Ottjártamkor élő, befogadó, szeretetteli és összetartó közösség benyomását keltették bennem a tárnoki reformátusok, ahol gyerekek és szülők, fiatalok és idősebbek egyaránt lelki otthonra lelhetnek. Ha nem ismerném a történetüket, csak az ott tapasztaltakból indulnék ki, azt hihetném, hogy egy régóta létező, komoly múlttal rendelkező közösséget látok, nem pedig egy három évvel ezelőtt plántált gyülekezetet. Pedig ez utóbbi takarja az igazságot – amelyhez az is hozzátartozik, hogy 2023-ban egy korábban megszakadt és elhalt plántálási folyamat indult újra Tárnokon, szinte teljesen az alapoktól.

Az alkalom, amelyen részt vettem, egy tanévzáró és nyárköszöntő családi istentisztelet volt, amelyre igen sokan eljöttek – megtelt az ifjúsági ház –, és amely szeretetvendégséggel és gyerekfoglalkozásokkal zárult. Németh Tamás lelkipásztor magával ragadó lendülete gondoskodott róla, hogy a gyerekek ne unatkozzanak az igehirdetés alatt sem, ugyanakkor szüleik és nagyszüleik is kellő lelki-szellemi munícióval gazdagodjanak. Egy héttel korábban pedig négy fiatal konfirmációjára gyűltek össze. Az újraplántált közösség történetéről, életéről és terveiről a lelkésszel és két gyülekezeti taggal beszélgettem.



Szabad kezet és szárnyakat kaptak
Tárnokon már az 1940-es évektől szórványgyülekezet működött és azóta szinte mindig létezett a településen valamilyen formában református közösség. Martonvásár szórványaként a hatvanas években volt a virágkora, amikor 150-160 egyházfenntartó tagja volt. Ekkoriban vásároltak maguknak egy imaházat egyházkerületi támogatással. A hetvenes évektől azonban apadásnak indult a közösség, amely egészen odáig vezetett, hogy egy idő után nem is volt minden vasárnap istentisztelet. A tárnoki hívek jelentős része más, környékbeli gyülekezetbe szivárgott át, a Tárnokon megmaradt szűk kisebbség pedig inkább független házi csoportokba járt a közös alkalmak helyett.

A megmaradt hívek kezdeményezésére 2022-ben Tárnok átkerült a Vértesaljai Református Egyházmegyétől az Északpesti Református Egyházmegyéhez, és a tárnoki reformátusok az egyháztól szabad kezet, a Szentlélektől pedig szárnyakat kaptak arra, hogy elkezdjenek embereket megszólítani és meghívni. Szívügyükké vált, hogy a gyülekezet újraszervezéséért és a lelkipásztori egzisztencia megteremtésének lehetőségéért is imádkozzanak. Nagyon sok mindenki megmozdult, és fontossá vált, hogy ki kihez kapcsolódik, mert kiderült, hogy vannak a településen más reformátusok is, akiknek ugyanúgy ott van a szívében a vágy hitük megélése és a kapcsolódási lehetőségek iránt.



A plántálást az Érd-parkvárosi Református Gyülekezet vette át: 2023 márciusától 2024 szeptemberéig Tar Zoltán Gyula lelkipásztor végezte az új tárnoki gyülekezet előgondozását. Rendszeressé tette a vasárnapi istentiszteleteket, amelyeket kezdetben a régi imaházban tartottak, de hamar kiderült, hogy az ingatlan nem alkalmas istentiszteleti célra, hiszen az elmúlt évtizedekben erősen lepusztult, nincs se vízellátása, se fűtése, így a helyi ifjúsági ház közösségi terét kezdtek el bérelni, ahol még családiasabbá és vonzóbbá vált az istentiszteleti kör. Tábort szerveztek, házi csoportokat és imaköröket indítottak, megindult a növekedés.

Az ige hirdetése hozza őket össze
Németh Tamás lelkipásztor először egy nagyheti evangelizációs sorozat vendég igehidetőjeként járt Tárnokon 2024-ben, amikor a gyülekezet már saját pásztort keresett. A kunszentmiklósi születésű lelkész korábban a Pozsonyi úton volt segédlelkész, majd a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium lelkészeként szolgált, emellett gyerekkora óta tagja az SDG Diákmozgalomnak, négy éve az elnöke is. 2024 szeptemberében kezdett szolgálni Tárnokon, de novemberig még Budafokról ingáztak feleségével és három lányával. Amikor átvette a stafétát Tar Zoltán Gyulától, már nagyjából huszonöt fős közösség várta szolgálókkal és sok feladattal.



Érkezése után hangsúlyosabbá tette a gyerekek szerepét az istentiszteleteken. Emellett 2024 októberében bevezette a családi istentiszteleteket: erre az iskolai tanévek során havonta egyszer megtartott alkalomra minden családtagot meghívnak minden generációból, a gyerekek is kivételesen végig ott maradnak. Ilyenkor a prédikáció egyszerűbb, a zenei kíséret instrumentálisabb, utána pedig a gyerekeknek játékos és kreatív foglalkozásokat, a felnőtteknek pedig csoportbeszélgetéseket tartanak. Ennek köszönhetően személyesebbé, elevenebbé vált az istentiszteleti közösség. „A gyülekezetet az ige hirdetése hozza össze – vallja ennek kapcsán a lelkész –, a találkozásoknak pedig vannak ajándékai, aminek szabad és kell is örülni.”

Az egyházkerület parókiát is biztosított: sikerült találni egy ingatlant, mely nem csak a lelkészcsalád számára volt alkalmas, de van egy garázsból átépített melléképülete is, ahol tíz-tizenkét embert is helyet tud foglalni, így ez a helyszíne a csoportalkalmaknak. Indult női és férfikör, felnőtt konfirmanduscsoportok, és már két képzést is tartottak a Keresztkérdések-sorozat anyagából. Tavaly nyáron negyvenfős napközis gyermektábort szerveztek, és minden évben vannak új konfirmandusok és új ifisek. Németh Tamás a helyi általános iskolában nyolc órában tanít hittant, emellett hetente egyszer kilátogat a helyi óvoda mind a négy tagintézményébe.



Jelen lenni mások számára
Kulcsár György Tárnokon él hatvan éve, felesége révén került a református egyházba. Körülbelül húsz évig Érd-Parkvárosba jártak istentiszteletre, ő ott presbiter is lett, és sokat imádkoztak Tárnok lelki megújulásáért. „Tárnok állandó változásban van, nagyon sokan jönnek határon túlról, vidékről, Pestről is, ezért folyamatosan jelen kell lenni ahhoz, hogy megértsük, mi történik az emberekben, mi mozgatja őket, mi fáj nekik, minek örülnek, mik a céljaik” – fejtette ki a presbiter, aki csodának tartja mindazt, amit Tárnokon elértek. „Számomra felfoghatatlan az én szerepem ebben, de Isten hívott erre. 2023 nyarán a felnőttek konfirmációja már egyértelműen jelezte, hogy itt valami elindult.”

Áldásként éli meg, hogy minden szükséges területre találtak már szolgálót, felesége lett például a kántor. Vannak közöttük, akik korábbi gyülekezetüket hagyták ott Tárnokért. „A szervezettség még nem minden téren az igazi, de mély barátságok alakultak, együtt sírunk és nevetünk szinte minden alkalom után.” Igyekeznek mind a digitális térben, mind személyesen jelen lenni a település számára. Kiépítették az ökumenikus kapcsolatokat a katolikusokkal, sportrendezvényekre, gyermeknapokra járnak és építenek személyes ismerettségeikre. „Én bicikliszerelő voltam tíz évig, azért is ismernek sokan. Akit csak tudunk, megszólítunk.”



2025 végén 60 körül volt a járulékfizető tagok száma, ez 20 százalékos növekedés 2024-hez képest. Lassú, de határozott növekedésben gondolkodnak, hogy legyen idő megismerni az érkezőket. „Sok mindenben fejlődik a település, de lelki értelemben nagyon városiasodunk, emiatt távolodnak egymástól az emberek. Ezt próbáljuk megragadni, mert sokan szeretnének testvéri közösségbe vagy Isten közelébe kerülni. Fontos az istentiszteletek szerepe ebben, amelybe gyerekeket, szülőket, családokat vontunk be. Szeretettel, odafigyeléssel, hálával, kegyelemmel fordulunk az emberek felé. Mindent, amit megkaptunk és ránk lett bízva, azt így adjuk tovább.”

Útonjárók formálódása
Jáhn Boglárka akkor határozta el, hogy egyszer majd ő is konfirmálni szeretne, amikor még édesanyaként első gyermeke budafoki keresztelőjére készült. „Németh Tamást Budafokon ismertük meg iskolalelkészként” – mesélte Jáhn Boglárka. „Miután Tárnokra költöztünk, minket is bevonzott a gyülekezet. Jelentkeztem, hogy szeretnék felnőttként konfirmálni, és egy nagyon klassz felnőtt konfirmandus csapattal együtt 2025-ben konfirmáltunk is. Sokan vagyunk úgy, hogy úton járóként most kezdtünk el megérkezni és ebben a gyülekezetben megtalálni a helyünket, ezért minden évben van felnőtt konfirmáció. Isten kegyelme, hogy itt összegyűlhetünk, és hogy mindig van hova tovább lépni.”



Ő a gyülekezetben elsősorban a gyermekmisszióban szolgál, amire másfél éve kérték fel. „Pár hónapnyi időt kértem, amíg erre lelkileg felkészültem. Most már négyen-öten váltjuk egymást a gyerek-istentiszteleteken. Minden hétre be van osztva két ember közülünk: egy fix, aki készül a hét anyagából, és egy pedig, aki beugrik, ha többen vannak, mert tíz fő felett meg szoktuk bontani a társaságot.” Szolgálati területük nemcsak a gyermek-istentiszteletekre terjed ki, hanem más rendezvényekre, programokra is. Ezek közül Jáhn Boglárka a tavaly elindított nyári napközis hittantábort emelte ki, amely számára is szívmelengető, építő, lelkileg feltöltő hét volt.

Női körre is jár a gyülekezeti közösségben. „Havonta egyszer összeülünk, elmondjuk, hogy érezzük magunkat, majd egy felolvasott igeszakasz mentén kezdünk el beszélgetni egymással. Megpróbáljuk az elhangzottakat a saját életünkre vonatkoztatni, és meglátni, hogy mit tudunk ebből hazavinni magunkkal. Közben finomakat eszünk, iszunk és a kötetlen beszélgetéseknek is jut hely.” A gyülekezet egésze kapcsán úgy fogalmazott: még alakulnak, formálódnak, sokszor menet közben találják ki a dolgaikat, mégis összetartó közösséggé váltak. „Elképesztő vonzereje van a nálunk tapasztalható odafigyelésnek, gondoskodásnak – ez valóban megfogja az embereket.”



Kitűzött célok
A létszámgyarapodás miatt megkeresték az egyházkerületet azzal a kéréssel, hogy kezdjenek párbeszédet egy templom vagy gyülekezeti ház létrehozásáról. „A párbeszéd első lépéseit megtettük, bízunk a folytatásban” – számolt be a részletekről Németh Tamás lelkipásztor. „Ez egy sokéves, akár évtizedes folyamat is lehet, de hisszük, hogy a lelki templom már épül, a fizikaiért pedig a jelenben kell tennünk. Pünkösdvasárnapra adománygyűjtést hirdettünk a gyülekezeten belül erre a célra, én pedig határozatlan ideig lemondtam a kazuális szolgálataim után járó stólámról a templom javára. Rendszeres vagy alkalmi adományokat bárkitől szeretettel elfogadunk, aki támogatná missziónkat.”

A lelki célok kapcsán a lelkész kifejtette: szeretnék a nemrég csatlakozott tagokat bevonni a tudatos gyülekezetvezetésbe, tovább bővíteni a szolgálói kört és ehhez kapcsolódóan a tanítványozásnak azt a formáját megélni, amelyből hosszú távú, előre tekintő vízió születhet. „Sokat tanulunk a gyülekezetépítésről – én lelkipásztorként az Inkubátor-programon keresztül is –, de másoktól is szeretnénk tanulni. Ebben a naptári évben elkezdünk más gyülekezeteket látogatni a gyülekezeti szolgálói csapatunkkal, hogy mintákat lássunk és közösen tanuljunk. Keressük a fejlődés útját, miközben hálásak vagyunk az Úrnak minden eddigi növekedésért.”



Aki szeretné anyagilag támogatni a tárnoki templomépítést, ezen a linken tájékozódhat a részletekről.


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás