„Amikor spontán megkérdezte bárki, hogy „mi újság, Dorka?” és arra azt válaszoltam, hogy gyakorlatom volt és levezettem két szülést, azután segédkeztem egy császárnál, hirtelen nagyon sok további kérdést is kaptam. Függetlenül attól, hogy fiú vagy lány volt-e a kérdező” – meséli.

Szolgálat a kortársakért
Kaszó Dorka Bonyhádra járt az evangélikus gimnáziumba. Jó kapcsolatban maradt a biológiatanárával, aki rendszeresen visszahívta, hogy beszéljen a gimnazistáknak a pályájáról.
„Szolgálok a Refiszben is, ahol szintén érdeklődéssel fordultak a választott szakmám és az abból fakadó tudásom felé, ott is elkezdtem előadásokat, beszélgetéseket tartani” – mesél arról, hogyan bontakozott ki az életében szinte észrevétlenül az „egészségnevelés” szolgálati területe. Persze ezt most én nevezem így, számára egészen más szempontok játszottak közre.

„Amikor a szülésznői képzés gyakorlatán találkoztam a nőkkel, akkor döbbentem rá, hogy mennyire nem ismerik magukat, a testüket, hogy ennek oka a társadalmi szintű tabusítás, de az orvostudományban is a női szexuális működésről van a legkevesebb tudásunk. Kérdés volt számomra, hogy ezzel mit tudok kezdeni keresztyénként” – mondja Dorka.

Vizuálisan túlingerelt kultúránkban elég meglepő hír, hogy a női test működéséről van a legkevesebb tudásunk. „Igen, játékfilm sincs ma már szex nélkül, de ez inkább probléma, mintsem valós tudás. Ezen a téren érdemes tudatosnak lenni, mert például a filmeken közvetített szüléskép is eltér attól, ami a valóságban zajlik. A nőiség, szülés, születés témájában elég kevés muníciónk van nekünk, lányoknak, még ha egyre több platform foglalkozik is a témával. Nekem édesanyám nagyon sokat mesélt, főként a saját születésemről, mégis ameddig el nem kezdtem dolgozni, nem tudtam, hogy pontosan hogy néz ki a folyamat.”

„A szakember szemszöge más”
„Tavaly sokat küzdöttem az abortusz kérdésével. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék a leendő lelkipásztorokkal, vallástanárokkal beszélgetni erről, hogy ne csak ideológiák mentén gondolkodjunk róla, hanem értsük szociális problémaként, árnyaltabban közelítve, hogy hogyan érdemes kapcsolódni a nőkhöz, akik előtte vagy utána vannak.

Amikor gyakorlaton vagyok, nap mint nap találkozom nőkkel, akik abortuszra jönnek. Hozzánk érkezik, aki elvetél, akinek halva születik a gyermeke, a megerőszakolt nő, a kiskorú, akiben elveszett az óvszer – sok veszteséggel és nehéz helyzettel is találkozom a csodák mellett.

Számomra az okozott belső küzdelmet, hogy a keresztyén világban megfogalmazzuk a hitigazságokat, de sokszor nem látjuk tőlük az embert. Pedig nem működik a kettő egymás nélkül.
Meg kell állni a hitigazságokban, de szemtől szemben egy emberrel őt magát is látni kell, nem csak a bűnt vagy a hibát, amit elkövetett. Nekem a nők a fontosak, hiszen velük dolgozom. Hasonlóan a gyermekek is, és a meg nem született gyermekek.

Nem csak az elvett élet számít, törődni kell a megmaradt élettel is. 

Hogy tudok mindezekben helytállni leendő szakemberként, pályakezdőként, úgy, hogy a hitbeli meggyőződéseimet ne kelljen megtagadnom? Sok mindentől óv bennünket az Isten, és Ő ad válaszokat is, csak keresni kell ezeket. Ha Isten folyamatosan tanít, akkor pont az egészségügyi szempontokat hagyná figyelmen kívül? Nem hiszem.

A lelkészhallgatók, teológusok, vallástanárok mindannyian emberekkel szeretnének foglalkozni. Ezekkel a kérdésekkel még élesebben fognak találkozni. Abban kell segíteniük a nőket, hogy gyógyulhassanak, megvallhassák a bűneiket. Ha valaki csak sémákat lát, az embereket fosztja meg a gyógyulástól, mert akkor nem fognak neki megnyílni.”

Szakma és hit metszéspontja
A feszültségből származó indulat a fiatal szülésznőben nemcsak csitult, hanem cselekvéssé formálódott. „Még mindig küzdök azzal, hogy lehet ebben jól jelen lenni. Mi szülésznők meg ápolók, akik kint vagyunk az osztályon, a sín vagyunk, amin keresztül bemegy a nő a műtőbe. Az abortuszra mondhatja azt a szakember, hogy erkölcsi okok miatt nem vesz benne részt, de más etikailag megkérdőjelezhető dologra sokszor nem mondhatunk nemet. Az abortusz megsebzi a lelket így is, úgy is. Ha elhatárolódom, az esélyt is elvettem attól, hogy beszélgessünk – ha találkozom az abortuszra készülő vagy azon átesett nőkkel, máris máshogy imádkozom értük.

Nem tudjuk, hogy egy nő miért döntött az abortusz mellett, nem látunk „haza”. Lehet, hogy tudatlanságból hozott döntést, de lehet még annyi más ok a háttérben. Amellett, hogy a magunk számára ki kell mondani: bűn, ami történik, segítenem kell ezeknek az embereknek. Ebben találtam békességet. Nem kell mindent tudnom és mindent értenem, mert Isten tudja a válaszokat a kérdéseimre és a küzdelmeimre. Ő helyezett erre pályára, és minden nő mellett keresnem kell Isten vezetését” – fogalmazta meg Kaszó Dorka, akin az elmúlt év sokat formált. Bár ő úgy fogalmaz: a pálya változtatott rajta.

„Engem nagyon el tud varázsolni az emberi test. Egészen fiatal koromtól kezdve nagyon érdekelt a születés, édesanyámnak a szülésélményei. Az istenképemen is formált, hogy erre a pályára léptem és ennyit tanulhattam a női testről, a női létről. Összetettek és különlegesek vagyunk, és most már közelebbről láthatom, ahogy nők saját magukkal küzdenek, ahogy változnak egy egész életen keresztül. Fáj látni, amikor a lányok nem tudják magukat szépnek látni, amikor nem tudnak megbirkózni a változásaikkal, amikor nem találják a maguk nőiességét. Ebben szeretnék nekik segíteni.”

Nem orvos. Szülésznő.
Azt gondolhatnánk, hogy akinek ilyen határozott víziója van, az világéletében erre a pályára készült. De Dorkával nem így történt. „Sokat küzdöttem az Istennel, amikor erre a pályára állított. Nem szülésznő akartam lenni, hanem orvos. Gondosan felépített tervem volt, jól kigondolt lépésekkel, két részre bontott emelt érettségivel, egy év izlandi bébiszitterkedéssel és az orvosival. De az utolsó pillanatban rajtam kívül álló okokból bedőlt az izlandi terv – és ezzel együtt a többi is. És ott találtam magam a szülésznőképzésen, ami nekem a biztonsági út lett volna, nem „a terv”. Makacs vagyok, sokat vitatkoztam Istennel, hogy miért nem figyel rám?! Mi lett a tervvel?
Lassan értettem meg, hogy nagyon is figyel rám. Egyre inkább az identitásommá vált, hogy szülésznő vagyok. Megtaláltam magam ebben a szakmában, amikor elfogadtam, hogy Isten helyezett ide, ő szán nekem feladatot. Szülész-nőgyógyász szakorvosként nem csinálhatnám azt, amit a legjobban szeretek: nem lehetnék az anyával folyamatos kapcsolatban a vajúdásnál, nem én vezetném a szülést.
Ma már hivatásomnak élem meg, és egyre világosabban látom, hogy gyerekkoromtól kezdve készített Isten erre a pályára, azzal is, hogy nekem mindig nagyon fontos volt, hogy vigyázzak magamra testileg. Számomra hatalmas kapaszkodót jelentett, amikor megértettem, hogy Isten magasztosabb feladatot bízott ránk a testünkkel” – mutatott rá Dorka.

Testtudatosság és teológia?
„Két dolog foglalkoztatott. Szerettem volna, hogy egyre többen értsék meg a nőket, és hogy a lányok vigyázzanak magukra. A várandósságra való felkészülés nem akkor kezdődik, amikor huszonnégy évesen valaki gyermeket szeretne, hanem jó esetben serdülőkortól készülünk rá.

A Ráday kollégiumban úgy jöttek létre a Kitekintő alkalmai lányoknak és Rátekintő alkalmai fiúknak, hogy Isten többünket elindított egymás felé.
Bennem megérett, hogy mit szeretnék továbbadni, a teológus- és vallástanár-hallgatókban pedig érdeklődés ébredt. A női lét egészségügyi oldaláról kezdtem előadásokat tartani a kortársaimnak, fiúknak, lányoknak külön-külön.
Ha már arról hitelesen beszélhetek, hogy a menstruációban ne büntetést lássanak, hanem ajándékot, minden szó megérte! A menstruáció rengeteg stresszt vezet le a testünkből, jelzi, hogy jól vagyunk-e, érzelmileg, testileg, bátran lehet ünnepelni! Persze nem mindenre tudom a választ, de valójában a nyitottság és az érdeklődés lepett meg leginkább a hallgatók részéről.

Nem tudok társadalmi problémákat megoldani, de ha már egy-két ember önképe úgy formálódhat, hogy tudják magukat Isten szemén keresztül látni, megéri a fáradozás.

A következő generációt, a következő társadalmat hordozzuk a testünkben. 

Akik többet tudnak a témáról, azoknak a várandósága, szülése, anyasága, apasága más lesz. És fognak tudni segíteni másoknak.”

Képek: Füle Tamás