5Móz 24,6–22

„Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kiváltott onnan téged Istened, az Úr. Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.” (18. v.)

       Istennek mindig különös gondja van az özvegyekre, árvákra, jövevényekre és a szegényekre. Ők a jogvédelem nélküliek, akik ki voltak és vannak szolgáltatva a környezetüknek. A gondviselő mennyei Atya rájuk vonatkozóan külön törvényeket adott népének, ezért emlékezteti őket az egyiptomi szolgaságra. Isten hatalmas kézzel, sok csodával hozta ki őket a rabszolgasorsból, ezért fontos, hogy ne feledkezzenek meg és jószívűek, irgalmasok legyenek a rászorulókkal. Sok ígéret fűződik azok életéhez, akik irgalmat gyakorolnak, Jézus így tanít bennünket: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mt 5,7)

       Újból rácsodálkozom, hogy szerető mennyei Atyánk a legapróbb részletekig megmagyarázza népének ezt a parancsolatot. A kézi malom zálogba vételének tiltásától az aratás utáni cselekedetekig. Ezek a parancsolatok védték a szegények mindennapi megélhetését. Ma is vannak rászorulók közöttünk, bánjunk velük emberségesen, könyörülő szívvel!

Ajánlott igeszakasz: Péld 3,27–28; 14,31; 28,27

Gal 1,10

Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.

A tetszelgésben nem csak magamat vezetem félre, hanem
azt is, akinek tetszését keresem. A csalás a maga hatalmába
vonja a másikat is. Szolgálatunkban rengeteg hamis kedvesség,
ajnározás van, épp ott, ahol az asztalra kéne ütni és
elébe állani a másiknak, egy főembernek akár, és megmondani:
ez nem az Isten útja.
Együtt voltunk a börtönben egy fiatal ortodox pappal,
Ioannal. Ő úgy került a börtönbe, hogy kolostorában hatalmas
és hiteles ébredés indult el, és Ioant felhívatta az akkori
pátriárka, s azt mondta: - Legyen vége a te munkádnak! -
Ioan megkérdezte: - Miért, hisz az Istentől van. - Baj lesz a
hatósággal - folytatta a pátriárka. - Nézd, én nem vagyok
mártír-alkat. - Erre Ioan: - Azon a széken, amelyen Ön ül,
mártírok ültek. Mit ül rajta? Álljon fel!
A tetszelgő szóval kárhozatba viszem a másikat is. Az Istennek
tetsző kemény szó pedig: megmentő szó. E legenda
szól erről: Egy keleti uralkodó összehívta országa művészeit.
Tudatta velük: a költőktől dicsőítő szót vár, a festőktől dicsőítő
képet. Elkezdődött az ünnepség, órákon át hangzott a
magasztalás. Mikor vége volt, felállt egy egyszerű ember és
azt mondta: - Órákon át dicsértek téged. Te gyilkos vagy,
tönkretetted az országot, szétzüllesztetted a népet! Szembe
futsz az Isten ítéletével! - Mindenki azt várta, hogy ezután halálos ítélet következik. De nem, a büszke zsarnok felállt,
és azt mondta: - Akik itt ma engem dicsértek, azok hazudnak,
s nem szeret egy se. Egyedüli igaz barátom te vagy!
Ha mi nem merjük kimondani a szeretet mentő keménységével
Isten szavát, akkor nagyon sokan barát nélkül maradnak
a nyomorúságban, a halálban. Ne emberi szimpátiával,
hanem isteni empátiával, beleérzéssel vállaljuk fel a
másikat, hogy el ne vesszen!

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.