1Kir 13,11–34

„De az így felelt: Nem térhetek vissza veled és nem mehetek be hozzád. Ezen a helyen nem eszem és nem iszom semmit sem. Mert ezt a parancsot kaptam az ÚR igéje által…”  (16–17a. v.)

        Megrendítő a mai napra kijelölt olvasmányunk. Isten embere engedelmesen elvégzi szolgálatát és hazafelé tart, de útközben megpihen. És itt jön az újabb lecke számára, egy hazug próféta elhiteti és életével fizet, mivel hisz neki.

        Létezik ilyen? Isten emberét be lehet csapni, nem ismeri fel a hívogató szó mögött a Sátán csapdáját? Még az ismeretlen „próféta” is becsaphat?

        Jézus mondja, hogy juhai ismerik az Ő hangját és idegent nem követnek. Akkor hogyan történhetett ez a tragédia?

        Igen, ha Isten útján járunk nincs fegyverszünet, nem lehet „pihenni”, elengedni magunkat, mert lelkünk ellensége azonnal megtalálja a gyenge pontot és életünkre tör. Nagyon kifinomult, sokszor gyakorlott hallás szükséges, hogy azonnal felismerjük a Jó Pásztor hangját és meg tudjuk különböztetni más hangoktól.   

        Nagy jelentősége volt a visszatérésnek, mert miután asztalközösséget vállalt Isten embere a bálványáldozati helyen, engedetlensége aláásta az Úr szavának hitelét, amit a király előtt elmondott.

        Vigyázzunk az Úr iránti engedelmességgel, Ő teljes engedelmességet vár tőlünk! Csak így lehetünk az ő tanítványai, eszközei a tőle elfordult világban. 

Ajánlott igeszakasz: Jak 4,7

Jak 5,19-20

Atyámfiai, hogyha valaki tiköztetek eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.

Egyértelmű az útmutatás: az a szolgálatunk, hogy a bűnöst
az ő tévelygő útjáról megtérítsük. De mi a megtérés? Nem
valami erőszakos emberi elképzelés - ó, nem! -, hanem azt
jelenti, hogy odatalálunk ahhoz, Aki egyedül életet tud adni.
Mi a megtérés? Volt Chicagóban egy ember, aki lóháton
ment a munkahelyére; lovát minden reggel látták a kocsma
elé kötve. Egyszer eljött az idő, amikor ez az ember találkozott
az Úr Jézus Krisztussal. A lovát továbbra is látták megkötve,
de már nem a kocsma, hanem a templom előtt.
Mi a megtérés? Kaptunk egy levelet az árvaházban; a feladója
azt írja: "Én nem tudok szóval bizonyságot tenni, nem
tudok tanítani, de felajánlom, hogy pár zsák burgonyával és
zöldséggel segíteni fogom az árvákat.- Ehhez hasonló az a
történet, amikor egy csoport hívő ember összeült, hogy az
éhezők gondjáért könyörögjön. Imádkoztak, hogy megoldódjon
ez a súlyos probléma. Imádság közben egyszer kinyílt az
ajtó, és bejött egy gyerek, egy surbankó*, s azt mondta: "Tetszenek
tudni, édesapám üzeni, hogy nem tud eljönni az
imádkozásra, de küldött egy szekér terményt; vegyék át.-

* Szatmár környékére jellemző tájszó, jelentése: suhanc.

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.