Istentisztelet 2018. június 3-án

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Rm 13,7-10

Textus: Rm 13,10/a

Szeretett Testvérek!

Olyan sok mindent el lehetne mondani arról, amit hallottunk az első felolvasásból, és amiből ezt a kicsiny mondatot emeltem ki: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak"!

Pál apostol a levél vége felé közeledik. Azoknak írja, akik Rómában, a Tiberis folyó kevésbé fényűző oldalán, a zsidó negyedben éltek. Ott kezdett el növekedni az a messzi, Júdából importált vallás, majd hit és Egyház, ami azzá tette Rómát, aminek elsősorban ma ismeri a keresztyén világ. Krisztus halála és feltámadása után kb. 25 évvel, amikor az apostol írta-diktálta a levelet, nem volt még Vatikán, Angyalvár, Traianus oszlopa, Titus, vagy Constantinus diadalíve, de még a Colosseum sem.

Voltak viszont zsidók, prozeliták (zsidó vallást felvevő emberek), pogánykeresztyének és olyan érdeklődők, akik az óriási kínálatból kiábrándulva keresték azt az Istent, aki a szívükbe írta a törvényét. Az egyetlen Istent. Vágytak rá, de nem tudták, ki az.

Mert az ember olyannak lett teremtve, mint aki magában hordozza az Isten-tudatot, de mindaddig keresi, tagadja, amíg nem találkozik vele. Utána vagy elfogadja és szereti, vagy félredobja, és tovább matat a szellemi susnyásban. Fizet azoknak, akik vannak olyan ügyesek, hogy hitetik egy darabig, vagy egyszerűen letagadja azt, akit pedig annyira keres!

Az apostol azoknak írt, akik már ismerték a kőtáblákra írt Tíz Igét. Meg akarták tartani a Törvényt. Eleget akartak tenni a tíz parancsolatnak. Itt kell hát megfogni őket! Pál kiemel négy parancsolatot. Azokat, amiket a legkönnyebben megjegyzi az ember.

Ti, melyiket sorolnátok fel? Melyik négy jut először eszetekbe? Az együttélést szabályozó, tiltó felszólítások. Vajon, miért? Mert ezekbe ütközünk a leggyakrabban. Ezek jönnek velünk szembe az utcán, otthon. Ezeknek a kísértései ugranak elénk a legtöbb helyen, időben. Ismétlem: „ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét". Akkor, mit lehet? Akkor mit csináljak? Nincs valami útmutató ahhoz az élethez, amit szeretnék élni, csak nem tudok? Már hogyne lenne! Pál idézi a régi tekercseket. Azokból azt a passzust, amit Jézus is megerősített: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Ha valaki teljesíteni akarja (nem csak „szeretné", hanem: akarja) Isten törvényét, ahhoz, az embertársai vonatkozásában ennyi a teendője: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!"

Szerettem volna ezzel megoldani a mai igehirdetést. Erről a „szeresd felebarátodat" dologról beszélni. De, akkor csak „letudtam" volna a délelőtti munkámat. A Szentlélek Isten azonban kijózanított. Én nem dolgozom délelőtt, hanem szolgálok. Az pedig nem a megszokott értelemben vett munka, hanem futárszolgálat. Nekem azt kell kézbesítenem, és aztán az összes hallgatónak, nektek, mindenkinek, aki meghallotta Isten mondanivalóját, amit kézbe, pontosabban észbe, szívbe, lélekbe kapott.

Nos, kedves futár-kollégáim, a mai küldemény így hangzik: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak"!

Melyik szeretet? Az, amelyikkel nem születünk. Az, amelyiket nem sajátíthatunk el. Az, amelyiket nem tudunk tettetni. Az Istenről olvasható, a Jézus által bemutatott szeretet az, ami nem tesz rosszat a felebaráttal. A baráti, az apai, az anyai, a testvéri szeretet tudtán kívül is árthat. Rövid és hosszú távon. De az a megszerezhetetlen szeretet, amit a szent Lélek önt belénk, az nem tesz rosszat.

Mi az a „rossz"? Az evangéliumokban csak Jézus kihallgatásakor találkozunk ezzel a szóval. (Pld. a rossz fa-rossz gyümölcs hasonlatnál nem ezt találjuk a görög nyelvben.) Pilátus viszont így kérdezi az őrjöngő zsidókat: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt." (Lk 23,22) A „rossz" tehát /1/ az, amit minden ember büntetendő cselekménynek tart. A szeretet ezek szerint nem tesz olyat, ami a büntető törvénykönyv szerint is elítélendő cselekedet.

De nem csak a büntető törvénykönyvről van szó! Pál apostol egyházi bíróság előtt áll. Kiderül, hogy a szadduceusok vádjaival ellentétben, nem állított olyat, ami ellentmondana a zsidók hitének. A tárgyalás közben a hírhedt „farizeuspárti írástudók közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben." (ApCsel 23,9) A szeretet tehát /2/ nem tesz rosszat akkor, amikor az Isten igazságát hangsúlyozva szembe megy akár a vallási elöljáróknak is. Erről szólt a reformáció. Ma is erről szólna, ha az egyházi törvények, a lelkészek és a hívek többet hivatkoznának a Bibliára, mint a szentté avatott, már-már a Szentírással egyenlővé tett hitvallásokra.

Aztán: amikor megnyíltak Pál börtönének ajtajai, a kétségbeesett fegyőr elébe kívánt menni a számonkérésnek, és öngyilkosságra készült. Az apostol rászólt: „Ne tégy kárt magadban"! (ApCsel 16,28) Itt a „kár" ugyanaz a szó, mint a „rossz". A börtönőr rosszat akart tenni magával. Rossz tehát az is /3/, ha első felindulásból magunknak ártunk. A kifejezés mindent magában foglaló értelmében: magunk felé fordítjuk a fegyvert. A szeretet nem tesz ilyet.

A máltai hajótörés során, tűzrakás közben kígyó marta meg Pál apostolt.  „Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett." (ApCsel 28,5) Itt meg a „baj" felel meg a rossznak. Túlélni a kígyómarást? Igen! A szeretet nem tesz olyan rosszat /4/, nem okoz olyan bajt, ami a természet törvényei szerint akár halálos lehet. Nem teszem ki veszélynek, nem hozom veszélyes helyzetbe a felebarátomat.

Idézgetem itt Pál apostolt. Azt hinnénk, hogy ő annyira kivételes volt, hogy távol állt tőle a rossz cselekvése. Őszintén megmondom, nekem akkor lett igazán szimpatikus az apostol, amikor - nem hittem a szememnek, de - ezt olvastam tőle (éppen a római levélben): „nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat." (Rm 7,19). Ismerős?

Ilyen őszinteséget! Micsoda nyílt, levélben megírt, publikált bűnbánat: „nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat." Itt jutott eszembe a hétfői nap. Június 4. Trianon. A becstelen nagyhatalmi ítélet Magyarország felett. Rosszat tettek velünk. Darabokra metszettek bennünket. Mi pedig előtte cselekedtük azt, amit nem akartunk. A rosszat. 1914-ben annak az uralkodónak engedelmeskedtünk, aki mindössze két nemzedékkel korábban, 1849 októberében, és előtte, és utána kivégeztette a szabadságért küzdő tábornokainkat, közkatonáinkat. Az I. Világháborúban a magyar apák és fiak a különböző hadszíntereken nekimentek azoknak, akik korábban egyáltalán nem, vagy csak keveset ártottak nekik. Rosszat tettek hozzájuk hasonló, egyszerű, ismeretlen, parancsnak engedő felebarátaiknak. Fegyvert fogtak azért a császárért, aki 65 évvel azelőtt börtönbe csukatta, bitófára küldte apáikat, nagyapáikat, dédapáikat. Tartottunk-e már ezért bűnbánatot? Gondoltunk-e már arra, hogy a Kis-Trianon kastélyban csak az történhetett, amit Isten megengedett? És: miért...? Igazságot kérünk. Kérjük! A bűnbánatot követően. Isten addig vár vele, amíg helyére tesszük a sorrendet.

Na de, vigyázzunk, ne vigyenek minket messzire az érzelmek! Zárjuk össze a történelem lapjait, és nyissuk ki újra saját élet-noteszünket! „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak"! Jó, megértettük. De ki a felebarát? Jézustól ugyanezt kérdezték. Ő pedig elmondta az irgalmas samaritánus történetét. Mi derült ki belőle? Az a felebarátod, aki észrevesz téged. Te pedig annak vagy a felebarátja, aki mellett megállsz. Akin te segíthetsz. Aki már csak rád számíthat, mert mindenki elment mellette. Önhibáján kívül került abba a helyzetbe, amiben van. Nem itta le magát, nem utasította vissza a konzervet, a kenyeret, a hajléktalanszállót. Nem kérne tőled semmit, de megtámadták. Tehetetlen. A gonosz indulat, a rossz, a kísértés, a hazugság áldozata.

Ki a te felebarátod? A testvéred? A rokonod? A szüleid? A gyereked? Ki az, aki mellett elmentek, akin átnéztek, akit szándékosan nem vesznek észre? Akinek rosszat tettek.

Ha tudod, hogy Szentlélek Isten elkezdett feltölteni az Ő szeretetével, ne tégy rosszat a felebarátnak! Csak annyit idézek fel, amit ma hallottunk: „ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét"! Ne vedd rá a házasságtörésre, a paráznaságra a felebarátodat! Ne gyilkolj a szavaiddal! Fél percet se lopj el a felebarátod idejéből, mert nem a tiéd! Ne lopd el az egészségét; ne buzdítsd a törvénysértésre, csalásra! Ne kívánd azt, aki, ami az övé! Majd neked is megadja Isten, ha szükséged van rá. Ha inkább károdra válna, ne is könyörögj érte!

És ne hangoztasd, ha nem ártottál, ha nem tettél rosszat, mert Isten akaratának, szeretetének engedtél! Ne dicsekedj vele, mert az volt a természetes! Hogy nem tettél rosszat. Pár nappal ezelőtt mondta valaki, hogy nem jelentett fel (engem), pedig megtehette volna. Sajnáltam őt, és imádkoztam érte, hiszen nem voltunk egyedül; kisebb nyilvánosság előtt szégyenült meg ezzel a dicsekvésével. Nem tettem neki rosszat, így kötelessége volt, hogy ő se tegyen rosszat -nekem. Örülök, hogy végül is: győzött. Önmaga fölött. Hiszem, hogy Jézus eszébe juttatta az Igét: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat." (Rm 12,21) Ezért mondtam el nektek. Követendő példának. Cselekedjünk hasonlóképpen, ha kísértést érzünk a rosszra, ami bár senkinek nem használ, de megtennénk, csak azért, mert lehetőségünk van rá!

Ma délelőtt Jézus megint megláttatta velünk Önmagát. Aki nem eresztette le lelke szempilláit, az magába véste az üzenetet: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak"!  A cselekedeteinkből pedig kiderül majd, hogy mennyire maradandó a mai tisztánlátás, hiszen: „Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent." (3Jn 11)

Ugye, ti láttátok? Nézzünk rá továbbra is! Ámen