Mk 5,35–43

„...Ne félj, csak higgy! És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen...”  (36b–37a. v.)

Emlékszel még rá, amikor először fordultál úgy igazán Jézushoz, mert olyan nagy volt a baj, hogy már semmi reményed sem maradt? Az egyetlenhez, akiben bíztál, aki „talán” segíteni tudna bajodon... Emlékszel rá, hogy milyen támadások kereszttüzébe kerültél utána, mennyien el akarták hitetni veled, hogy Ő sem tud rajtad segíteni, mert ez meghaladja a képességeit? Jairus is pontosan ebben a helyzetben találja magát, s Jézus neki sem kínál más utat, mint azóta valamennyiünknek: Higgy, és gyere velem! Megtehette volna, hogy csalódottan elkullog, hiszen a halálon ugyan kinek lehetne hatalma? Jézus azonban két parancsot ad neki, és nem engedi el maga mellől: Állj ellene a magad (és a kísértő) gondolatainak, bízz bennem; veled szeretnék továbbmenni! 

Azóta is ugyanez a napiparancs: állj ellene a negatív érzelmeidnek, gondolataidnak, vesd minden terhedet Jézusra, s megtapasztalod közelségét, mert e kettő nélkül nem lehet Vele igazán találkozni!

Ajánlott igeszakasz:  1Krón 28,20; Ézs 54,10

Ezsd 3,11-13

Mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dicsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett! Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfők közül, a vének, akik látták vala az első házat, mikor alapot vetnek most e háznak az ő szemük előtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala; úgyhogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömből való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meg

Nagy volt az építők öröme. Több volt ez az alapkőletétel öröménél.
Nem lehetett könnyek nélkül elviselni. Akkora öröm volt
ez, hogy elhatott messze földre - jutott belőle másoknak is.
"Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága
szegletkövet, erős alappal..." (Ésa 28,16) Jézus, az Alapkő
már akkor letétetett, amikor még nem volt Templom, még
nem volt Teremtés - a Bárány már megöletett a világ fundamentumának
felvettetése előtt, írja Pál. Letétetett - a mélybe,
a porba; megalázta magát, és szolgai formát öltve hordozza
a falakat. Ezért lehet örvendeznünk még a romok között is.
Ennyire teljes szívvel még akkor sem áldotta az Urat a nép,
mikor épen és fényesen állt a Templom. De a falak romjainál
hála és imádság fakad. Életem romjain, felborított számításaim
közepette is tudhatom: jó az Úr és örökké irgalmaz.

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.