Zsid 6,9–20

„Miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret.” (15. v.)

       Különös, hogy az ige arról ír, Ábrahám türelemmel várt Isten ígéreteinek beteljesedésére. Az Ószövetségben viszont arról olvasunk, hogy Ábrahám nem várt mindig türelemmel. Amikor éhínség volt Kánaánban, nem várt, hanem lement Egyiptomba – pedig ezt Isten nem mondta neki –, ahol a fáraó érdeklődésére megint csak nem várt, hanem húgának mondta feleségét, Sárát. És bizony a megígért örököst sem várta türelemmel Ábrahám, hanem a szintén türelmetlen Sára szavára a szolgálótól, Hágártól született meg első gyermeke. Miért mondja akkor mégis az ige Ábrahámot türelemmel várakozónak? Mert az ő hite számíttatott be neki igazságul – nem pedig a türelme! Az Újszövetségben, amikor Isten ígéretei beteljesednek Krisztusban, akkor kegyelem által megigazultnak tekintetik a bűnös, üdvözülőnek az elkárhozott – és türelmesnek a türelmetlen! A Krisztusban megjelent kegyelem mélységes titka ez. A hit útja nem tökéletes engedelmességből és türelemből, hanem sokszor küzdelemből, várakozásból és tanulásból áll.

Ajánlott igeszakasz: 1Móz 16,1–6

Mk 3,31

És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva beküldének hozzá, hívatván őt.

Jézus nem fogadta az ő testvéreit, nem fogadta az ő szeretett
anyját. Miért nem? Mert ők Jézus testvéreiként érkeztek
meg. S Jézus anyjaként érkezett meg az anya. Mintha Jézus
természetszerűleg hozzájuk tartozna. Persze - hiszen a testvér
a testvérhez tartozik, s az anyához a gyermek. De itt
nem a természeti összetartozásról van szó. Úgy érkeztek,
mint akikhez Jézusnak kell kimennie, és nem úgy, mint akiknek
Jézushoz kell bemenniök! "A te testvéreid hívnak - gyere
ki!"; "a te anyád hív - gyere ki!" Így nem lehet Jézushoz
megérkezni. Testvérként, anyaként nem lehet, hanem csak
úgy, ha Ő fölvállal, elfogad, ha reám emeli tekintetét, ha testvérének
minősít - Ő! Nem én őt.
Hogyan közeledem Jézushoz? Úgy, mint akinek van valami
jogcíme, vagy úgy, mint akinek semmije nincs? Jézus
mondja, hogy az utolsó napokban sokan jönnek majd Hozzá,
és azt fogják mondani: "Mi ismerünk téged, te a mi utcáinkon
tanítottál, mi a Te nevedben tettünk nagy dolgokat - hát mi
jól ismerjük egymást!" És döbbenetes számukra, számunkra
a felelet: "Nem ismerjük egymást. Ti nem ismertek engem,
én pedig nem ismerlek benneteket."
Felvetődik tehát a kérdés: milyen kapcsolatom van Vele?
Olyan-e, amilyet én hozok létre, vagy olyan, amilyet Ő ad
nekem? Nagy veszedelem származik abból, ha az egyház
ilyen módon gondolkodik: "Mi az Isten népe vagyunk, mert
templomot építettünk, adakoztunk; az ősi református egyháznak méltó utódai vagyunk" - ilyenkor hamis kapcsolatot
teremtünk a szent és egyetlen Úrral. Hányszor halljuk: "Legyetek
jó emberek, adakozzatok (az Övéből), járjatok
templomba..." - de ettől nem megy előre a gyülekezeti élet,
az egyházi élet. Nem lehet a szekeret a ló elé fogni! Nem ez
tesz kedvessé Isten előtt - valami más, Valaki más tesz bennünket
kedvessé Őelőtte. Csak egyetlen kapcsolat lehet Isten
és ember között. És ez a kapcsolat a kegyelmi kapcsolat.
Minden más hamis, megtévesztő, gonosz. Még az is, ha
arra hivatkozom: "Bánj velem másként, teljesítsd kívánságom,
mert Hozzád tértem."
Jézust nem akadályozta meg a Péterrel való kapcsolata
abban, hogy Sátánnak nevezze azt az indulatot, ami Péterben
volt. Mivelhogy igazi volt a kapcsolata Péterrel; éppen
azért mondta: "Távozz tőlem, Sátán." Annak mondta, akit elsőként
hívott el, akire rábízta a Mennyek országának kulcsait,
akit felvitt a Megdicsőülés hegyére! Mert minél inkább ránk
bíz valamit az Úr, minél inkább felvisz a Megdicsőülés hegyére,
minél több áldással gazdagít, annál féltékenyebben fog
őrködni afelett, hogy kegyelmi kapcsolatba kerüljünk vele.

Nem kicsi dolog az, amikor egy édesanya megy Jézushoz.
Zebedeus anyja azt mondja Jézusnak: "Van nekem két fiam,
János meg Jakab." Nem hangzott el ugyan, de ki lehet ezt
olvasni az anyai gondolatok hátterében: "Nézd, Jézus,
egyetlen egy anya van a világon, aki két fiat adott neked -
én. A többi csak egyet. Van egy kis előnyöm... Hát mi az neked,
hogy az én kis Jánoskám és az én kis Jakabom ott tündököljenek melletted!" Ez az anya talált jogcímet arra, hogy
egy kicsit előkelőbb helyre álljon. Szeretjük az előkelő helyeket.
De Jézus ezt nem vállalja. Ha vállalná, hamis kapcsolatteremtésnek
adna teret.
Nem abból születik a kapcsolat, hogy én cselekedtem,
harcoltam Érte, én beszéltem vagy írtam Róla, hanem hogy
Ő értem áldozta drága életét.

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.