Istentisztelet 2015. július 5-én

(Kereskényi Sándor)

Lekció: ApCsel 16,6-10

Textus: 1Móz 41,15-25

Szeretett Testvérek!

Valami kiderült rólatok! Legalább két dolog. Abból, hogy ma délelőtt eljöttetek ide, a templomba, kiderült, hogy kíváncsiak vagytok rá, mi a véleménye Istennek arról, ami foglalkoztat benneteket. Ez az egyik. A másik: Isten, valamilyen módon megszólított titeket, és nem tudtok mit kezdeni vele.

Nem vagytok egyedül. A Bibliában több ilyen esetről olvashatunk. Ezekből hallottunk kettőt.

Az első arról szól, hogy Pál apostol viszi a hírt a szívében, és a szájában: Isten kibékült az emberrel! Egyik istenségnek sem kell bemutatni áldozatokat! Sem a görögöknek, sem a rómaiaknak, sem a perzsáknak, sem az egyiptomiaknak, de - higgye el a világ -: még a zsidóknak sem, akik csak az egyetlen Isten oltárához vitték, vezették áldozati terményeiket, állataikat! Pál apostol viszi a hírt a világnak: Isten megszánta a bűneitől, lelkiismeretfurdalásától, rossz érzéseitől, álmatlan éjszakáitól szabadulni nem tudó embert. Annyira szeret mindenkit, hogy a zsidók földjén fekvő római tartományban megszületett Ő, az Isten, úgy, mint mi, a teremtmények. Bizony, Őt, az Istent, kilenc hónap elteltével, egy zsidó asszony méhéből segítették a világra! Három évtizedig „csöndben volt". Utána testvéreire hagyta názáreti ács-műhelyét, és útnak eredt. Megjelent a Jordán folyó mellett prédikáló zsidó próféta előtt (akit „Bemerítő Jánosnak" hívtak). Beállt a mindenhonnan odasereglett bűnvallók közé, és arra kérte Jánost, hogy tegye vele azt, amit a többiekkel. Aztán, elhívott tanítványaival együtt, évekig járta Galilea, Júdea, de még Samária útjait is! Mindent elmondott arról, amit Isten kíván az embertől. Miután befejezte, bár tudta, de hagyta hogy elárulják, és elfogják. Közönséges bűnözőként végezték ki - kereszten. A nyugvóhelyére igyekvő asszonyok azonban üresen találták a sírját. És most jön a lényeg! - hirdette az apostol a világnak -: a kivégzett, eltemetett názáreti Jézus, a testté lett Isten: feltámadt! Még negyven napig a földön maradt. Nagyon sokan találkoztak vele! Több százan! Aztán felemeltetett, és felhő takarta el a követői elől. Tíz nap múlva azonban - ahogy megígérte -, újra megjelent. Immár úgy, hogy bárhol, bármikor, akárki találkozhat vele. Aki keresi Őt, Jézust, Istent, az Lélek formájában, az Ő Lelkével találkozik!

Ezt a hírt vitte Pál apostol. És ekkor történt vele az, ami azóta bármelyikünkkel megeshet. Útja során, a mai Törökország nyugati részén járt. Jézus, aki Szentlelke formájában vele, benne volt, nem engedte meg neki azt, amit eltervezett. Először az Ázsia-, majd a Bitínia nevű provinciák felé vezető útjukra mondott nemet. Összefoglalva: Pál apostolnak volt terve, de Jézus Lelke, a Szentlélek Isten nem engedte véghezvinni. A második „nem" után harmadik irányba fordulnak, és eljutnak Tróász kikötőjébe. Ott, végre, látomásban kapja meg az egészen konkrét útirányt az apostol: irány Makedónia!

Te, ma, hol jársz? Arrafelé tartasz, amire Jézus Lelke már egyszer, vagy kétszer azt mondta: NEM, vagy a kijelölt úton haladsz? Azon, melyen - tudod -: Jézus is veled megy! Mit mondott Isten a terveidre? Kérdezted Őt? Figyelsz a válaszra? És ha feleletet kapsz az imáidra, hajlandó vagy, akár teljes, 180 fokos fordulatot venni?

Istennek határtalanul széles lehetősége van arra, hogy kijelentse neked az akaratát. Pál apostolnak látomásban jelent meg a macedón férfi, aki arra kérte: „Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!". A Biblia nem részletezi, hogy előtte olvasott-e Pál Szentírást, vagy imádkozott-e? Látomásban megjelent férfi szólt hozzá. Mi már vesszük a bátorságot, és azt mondjuk, hogy „gyanús" lenne egy ilyen látomás. Mi már határokat szabunk Istennek. Jól bezárjuk a Bibliába. Pál apostol nem tett ilyet. Biztosan tudta, hogy Isten jelentette ki az akaratát, ezért indult el Makedóniába!

Tehát: van egy terved? Ha hajlandó vagy engedelmeskedni Isten akaratának, a te javadat kereső akaratának, akkor biztos leszel benne, hogy igent, vagy nemet mond-e rá az Úr! Ha nem vagy biztos a válaszban, ha kétségeid vannak az eligazítás eredete felől, akkor az nem Isten felelete, nem az Ő útmutatása volt!

Lássuk a másik esetet! Azt, amikor Isten tényleg megszólít téged, de: nem tudsz mit kezdeni vele! Az istentiszteleten felkapod a fejed, mert ami elhangzott a szószéken, tudod, egészen bizonyosan érzed, hogy neked szólt! Percekig csöndben maradsz a Biblia fölött, mert amit olvastál, egészen beférkőzött a lelkedbe. Nem alszol bele az esti imádba, mert Isten azonnal válaszolt, de nem igazán úgy, ahogy' vártad.

Erről a különös, lelki fordulatról olvastam a második bibliai történetből. Arról, hogy az Isten szól, és az ember nem tud mit kezdeni vele...

Pál apostol látomása előtt ezer és néhány száz évvel korábban, amikor még zsidó nép sem volt, a Földközi-tenger nagyhatalmának első embere, az egyiptomi fáradó kétszer megébred éjszaka. Álmodott. Először azt, hogy hét, szép, jól tartott tehenet hét másik, csúf, sovány tehén megevett. Ráadásul úgy, hogy nem is látszott meg rajtuk. Ilyen érthetetlen, rossz álom után a fáraónak nehéz lehetett visszaaludnia, de sikerült neki. Jó mélyen alhatott, mert újabb álom következett. Hét, magvakkal teli, dús kalászt látott egy száron. De, ki látott még ilyet; utánuk sarjadt hét, sivatagi széltől elszáradt kalász, és elnyelték a gazdag termést hozó, érett kalászokat. Reggel, persze a fáraó első dolga volt összehívatni mindenkit, akitől remélhette, hogy meg tudják fejteni az álmát. A tanácstalan, és ijedt, álomfejtéssel tehetetlenül bíbelődő társaság mellett megjelenik a főpohárnok is, akinek azt kellett lesnie, mikor, mire szomjazik meg a fáraó. Hirtelen eszébe jut, hogy két évvel azelőtt börtönben volt, ahol egy cellába került valami József nevű héber fiatallal, aki jobb napjaiban a testőrparancsnok, Potifár szolgája volt. A börtönben kiderült, hogy ez a héber gyerek olyan szinten képes megmagyarázni az álmokat, hogy azok jelentéstartalma tökéletesen megegyezik az bekövetkező eseményekkel. Most, mindezt, fejét lehajtva elmeséli a fáraónak. A fáraó szeme villan. Azonnal intézkednek. Józsefet kihozzák a börtönből, majd az egész udvari, kozmetikai, fodrász és öltöztető stáb azon van, hogy a fáraó előtti megjelenésre alkalmas állapotba hozzák Józsefet.

Ábrahám dédunokája, József végighallgatja a mindenek urának tartott fáraót, majd kijelenti: „Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni." József nem részletezi, hogy „melyik" Isten. Melyik egyiptomi istenség. József számára egy Isten létezik. Az, aki a dédnagyapját, Ábrahámot elvezette Kánaán földjére. Az, aki a nagyapját, Izsákot, majd! százévesen adta szüleinek. József azt az egyedüli Istent ismeri, aki tizenkét fiúgyermekkel áldotta meg az ő apját, Jákóbot. Ez az Isten, József őseinek az Istene „... jelentette ki... a fáraónak, hogy mit fog cselekedni." Aztán József el is magyarázza a fáraó álmának jelentését a hét bő, és hét szűk esztendőről. A magyarázatot követően még hét évet kell várni, amíg bebizonyosodik, hogy József igazat mondott. A fáraó azonban azonnal kinevezi „belügy-, kereskedelmi-, és gazdasági miniszterének", és országa ilyen érdekeltségű irányítását a kezébe adja.

Térjünk csak vissza, a saját esetünkhöz!  A másodikhoz. Amikor Isten tényleg megszólít téged, de nem tudsz mit kezdeni vele. Isten megszólította a fáraót, de ő nem értette, mit mond neki.

Várjunk csak egy kicsit! Egyiptom uralkodója nem ismerte József Istenét! És Ő mégis kijelentést adott neki? Igen! Emlékszel arra az emberre, aki legfeljebb hallott Istenről, de nem ismerte, Ő, Isten azonban mégis megszólította? Tudod, kire gondolok? Rád! És rád... és rád,... és rád,... és - magamra! Mindnyájan éltünk úgy, hogy még nem szólt hozzánk Isten! Aztán megszólított. Kijelentette az akaratát. Egyikünk törődött vele, kezdett odafigyelni rá. Másikunk - például én... - félvállról vette. Aztán újabb és újabb kijelentést kaptunk. És, mint a fáraó: nyugtalankodni kezdtünk. Magyarázatot vártunk. Kerestünk mindenhol, mindenkinél (igen, pont' úgy, mint a fáraó), de nem kaptunk választ. Aztán elénk jött valaki, akit (úgy, mint Józsefet), arra használt fel Isten, hogy kijelentse, mit fog cselekedni.

Honnan indultunk el az igehirdetés elején? Onnan, hogy két okból vagyunk itt az istentiszteleten. Egy: Mert kíváncsiak vagyunk arra, hogy Isten mit szól ahhoz, amit kitaláltunk. Kettő: Mert Isten, valamilyen módon kijelentett nekünk valamit, de nem tudunk mit kezdeni vele.

Innen indultunk el. Hová jutottunk?

Pál apostol példáján keresztül odáig, hogy lehetnek elképzeléseink, de Isten bármikor mondhat rá nemet. Nem baj; utána azt is tudtunkra fogja adni, hogy ha „azt" nem, akkor „mit" csináljunk!

A második választ a fáraó példájából kaptuk. Isten, legyünk benne hívők, vagy nem hívők(!), Ő ad nekünk kijelentéseket, de azokat nem biztos, hogy megértjük. Nem baj; minél meglepőbb, esetleg ijesztő is a kijelentés, gondoskodni fog arról, hogy megértsük, és a javunkra, felebarátaink javára váljon!

Az a Jézus Krisztus, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13,8); vagyis az az Isten, aki több mint 3000 évvel ezelőtt a börtönből kihozott Józseffel magyaráztatta meg a fáraónak adott kijelentését; az a Szentlélek, aki csaknem 2000 évvel ezelőtt korrigálta Pál apostol útirányát; az a Jézussal egy Szentháromság Isten van most közöttünk!

Ő akarja jóváhagyni, vagy helyesbíteni azt, ami felől már döntöttél. Ő akarja egyértelművé tenni számodra azt, amit - tudod -, Ő jelentett ki neked. Ő az, aki nem hagy innen elmenni úgy, hogy ne ültessen el benned valamit.

Én nem tudom, hogy mit. Te tudod! Megerősítést abban, amit eddig hittél.

Kétséget a felől, ami már majdnem elszakított tőle. Nem tudom. Te tudod.

Egyben azonban mindnyájan bizonyosak lehetünk: nem hagyott minket egyedül! Sem örömünkben, sem félelmünkben. A Szentlélek Istenben jelen lévő Jézus innen is hazakísér. Otthon is veled lesz. A hét minden napján; délelőtt és délután, munkádban és álmodban végigvezet azon az úton, melyet meg kell tenned.

Utána pedig újra vár. Mindannyiunkat - a gyülekezet közösségében. Ámen.