Istentisztelet 2024. március 10-én

(Dr. Kereskényi Sándor)

Böjt 4. vasárnapján

Lekció: Jn 14,23-27

Textus: Jn 14,27/b

Énekek: 100/1; 714/1-3 ú. ék.; 165/5; 503/7; 455/2.5.7.

Szeretett Testvérek!

Jézus a tanítványaihoz beszél a halála előtti utolsó estén. Már 24 óra sincs hátra, és a kereszten függ. Az asztalnál ülők nem értenek mindent. A szavakat igen, de a mélységükig nem jutnak el. Később fogják visszaidézni. Elismétlik majd; ki, mire, hogyan emlékszik. Átbeszélik. János 30-40 évvel később le is írja.

De most nagyon zaklatottak. Jézus nem sokkal korábban megmosta a lábukat. Zavarban voltak. Kínos értetlenségük még tovább fokozódott. Az ünnepi vacsora közben a Mester boldognak nevezi őket, de hirtelen az ősi zsoltárt idézi: „be kell teljesednie az Írásnak:" (Jn 13,18) „Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt." (Zsolt 41,10) Aztán, mintha nem ijedtek volna meg eléggé, folytatja: „Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem." Súg valamit egyik társuknak, Júdás Iskáriótesnek. Az eszik egy falatot, majd feláll, és otthagyja őket. Jézus, mintha nem törődne vele, a megdicsőüléséről szól. Ezt sem értik, de nincs idejük rákérdezni, mert újabb meghökkentő bejelentést tesz: „még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom." (Jn 13,33) Péter, a legbátrabb, kijelenti, hogy ő nem hagyja annyiban, követni fogja Mesterét. Jézus válasza pengeként hasít Péter felé: „Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." Csönd. Ezek után mit lehet mondani? Teljes tanácstalanság, lassan növekvő rémület. Jézus végignéz rajtuk és felszólítja őket. Szeretettel, de markánsan: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!"

Mitől óvja őket ezzel a parancsként csendülő utasítással: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek..."? Attól, amit Ő is átélt. Jézus jól tudja, mit éreznek a tanítványai. Virágvasárnapi bevonulása után felsejlett benne, milyen kínok várnak rá öt nap múlva, és földbevetett búzaszemként temetik el. Rövid imája előtt így töpreng: „Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!" (Jn 12,27)

Megrendült, felkavarodott a lelke. Igen, a „nyugtalankodni", azt is jelenti: felkavarodni. Mint a „gyógyvizes tó" Jeruzsálemben, mint a Genezáreti-tó a viharban. Úgy kavarodott fel Jézus szíve. De újra elsimította a lelkét. Jegyezzük meg, hogy Jézusnak nem a szent, isteni Lelke kavarodott fel, hanem az emberi természetében kapott pszichéje (ψυχή). Ezt használja az evangélium. Azt, amivel mi is születünk. Psziché. Az emberi teremtmény lelke.

Jézus tehát észlelte az apostolok lélek-hullámzását. Rád is így figyel. Kezelésbe vesz. Az igehirdetést hallgatva. Tanít a bibliaórán. Tanít, a bibliaolvasásod közben. De elkalandozik a figyelmünk. Úgy, mint a tanítványoké. Jézust hallgatták, de közben nyugtalankodtak. Figyeltek, de a szívük háborgott. Mi volt az a lábmosás? Ki fogja elárulni a Mestert? Miért ment ki Júdás? És mi az, hogy Péter meg fogja tagadni? Háromszor! Mire a kakas megszólal? Addig már csak néhány óra van hátra! Mi lesz itt?

Volt okuk nyugtalankodni. Jézus gyorsan rájuk szól hát: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek... !"

Kitől szoktuk hallani? Vannak barátaink. Megértő társunk. Jó szomszédunk. Ők is mondják: Ne nyugtalankodj! Ahányan vagyunk, annyiféleképpen reagálunk ezekre a változó szintű, együttérzést kifejező vigasztalásokra, bátorításokra.

De milyen az, amikor Jézus szól? Hihető? Hihető, hogy most, az igehirdetés közben észrevette, mennyire megkötöz az a valami, ami egy ideje nyugtalanít?  Hihető? Elhiszed, hogy itt és most még nálad is jobban tudja, mi tereli el a figyelmedet, míg a Róla szóló prédikációt hallgatod?

Hihető, hogy veled akar foglalkozni? Elhiszed, hogy neked és a többieknek, nekem is mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek..."?

Mi miatt nyugtalankodsz? Nem úgy, általában, hanem most. Mostanában.

A munkád miatt? Félsz, hogy nem felelsz meg a saját elvárásaidnak? Félsz, hogy nem felelsz meg a veled szemben támasztott elvárásoknak? Olyan vagy, mint Mózes, akinek ott, a tüzes csipkebokor előtt nagyon nem akaródzott visszamenni Egyiptomba is elhozni magával több százezer embert? (1Móz 3) Ne nyugtalankodj! Ha Isten állított oda, ahol vagy, ad annyi erőt, amennyi elegendő lesz ahhoz, amit - nem más -, de Ő vár el tőled!

Miért nyugtalankodsz? Kiszámíthatatlanná vált a jövő? Mikor volt kiszámítható? Utólag mindig okosak vagyunk, és nagy mellénnyel mondjuk: Hát erre lehetett számítani! Igazad lehet, de előtte nem merted megmondani, mikor, és milyen intenzitással következnek be az események. Az fél a jövőtől, aki nem hiszi, hogy csak az mehet végbe, amiről Isten tud. Amit eldöntött. Vagy: amit jóváhagyott. Örömünkre, vagy bánatunkra. Sikerünkre, vagy kárunkra. A jövőről semmit nem tudunk, de befolyásolhatjuk! Imádkozhatunk Isten haragjának enyhüléséért, a csapás, a baj idejének lerövidüléséért. Előtte még az elkerüléséért is.

Ne nyugtalankodj! Ha felkészültél, ha mindent megtettél az örömért, az előrehaladásért, nyugodtan szembenézhetsz vele. Aki nem készült a dolgozatra, a vizsgára; aki nem sajátította el szakmája mesterfogásait, aki nem kéri a kezelést, az ne várjon csodát. De aki élt azokkal a lehetőségekkel, amiket Isten biztosít a számára, az imádkozhat azért, hogy a megfelelő időben és helyszínen emlékezzen, és bizonyítson!

Ne nyugtalankodj! Tedd a dolgodat! Azt, amit Istentől kaptál. Annál többet ne vállalj, de annál kevesebbet se! Emlékezz, mit fogadtál meg az Úrnak! Keresztyén hitben neveled a gyermeked, a keresztgyermeked? Gondolod, hogy Isten nem segít? Nem úgy neveled? Gondolod, hogy Isten elnézi neked? Csodálkozol, mi lett belőle? Megismerte az Urat? Hála legyen érte! Nem érdekli? Imádkozzatok együtt!

Nyugtalankodsz? Az életkorod, az egészségi állapotod, a tested változásai, a betegségek miatt? Olvastad-e? Hiszed-e, hogy tiéd is lehet Isten szava: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg."? (Ézs 46,4) Visszaemlékszel a mögötted álló időkre? Beugrik, hogy Isten nem változott? A mai napig hordozott, és mi mindentől megmentett már! El is mesélted. Képzelheted, mi mindentől megmentett, amiről nem is tudsz! Ne nyugtalankodj! Ha bízol benne, itteni időd utolsó percéig, de még abban is hordozni fog! Átvisz az időtlen létbe. Az örök életbe. A tested, a lelked nem az elmúlás, hanem a hazatérés felé közelít! Ne nyugtalankodj! Ott várnak rád!

De maradjunk még itt! Mi nyugtalanít? Mi kavar fel? Tényleg aggodalomra ad okot a jelenlegi helyzeted? Hiányzik valami? Mi? Tényleg szükséged van rá? Tényleg arra van szükséged? Lapozd fel a börtönben ülő Pál apostol biztató levelét: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban." (Fil 4,19) Figyeltél? Az Ő gazdagsága szerint! Amivel Ő, az Isten gazdagít meg, nos: arra van szükséged! Kérd, és ne nyugtalankodj! Mert azt meg fogod kapni!

Hazafelé tartva, aztán ebéd után végy sorra mindent, ami nyugtalanít, ami felkavarja az indulataidat, ami félelmet vált ki belőled, amit egyedül az imáiddal tudsz befolyásolni! Szánj rá időt ma délután! Egyenként mondd el Istennek, és egyenként add át őket Neki! Mindet! Meglásd: megkönnyebbülsz! Hogyne könnyebbülnél, hiszen felesleges terhektől fogsz megszabadulni. A nyugtalanságod malomköveit dobod le, görgeted az Úr elé. Ha valaha is sikerült már, miért ne tennéd meg megint? Ha még nem, óriási, soha nem tapasztalt örömben lesz részed! Olvastad már, mi az alapja? Valamivel előtte ezt is elárulta Jézus. Akkor is ezzel kezdte, de folytatta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!" (Jn 14,1) „Higgyetek"! Az evangélium nyelvén azt is jelenti: bízzatok!

Tehát: Magad alatt vagy? Bízz Istenben, és Jézusban! Félsz valamitől? Ahogy észreveszed: Bízz Istenben, és Jézusban! Kétségek gyötörnek? Abban a pillanatban válts, és mondd ki: Bízom Istenben, bízom benned Jézus! Elfogy az erőd, és már feladnád? Tudod mi a dolgod: Bízz Istenben, bízz Jézusban!

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek...!"- halljuk. Köszönjük. De még hozzátesz valamit Jézus: „ne is csüggedjen!" Ez a szó (δειλιάω - ejtsd: deiliaó) egyetlen egyszer szerepel a Bibliában. A félelem hatását írja le. Az a csüggedés! A bénító félelem miatt kialakult gyávaság, visszalépés, lebénulás. Ugyanabból a tőből eredő rokonértelmű szót (δειλία - ejtsd: deilia) írt levélbe az apostol. Timóteus így olvasta: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Tim 1,7) A félelem lelke alkalmatlanná tesz Krisztus követésére. Ezt nem akarjuk. Nem csüggedünk hát! Máté és Márk evangélista egy harmadik, megint csak rokonértelmű szót (δειλός - ejtsd: deilosz) használt, amikor lejegyezte, hogyan szólt rá Jézus a viharba került halászbárkában rettegő apostolokra: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" (Mt 8,26 és Mk 4,40) Nem csüggedünk! Hitet kérünk. Még többet!

Jézus ma délelőtt cserét ajánlott nekünk. Leplezzük le, és adjuk oda neki nyugtalanságainkat, aggodalmainkat, kicsinyhitűségünket, félelmeinket! Cserébe' fogadjuk el Tőle, köszönjük meg Neki az erő, a szeretet, és a józanság szent Lelkét!

Na, mit szóltok hozzá? Megéri? De meg ám! Ámen