Istentisztelet 2023. május 28-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

Pünkösd első napa

 

Lekció: ApCsel 2,1-13

Textus: ApCsel 2,14-21

Énekek: 189; 370; 130/3; 374/6; 437/5; 463-467; 547/1-3 új ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

Mi történt pünkösdkor? - kérdeztem tíz nappal ezelőtt a felsős osztályban. Eljött a Szentlélek - mondta az utóbbi években eddig legjobb teljesítményt nyújtó diákom. Kicsit részletesebben? Csend. Na - mondom -, szerintem ebben a teremben mindenkire ráfér egy kis ismétlés. Ismeritek azt a tenyérbemászó, kedves kamasz arcot? Egy ilyen szólalt meg: Hát, ha Sanyi bácsinak is át kell ismételnie, vágjunk bele!

És azt hiszem, igaza volt. Az ünnep megértésének, mind teljesebb átélésének érdekében szükségünk van az ismétlésre. „Sanyi bácsinak" is. Lehet, hogy nekem a leginkább...

Itt van mindjárt a név. Pünkösd.

Mi a háttere?

Azóta van pünkösd, azóta ünnep, mióta eljött a Szentlélek?

Nem. A Szentlélek választotta ki a pünkösd ünnepét arra, hogy akkor fog eljönni, és nem fordítva. A zsidók egyiptomi szabadulásának ünneplésétől (a mi húsvétünktől) számított 50. napon. Ötven nap telt el attól fogva, hogy a fáraó a tizedik csapás után elengedte őket. Aztán üldözésükre indult. Az igazi szabadulás, akkor jött el, amikor a kettévált Vörös-tengeren a nép átkelt, az egyiptomi lovas-harckocsizó hadtest viszont beleveszett az újra összezárult vízbe. Innen már nyugodtabb tempóban meneteltek tovább. Megérkeztek a Sínai-hegyhez, ahol az induláshoz képest 50 nap múlva megkapták a két kőtáblára vésett 10 Igét (tíz parancsolatot), a Törvényt.

Pünkösd. Már kétszer mondtam, hogy „50". Görög nyelven a pentekoszté (magyarosítva: pünkösd) azt jelenti: az ötvenedik. A zsidók sábuótnak (vagy sávuótnak) hívják, ami szintén „heteket" a hét naptári hetet, plusz egy napot jelent. A Mózes kezébe adott Törvény már említett módon kiszámolt idejét.

Jézus ötven nappal pünkösd előtt támadt fel. Ez volt a nem Egyiptomból, hanem a bűneinkből való szabadulás ideje. Negyven nappal később felment, visszatért a mennybe. (Ezt áldozócsütörtök este ünnepeltük azokkal, akik el tudtak jönni arra az istentiszteletre.) Mielőtt Jézust felemeltetett, megígérte a tanítványoknak, hogy elküldi a Magával és az Atya Istennel egylényegű Szentlelket. Ő érkezett meg Pünkösd napján.

Azóta is itt van. Most, ezen a kb. 1990 évvel későbbi pünkösdi ünnepen: velünk. És mindazokkal, akik nem sorszámozzák az isteni történések fontosságának, nagyságának rendjét, hanem annak örülnek, hogy azért létezik a keresztyénség, azért van gyülekezetünk, mert az Atya és Jézus szent Lelke közösségeket hozott létre, és élteti őket. Minket is.

A Sínai hegyre Mózes ment fel, és lehozta a Törvényt. Két kőtáblára írva. Pünkösd előtt 10 nappal Jézus ment fel a mennyekbe, majd leküldte szent Lelkét. Nem kőbe faragva, de még csak nem is papírra írva, hanem a szívekbe vésve. Az Őt fogadók szíveibe vésve.

Ez történik 1990 éve. Akik az akkori tanítványokhoz hasonlóan Jézus nevét hívják segítségül, és tiszta szívvel bíznak benne, hogy valahogy eljön (ott, Jeruzsálemben fogalmuk sem volt róla, milyen külső jelekben, és milyen hatással, mégis hitték, hogy meg fog érkezni a Szentlélek), azok azóta is teljesen biztosak lehetnek benne, hogy Jézus Szentlelke felkeresi őket.

És akkor mi lesz? A Szentlélek beindítja őket Nekilátnak az elsőrendű keresztyén kötelességüknek.

Mi az? Viszik, mondják, adják, magyarázzák azt, amit Jézus tett, tanított. Főleg amit velük tett. Megváltoztatta őket. Ez a leghitelesebb beszéd Jézusról: Találkoztam Vele. A Szentlelkével. Ez voltam, ez lettem. Csodálkozol rajtam? El sem tudtad képzelni rólam ezt a változást? Hát tessék! Ezt csinálta velem Jézus Szentlelke! Veled is megteheti. Jobb emberré válsz. Ami azt jelenti, hogy emberré válsz. Biológiailag most is az vagy, de ha engeded, hogy a Szentlélek formáljon, nyessen, építsen, javítson, akkor olyanná válsz, amilyennek a neked életet adó Isten képzelt. Akkor tudod meg, hogy mi hiányzott egész életedben. Akkor jössz rá, hogy mindig olyan akartál lenni! Csak egyedül nem ment.

Ez az átmenet a rendíthetetlen az alapnak számító írott, vésett, faragott Törvény és a Szentlélek energiát, erőt, kedvet adó, szívekbe, lélekbe írt Törvénye között.

A faragás, a betű biztonságot jelent, de stagnálást is. A Törvénynek, betűnek, pontokba szedett dogmáknak, előírásoknak engedelmeskedők élete abból áll, hogy ne vétsenek hibát. Nem vétenek. Állnak is egyhelyben. Az ilyen hívő, az ilyen egyház is.

A Szentlélekre figyelők irányíthatóak. Mozdulnak. Ha kell, megfordulnak. Teljesen. Megtérnek. Vissza oda, ahol az élő Isten szól, és nem a Törvény masíroztatja a kalitkába zárt híveket.

A Szentlélek feloldozó ereje volt képes arra, hogy jórészt műveletlen férfiak és nők kicsiny, majd egyre bővülő csoportja megváltoztassa a világot. Először belülről. A fejekben, a gondolatokban, az érzésekben, az érzelmekben. A személyiségben. Ami aztán megszólalt.

Péter, aki 53 nappal korábban megtagadta Jézust, pünkösd napján felemeli a hangját, és elhangzik az első keresztyén igehirdetés. Egy halász szájából. Olyan erővel, hogy „azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk." (ApCsel 2,41)

Kik voltak ezek? Akadtak köztük zsidók, de rajtuk kívül, nem tudjuk, milyen arányban a Földközi-tenger és a Közel-kelet tucatnyi népe, nyelve, „akcentusa" képviseltette magát.

A Jézus Szentlelkét váró tanítványok „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." Nem tudjuk, hogy a Lélek a nyelvet (γλῶσσα - ejtsd: glossza) a beszélt nemzeti nyelvet adta-e nekik, vagy a mondandójuk tartalmát. Szerintem mindkettőt. Mindenesetre az összeszaladt vegyes tömegben „mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni." Szó szerint a saját dialektusában (διάλεκτος - ejtsd: dialektosz), megszokott, érthető szavakat, kifejezéseket. Jézus tanítványai nem paposan, hanem apostolosan beszéltek. Mindenkinek a saját nyelvén. Mert azt akarták, hogy a hallgatóik meg is értsék azt, amit mondanak.

Mielőtt belegabalyodnánk a nyelveken szólás és annak megértésének igencsak összetett kérdésébe, fogadjuk el, hogy a Szentlélek érkezésének napján megtörtént ez a csoda. Az, hogy Jézus addigi követői „különféle nyelveken kezdtek beszélni", és az, hogy az őket hallgatók mindegyike „a maga nyelvén hallotta őket beszélni."

De ezzel együtt történt ott annál nagyobb dolog is! Beteljesedett egy másfél évezredes ígéret, amit Isten mondott Ábrahámnak: „Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz!" (1Móz 15,5) Azt nem mondta, hogy mikorra lesz annyi. Ábrahámnak két fia született. Izmael és Izsák. Őket könnyű volt megszámolni. Miután Izmaelt elkergette, még könnyebb. Maradt egy. De Izsák évszázadokig folytatódó vérvonalába Isten egy napon, Betlehemben belehelyezte Jézust. Testté lett Önmagát. Aki a Szentlélektől fogant, de az Ábrahám utódai között nyilvántartott názáreti Mária méhéből született, és annak a családfának egy másik ágából származó József lett a nevelőapja. Jézus pedig 33 évvel később eleget tett isteni célkitűzésének, és a kereszten kiváltotta a benne hívőket az életfogytig tartó kárhozatból. Utána visszament a mennyekbe, de pünkösdkor elküldte harmadik életformáját: Szentlelkét. Őt, aki először háromezer lelket, azóta pedig több milliárd utódot adott Ábrahámnak. Az élő hit utódait. Számuk, mint csillag az égen! Ti is közöttük vagytok!

Itt, most megszámlálhatnálak benneteket. Nagyon várjuk már, hogy azt is megtudjuk, Magyarországon hányan vallották magukat reformátusnak. Népszámlálási adatokat fogunk olvasni. Abból majd a legkacifántosabb politikai, szociológiai és ki tudja még mennyi féle-fajta következtetést fognak levonni. Hogy aztán ezek mennyire lesznek közel ahhoz, amit Isten tart fontosnak, azt csak Ő tudja.

Mert Ő másként tart számon minket, pünkösdöt átismétlő templomlátogatókat.

Az Atya, Jézus, és a Szentlélek három személyben azonos, nem népszámláló, hanem lélekszámláló, és döntéshozó testülete arra figyel, hogy mit kezdünk a lehetőséggel. Azzal a lehetőséggel, hogy a Szentlélek segítségével megértjük Isten akaratát. Megértjük az Írott akaratát. Megértjük az elhangzó, hirdetett akaratát.

Arra kíváncsiak Ők Hárman, hogy megértve a tanítást, a tanácsot, a szeretetre, békességre hívó felszólítást alkudozunk Velük, vagy engedelmeskedünk Nekik? Ők, Hárman azt mérik fel, hogy látják-e az emberek rajtunk, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek a munkaadónk; Nekik dolgozunk, Velük nevelünk, Velük pihenünk, Őket kérdezve és meghallgatva ítéljük meg a világ dolgait, de senki felett nem ítélkezünk? Azt látják, hogy Bennük van-e örömünk, vagy abban, amit magunknak találtunk ki, magunknak gyártunk, és magunktól fizetünk érte?

Átismételtük pünkösdi ismereteinket. (Sanyi bácsi is...) Annyi marad meg belőle, amennyit a Szentlélek Isten belénk karcolt. Volt egy része, ami kicsit fájt, de azt hamar elmulasztja az öröm, hogy a bennünk megmaradó (nem réz-, hanem:) lélek-karcból számtalan lenyomatot készíthetünk. Osztogassuk őket! Pünkösdtől-pünkösdig! Ámen