Jn 15,9–17

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” (9a. v.)

       Emberi ésszel nehezen felfogható, hogy az Úr Jézus úgy szereti az akkori és mai tanítványait, ahogyan maga az Atya szerette tökéletes Fiát. Ki vagyok én, hogy ilyen méltóságra emeljen? Isten kegyelme, hogy szeretetét nem emberi cselekedetek által lehet elnyerni, hiszen megváltott gyermekeit már most úgy szereti, mint az Atya a Fiút!

       Mai igerészünkben az Úr az engedelmességre és az örömre hívja fel a figyelmünket. Az az ember lesz igazán örömteli, aki Jézus mintája szerint él (11. v.). Itt, az utolsó vacsorán – mint ahogy egész életében is – azt szeretné átadni tanítványainak, hogy milyen úton járjanak, hogy jól éljenek, megtapasztalják az igazi örömöt. Krisztus öröme az engedelmességből fakad.

       Miben kell engedelmesnek lennünk? „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.” (1Tim 1,5) Nem a tételes parancsolatok szőrszálhasogató betartását kéri tőlünk az Úr, hanem azt, hogy „úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (12. v.)

       Ó, bárcsak ezt az egy parancsolatot mesterfokra fejlesztenénk!

Miklós Krisztina

Ajánlott igeszakasz: Zsolt 119,165–176; 1Kor 12,31–13,13

ApCsel 3,12

Péter monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mireánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy ez járjon?

Amilyen határozottan megvallják Péterék Jézus nevét, erejét,
hitét, olyan határozottan mondanak nemet önmaguk felé.
Ez az Ékes-kapu igazi ékessége, minden gyülekezet, szolgálat
dísze: amikor elhangzik a három nem magunk felé s a
három igen - Jézus felé. Simon mágus Samária városában
bámultatta magát. Ez a legveszedelmesebb ördögi mesterség:
ha többnek tartom magam annál, aki vagyok. Az önistenítés,
saját személyem ajnározása az elsőszámú kitisztítanivaló
mindnyájunk életében.
A világháború alatt történt, hogy Bukarestben a felszabadító
szovjet hadsereg néhány tagja alkalmat nyert arra, hogy
megszabadítottá legyen. Isten megáldotta az értük szolgálók
munkáját, és sok katona jutott el a názáreti Jézus Krisztus
megismerésére. Az egyikük ragaszkodott a Szentíráshoz, ragaszkodott
a gyülekezethez, és ahogy lenni szokott, ragaszkodott
ahhoz a lelkipásztorhoz is, akitől hallott Isten csodálatos
dolgairól. S ez a lelkipásztor egyszer megkérdezte tőle:
- Iván, mi a véleményed rólam? - És Iván nem jött zavarba,
így válaszolt: - Testvér, épp ma olvastam az 1Korinthus
3-ban, hogy "kicsoda Pál, kicsoda Apollós? ... sem aki plántál,
nem valaki; sem aki öntöz, nem valami.- S ha Pál senki,
Apollós senki, hát akkor ugyan ki lehetsz te? - Erre a pásztori
válasz egy ölelés lett, s ez a mondat: - Iván, te rövid idő
alatt nagykorúvá lettél a hitben.
"Minden Krisztustól van-, mondja Péter a sokaságnak. Tőle
van a hit, ami épséget ad a bénának. Mindent mindenkinek
mindenkor Ő ad.

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.