AZ ATYÁK SZÍVÉT A GYERMEKEKHEZ TÉRÍTSE
(Sarkad-Újtelek, Kétegyháza, Elek - 2014. szeptember 28.)

Lectio: Mal 3, 22-24. v. + Lk 1, 5-22. v.
Textus: Lk 1, 15-17. v.
Énekek: 8/1-2; 8/3-9; 512/2; 151; 304/5; 457/1-3;

„… nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”

Szeretett Testvéreim!
Gabrielnek, Isten angyalának kijelentését hallottuk itt Keresztelő Jánosról, aki Jézus Krisztus előtt az útkészítő volt. Útkészítő, mert olyan erővel, világosan és egyértelműen szólt arról, amit Isten kívánt és várt a népétől, hogy annak hatására sokan megváltoztatták az életüket. Odafordultak Istenhez és Isten igazsága, törvénye szerint élték az életüket. Éppen ez az Istenhez való odafordulás, az Isten igazságára való ráhangolódás segítette aztán őket, hogy megértsék Jézus Krisztus szavát, gondolatait, tanítását. És így kerültek közel ahhoz, hogy megértsék Isten szeretetét. Azt a szeretetet, amely egyszülött Fiát adta ezért a világért, hogy a Fiú áldozatáért nekünk bűnbocsánatunk és örök életünk legyen.
Az, amit Gabriel angyal, aki Isten állandó jelenlétéből érkezett, elmond a megígért gyermekről, két fő részből tevődik össze. Az egyik, az, amit Isten tesz vele: Először is Isten Szentlelke irányítja életét már az anyaméhtől fogva. Ezért tud tiszta, józan és erőteljes életet élni. Mert amikor Isten Lelke irányítja az életünket, akkor telve vagyunk az Ő ajándékaival, megajándékoz bölcsességével és szeretetével. Ezt nem lehet megtanulni. Ezt nem lehet elsajátítani. Ezt Isten adja nekünk.
Azok, akik Isten áldott szolgái a mai Magyarországi Református Egyházban, nem maguktól azok. Szolgálatuk lényege, hogy velük van Isten, övék a Szentlélek ajándéka. De a Szentlélek ajándékáért, amellyel engedelmesen szolgálhatunk mi is Urunknak és Megváltónknak, mi magunk is imádkozhatunk és könyöröghetünk.
Csiha Kálmán püspök úr írta le, hogy annak idején, amikor hitéért börtönbe zárták, megpróbálták besúgóvá tenni. Egyedül Isten kegyelmének tulajdonította, hogy ellent tudott állni minden beszervezési kísérletnek. Igen, Isten Szentlelke segít istenfélő, hívő életet élni, ha kérjük és engedelmeskedünk neki. Ezért kérjük mi is magunk és egymás számára Isten Szentlelkének munkáját, mert ezzel tudunk a legteljesebben használni a hozzánk közel állóknak, azoknak, akikkel naponta találkozunk, és egész népünknek.
Keresztelő János, aki Jézus Krisztus előtt volt útkészítő, különösképpen is ajándékul kapta Isten Szentlelkét, ezért tudott kicsiny gyermekkortól kezdve felkészülni arra a küldetésre, amelyre Isten elhívta. Bárcsak adna Isten ide is a Szentlélek által különösen is felkészített, Jézus Krisztusnak engedelmes, Isten kegyelmében mélyen hívő és Isten törvényét boldogan betartó embereket, akik ennek a településnek a szívét Istenhez fordítják, Jézus Krisztus kegyelmével megismertetik. Sokkal boldogabban élhetnénk akkor itt!
Gábriel angyal Keresztelő Jánosról elmondott szavainak a másik iránya az, amit Isten általa fog tenni népe életében. A Messiás előtt fog járni Illés lelkével és erejével. Illés próféta Izrael népe életének egyik legsötétebb korszakában élt, és tanított az élő Isten ismeretére. Amikor Illés élt, Izrael népe szinte teljes egészében eldobta magától Isten szeretetét és törvényét. Ál-isteneket, bálványokat imádott, de valójában azokban a saját bűneit, Isten ellenes lázadását, gonoszságát igazolta.
Amikor egy nép, vagy egy nemzedék eldobja Isten törvényét magától, amikor többé már nem akar tudni Isten igazságáról és jóságáról, akkor olyan isteneket és olyan ideológiákat keres és talál magának, amivel meg tudja magyarázni, igazolni tudja azt, hogy miért él úgy, ahogy él. Ezt teszi a mi népünk is a jelenkorban. Megmagyarázzuk, miért van helyén az, ha gyűlölünk. Megmagyarázzuk, miért nem kell fennakadni a sikkasztáson, a számlagyárakon, a hazugságon, a szeretetlenségen. Miért fogadható el az abortusz, vagy miért fogadható el a válás, vagy a gyermekek elleni kegyetlenség, gonoszság… Miért követendő a gyermekek lelkének beszennyezése… Mint ahogy megmagyarázzuk, hogy miért nem kell fennakadni a trágárságon, az istenkáromláson…
Illés próféta olyan korszakban élt, amikor az élő Istent tagadták, de más, valójában nem létező istenek nevében kizsákmányoltak, öltek, hazudtak és házasságot törtek. Ebben a korszakban Illés próféta, Isten segítségével, olyan erővel tette nyilvánvalóvá, hogy kicsoda valójában Isten, hogy nem tudták letagadni ezt a felismerést. Egy egész népnek mondta ki: Tévedtünk, amikor nem hittünk Istenben, amikor eldobtuk magunktól az élő Isten törvényét. Tévedtünk, amikor Istenen kívül mást is az élet alapjának és megtartójának vallottunk.
Erre utal, amikor a születendő gyermekről azt mondja: A Messiás előtt jár az Illés lelkével, erejével.
Ismét csak azt mondhatom: Áldás egy népnek, áldás egy közösségnek, ha közöttük vannak Istennek olyan
szolgái, akiknek megadatott, hogy Isten igazságáról, szentségéről, bölcs hatalmáról és erős szeretetéről úgy tudnak vallást tenni, hogy annak hatására mások is Istenhez térnek. Kérjük és vágyjuk ezt az áldást, ahogy az énekelt imádságban is mondjuk: „Az Illésnek lelkével Ruházz fel engem is, Szent szerelmed tüzével Égjen én lelkem is. Áldj meg oly kegyességgel, Hogy higgyek és szóljak, Hűségedre hűséggel Másokat unszoljak.”
A következő, amit megtudunk a Keresztelő Jánosra vonatkozó ígéretből: Megtelik Szentlélekkel, hogy „az atyák szívét a gyermekekhez térítse”. Azt még csak-csak értenénk, ha arról lenne szó, hogy a gyermekek szívét az atyákhoz térítse. Hiszen minden idősödő nemzedék el kell mondja: a gyermekeink nem azon az úton járnak, amin mi járunk. Bárcsak megértenék azt, amire tanítani akarjuk őket. Bárcsak követnének minket!
Malakiás próféta könyvében olvassuk először ezt az ígéretet: „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.” (3, 24.) S ez azt jelenti, hogy Isten haragja, ítélete visszahúzódik a földről, amikor minden az Istentől rendelt helyére kerül.
Gábriel angyal szavában is erre van utalás. Az atyák szívét a gyermekekhez fordítja. Ott fordul az atyák szíve a gyermekekhez, ahol az atyák, az előző nemzedék azon fáradozik, hogy gyermekei számára a jövőt építse. Amikor természetes módon van szó arról, hogy a gyermekek nem értünk vannak, hanem mi vagyunk a gyermekekért. Amikor nem azért vállal egy szülőpár gyermeket, hogy babázhasson, hanem azért, hogy tovább adja az életet. Amikor nem magát keresi a gyermekben, hanem magát akarja adni a gyermekért.
Pedig mindenkit megkísért, hogy magának éljen, a jövőnek nem. A pillanatnyi életet akarjuk élvezni, nem pedig az életet akarjuk élhetővé tenni a jövő nemzedéknek is. Megkísért, hogy nyugodtan szennyezzük a világunkat, mert úgysem a mi időnkben fog tönkremenni. Szennyezzük a külső környezetet is, de szennyezzük a lelket is. Megkísért, hogy a magunk nyugalmát, kényelmét mozgatva azt állítsuk: ezt a gyermekeimért teszem.
És ugyanakkor minket is megkísért, hogy azt gondoljuk: velünk vége. Például a gyülekezetnek. Vagy vége egy társadalomképnek, ami úgysem jön vissza. Ezért is megkísért, hogy magunknak éljünk, a jövőnek nem.
Nem egyszer hallani, hogy szülők azzal indokolnak meg bűncselekményeket, azzal mentegetik magukat: csak a gyermekemért tettem. Pedig, ha a gyermekünkét teszünk bármit is, akkor azt nézzük, ami a valódi érdeke, életre szóló, jövőre szóló érdeke, s nem azt, ami nekünk szerez pillanatnyi előnyt és megkönnyebbülést.
Ha a gyermekeink életét és érdekét néznénk, nem adnánk oda egyedül egy kisgyermek kezébe olyan eszközöket, amelyekkel ugyan már tud bánni, de még nem ismeri a veszélyét. Ha a gyermekeink érdekét néznénk, nem tennénk őket már kisgyermekként függővé olyan eszközöktől, amelyek minket is függővé tudnak tenni…
Gábriel angyal azt mondta Zakariás papnak: meghallgattattak a te imáid. Hányszor könyöröghetett Zakariás gyermekáldásért! Semmi nem szólt már amellett, hogy ez lehetséges: Erzsébet is, ő is megöregedett. Nem született gyermekük, mit várhatna még? De nem hagyta abba az imádságot, hogy már úgysincs értelme. S nem azért, mert nem járt volna két lábbal a földön, hiszen nagyon józanul beszélt a saját lehetőségeiről. Nem hagyta abba, mert talán egy csendes, belső istenfélelem arra késztette: imádkozz tovább! Az imádságot nem kell abbahagyni. Ez a jövő-építés egyik eszköze: Nem látod, hogy hogyan, nem tudod, miként, de továbbra is bízol abban, hogy Isten teremt jövőt ott, ahol minden az elmúlásról beszél. Ezért imádkozunk a településünkért, még ha úgy tűnik is, hogy itt már sokan nem akarják Istent megismerni.
De amikor Isten azt mondja, hogy lehetséges, meg fog történni, akkor pedig higgyünk! Nehogy úgy járjunk, mint Zakariás, akinek bele kellett némulnia hitetlenségébe. Mivel nem tudott hittel szólni, ezért nem engedte Isten, hogy hitetlenségével fertőzzön és bénítsa le azokat, akik mégis tudnak hinni Istenben! Mert a jövő: Megtérés, visszatérés a Mennyei Atyához. A szívünk odafordítása hittel Isten Igéjéhez, Isten szeretetéhez. A jövő: döntés. Döntés Jézus Krisztus szeretete mellett, döntés Isten igazságos, jóságos törvénye mellett.
A jövő az, amikor félelem nélkül mondjuk: Miért nem hallgatsz arra, aki pedig mindig is szeretettel fordult feléd? Miért járod a magad útját, ha beszakad is a fejed, s miért nem akarod elfogadni Isten hívását?
A jövő a jóra való készségben, a jóra hajlásban található meg. Egy nemzet, s benne egy nemzedék boldogsága az igazak lelkületéhez való vonzódásban lelhető fel. Amikor újra kívánatossá lesz a becsületesség, a szentség, a hűség, az engedelmesség, a megbocsátás és az igazmondás. Amikor a gyermekeinket nem a bűnre tanítjuk meg. Amikor a következő nemzedéket meg akarjuk óvni a magunk bűneitől, hibáitól, tévedéseitől. Nem tudjuk addig építeni a jövőt, amíg legyintünk, hogy mi is így éltünk, jó lesz az a gyermekeinknek is.
Természetesen szeretnénk megadni minél többet a jövő nemzedékeknek anyagiakban. Hogy jobban éljenek, mint mi. De meg akarjuk-e adni nekik azt a jót is, amivel a lelküket tápláljuk? Például igazmondással: Nem mondjuk boldognak azokat a korszakainkat, amelyekben nem voltunk boldogok, és nem mondjuk boldogtalannak azokat a korszakainkat, amikor pedig boldogok voltunk, csak most kínos arról beszélni. És elmondjuk bűneinket, ha kell, hogy mások ne járjanak úgy, ahogy mi. A gyermekeink se. És nem rángatjuk bele őket azokba a bűnökbe, amiket mi is megjártunk és majd’ belepusztultunk.
És ha nekünk jó volt, hogy szerettek, akkor mi is szeretni akarjuk őket. És ha nekünk hiányzott a szülői, nagyszülői szeretet, akkor legalább azoknak akarjuk megadni, akik utánunk jönnek.
Ugyanez érvényes a gyülekezetre. Ha nekünk hiányzott a közösség, akkor igyekezzünk közösséget teremteni. Ha nekünk jó volt, hogy befogadtak, akkor mi is igyekezzünk másokat szeretettel befogadni. Ha nekünk jól esett, hogy figyeltek ránk, akkor mi is figyeljünk oda másokra.
És ha Isten Igéje belenyúlt az életünkbe, és ott gyógyított, segített, erősített, akkor adjuk tovább másoknak is Isten Igéjét, hogy őket is gyógyítsa, segítse, erősítse! Mert így lesz jövője a gyülekezetnek, családnak, népnek, ha igyekszünk az Isten törvénye szerinti jót továbbadni, hogy az ragadjon meg a lelkükben, hogy örömmel fogadhassák az utánunk jövők is Isten intéseit, tanítását, segítségét.
Keresztelő Jánost arra hívta el az élő Isten, hogy elmondja: Krisztus a jövő! Jézus Krisztus az út az élő Istenhez! Jézus Krisztusban készíttetett el az élet teljessége nemcsak itt a földön, hanem a mennyben is. Ezért akié a Fiú, azé az élet! Ezért higgy Jézus Krisztusban!
És ha jót akarsz azoknak, akik utánad jönnek, ha egyáltalán, akarod, hogy utánad jöjjenek: Hirdesd Jézus Krisztust, akinek van hatalma arra, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse. Mert azért jött Jézus Krisztus, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket!
Ámen.