott. Ismerve progresszivitásukat, azt, hogy milyen jól használták fel a koruk adta technológiai újdonságokat, meglepő képet kapunk.
Ábrahámról, Dávidról és Jézusról – arabul Íszáról – nemcsak a Biblia, hanem a Korán is ír. Ezt tudva vajon mit tehet egy magyar mérnök a pakisztáni muszlimokért, és mit a keresztyénekért?
Korábban sokszor hallhattuk a kétkedő kérdést: szabad-e osztályozni hittan órán? Azoknak, akik nem kaptak kielégítő választ a kérdésre, bizonyára még nagyobb kétségként vetődik fel: szükséges-e hittanversenyt rendezni...