Jn 12,9A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról,
hogy ő ott van; és oda menének nemcsak Jézusért, hanem
hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.
Jn 12,9A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról,
hogy ő ott van; és oda menének nemcsak Jézusért, hanem
hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.
Jn 12,9
A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról,
hogy ő ott van; és oda menének nemcsak Jézusért, hanem
hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.
Olvassuk, hogy nagy sokaság értesült arról, hogy Jézus ismét
Bethániában van. Hogyan terjed a jó hír? Nem Lázár indult
el, nem a nővérei keltek útra ennek a hírnek a továbbadására.
Az értesülés azokon át terjedt, akik jelen voltak a
feltámasztásnál. Nem ők voltak a feltámasztottak, de mégis
valami fény maradt rajtuk belőle. Az, ami odavonzotta Jézushoz
a sokaságot, magának a feltámasztásnak a ténye volt. A
szóbeli értesülést az életbeli közlés előzte meg. És ez soha
nem lehet másként, sem magánéletünkben, sem a szószéken,
sem az egyházban. A reformáció nem tömegjelenség -
noha gyakran ezt a benyomást keltjük, teljesen alap nélkül.
A reformáció emberekben kezdődött. Pontosabban: emberekben
folytatódott. Nem a 16. században pusztán, hanem
amióta evangélium van a világon.
A reformáció a Szentlélek Isten bibliai, töretlen, szakadatlan,
soha meg nem álló, és senki által meg nem állítható
munkája. Közhelynek számít: mindig reformálni kell. De mindig
elfelejtjük hozzátenni, hogy ehhez személyes megújulásra
van szükség. A sírból nem egy elvont Lázár támolygott ki;
nem egy fantom, hanem egy valóságos ember jött elő. Isten
beszéde mindig egy embert - az embert szólítja meg; az
embert támasztja fel a bűn halálából; és ez az ember tanúsítja,
hogy Jézus ott van. Nem csupán Lázár van ott. Mert ez
önmagában semmit se jelentene, még ha a feltámadott Lázárról
is van szó. Azért, csakis azért támadhatunk fel a bűn-
nek halálából, csakis azért juthatunk új életre, hogy nyilvánvaló
legyen bennünk, általunk: Jézus ott van!
Ma, nagy fájdalmunkra, a személyekben megkezdődött,
személyekben folytatódó, személyes reformáció helyett egy
arctalan tömeg-mozgalmat találunk. Egyre inkább eltömegesedik
az egyház munkája; egyre inkább sportstadionos látványosság,
úrvacsorás demonstráció lesz - de ennek a tömegreformációnak
semmi köze nincs ahhoz, ahogyan a
megújulást, mi Urunk elgondolta, és Lelke által ebben a világban
megjelenítette.
Ennek a tömeges jellegű kvázi-reformációnak mindig az
ember van a hátterében, de sohasem úgy, mint akinek az orcája
szégyenpírtól ég, hanem mint az Isten dicsőségének
megrablója. Pedig az ember az igazi megújulásban nem feltűnik,
hanem eltűnik, sőt, letűnik! Ha feljön a Nap, eltűnnek a
csillagok, mondja a régi közmondás. Mennyivel inkább áll ez
mindnyájunkra, hogy ha feljön a Nap, ha feljön Krisztus, akkor
eltűnünk mi, tévelygő csillagok. Bárha így történne ez.
Einsteint megkérdezte egy nagyon buzgó, a világ sorsáért
aggódó fiatalember: - Mondja, mekkora esélye van annak,
hogy a Földnek nekiütközzön egy meteorit, és a Föld felrobbanjon?
- A tudós így felelt: - Minden esélyünk megvan erre,
de ne nyugtalankodjék, fiatalember, ne okozzon ez magának
különösebb gondot, mert ha felrobban a Föld, azt a
világegyetem egyáltalán nem fogja észrevenni, minden halad
majd tovább a maga pályáján.
A sokaság értesült Lázár feltámasztásáról, ami eltörpül a
mellett, hogy Jézus ott van. Bármi történik is velünk, bármi
történik is általunk, mindaz semmi, ha nincs ott Jézus. Ha
nem Jézus van ott, akkor semmi nem történik. Ó, könyörüljön
meg rajtunk Isten, hogy valóban Ő történjék, mert Jézus
Krisztus esemény; és annyiban él az egyház, s annyiban él
az én nyomorult életem és hitem, amennyiben Ő történik általam,
általunk!
Bibliai elmélkedések Visky Ferenctől
