Jn 14,15–26

„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (26. v.)

       Jézus mondja az idézett igét, az ő nevében küldi Atyánk, ami azt jelenti, hogy az ő egyetértő akaratával jön a Pártfogó, és azzal a feladattal, hogy tanítson, emlékeztessen bennünket mindarra, amit Megváltó Jézusunk mondott. Fontos, hogy olvassunk naponta Bibliát, ismerjük meg Istent, Jézust minél jobban, és akkor majd lesz, mit eszünkbe juttasson a Szentlélek, aki a Pártfogó. Sokszor előfordul, hogy egy hétköznapi, egészen másról folyó beszélgetés kapcsán eszembe jut egy bibliai történet, amely segít megértetni, megoldást mutatni a beszélgető partneremmel való beszélgetésre nézve. Azt is megtapasztalhattam, hogy elolvastam egy igeverset, és azonnal megmaradt az emlékezetemben, betű-lélek szerint vissza tudtam mondani, nem kellett kínkeservesen ismételgetni, mint egy költő versének tanulásakor. Ráadás ilyenkor az az öröm, ami a megjegyzéssel jár. Lehet, hogy nem mindenkivel van ez így, de ha Ő azt mondta, hogy megtanít, emlékeztet, akkor éljünk is ezzel a lehetőséggel!

Takács Ferenc

Ajánlott igevers: 5Móz 6,3–9

ApCsel 3,11

Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz ez a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta őhozzájuk a tornácba, mely Salamonénak neveztetik.

A meggyógyult sánta ragaszkodott Péterhez és Jánoshoz.
Nem a gyógyulásához ragaszkodott, hanem a gyógyítókhoz.
Több, nagyobb a Gyógyító, mint a gyógyulás. A samáriabeli
leprások esetében fájdalmas az arány: tízen gyógyultak meg,
de valójában csak egy vált egészségessé - az, akinek több
kellett a gyógyulásnál, akinek a Gyógyítóra volt szüksége; aki
visszatért, és leborulva mondott köszönetet. Jézus akkor fájdalmasan
azt kérdezte: "A kilence pedig hol van?- (Lk 17,17) Vajon
ez a kérdés elveszítette-é ma a jelentőségét köztünk, a mi
népünk közt, a mi egyházunkban? Hol van, aki visszatérne hálát
és dicsőséget adni az Istennek?
Ez a férfi már nem a koldus-fillérekhez ragaszkodott: mennyei
igényű emberré gyógyult. Ragaszkodott - valami foglyul ejtette,
megragadta, úgy, mint Pált, aki ezt írja: "Megragadott engem a
Krisztus.- (Fil 3,12) Először Pétert ragadta meg Krisztus; aztán
Péter ragadta meg a beteget; jobb kezénél fogva felemelte nemcsak
a földről, hanem a földnél mélyebb állapotból, a koldusságból
is. Isten királyi gyermekének méltóságába emelte. De úgy ragadta
meg ezt az embert, hogy az el ne felejtse: a koldusságból
jött. A haldokló Luther így búcsúzott ettől a világtól: "Koldusok vagyunk-
- egyszerre koldusok és királyi gyermekek tehát.
E meggyógyított ember a megragadásra ragaszkodással
válaszolt. Van-e bennünk ilyen, nemcsak a szó szintjén, hanem
létünk szintjén élő válasz?

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.