Istentisztelet 2022. április 10-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Virágvasárnap

 

Lekció: Mt 21,1-11

Textus: Mt 26,36-46

 

Szeretett Testvérek!

 

Az éneklésünk és imádságunk előtt a virágvasárnapi történetet hallottuk. Jézus békés bevonulását Jeruzsálembe. Aztán azt, ami a Gecsemáné kertben történt. Jézus ima-tusakodását, a tanítványok el-elszundikálását. Talán három perc telt el a két felolvasás között. Akkor négy nap különbség volt a vidám, virágvasárnapi ujjongás, valamint Jézus csütörtök éjszakai gyötrődése és tanítványai elbóbiskolása között.

A tanítványok virágvasárnapi ujjongása lelkes volt. Lelkükből örültek. Ez megkérdőjelezhetetlen. Csütörtökön éjszaka, pénteken hajnalban sem a lelkük, hanem a testük altatta el őket.

Virágvasárnap Jézus a béke státuszszimbólumán, a békesség jelképén, szamárháton érkezett a fővárosba. Királyként fogadták. Pálmaágakat lengető, ruhájukat elé terítő, fellelkesedett, érzelmeiket, hitüket, reménységüket forráspontig emelő rajongók.

Csütörtök éjszaka, az utolsó vacsora után, az Atyával folytatott beszélgetése első szünetében, talán egy óra múlva visszament három tanítványához. Miért? Beszélgetni akart velük? Nem ír róla a Biblia. Péter, János és Jakab békésen szundikált. Jézus csak Pétert kérdezte: „Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?"

„Virrasztani" (γρηγορέω ejtsd: grégoreó) azt jelenti: ébren lenni. Őrködni. Mondta már ezt nekik máskor is. Akkor arról beszélt, mi lesz, amikor második alkalommal jön a földre: „Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!" (Mt 24,42) „Vigyázzatok", virrasszatok, maradjatok ébren, őrködjetek! Ne érjen benneteket meglepetés!

Milyen meglepetés? Az, amivel folytatja: „a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Kedves Péter, Jakab, János! Magatok sem hiszitek, de elfáradt testetek könnyen maga alá gyűri azt a buzgóságot, ami most bennetek él. Őrködjetek, és imádkozzatok, mert a testetek fáradsága villámgyorsan kioltja a lelketek tüzét!

A virágvasárnapi lélek túlfűtöttséget, az Úrral elköltött vacsora hangulatát rövid időn belül lehűti a testben működő lélek-kondicionáló.

Ez a virágvasárnaptól nagycsütörtökig vezető napok lélekszabályozó üzenete. Ez a bármikor felbuzdult lélek szintkülönbségének változására ügyelő bibliai riasztókészülék.

A virágvasárnapi tömeghez hasonlóan, add át magad teljes szívvel, erővel, értelemmel annak, amit a benned lévő, Istentől kapott lélek (πνεῦμα) megérez, és örömre buzdít! Fogadd Jézus mondanivalóját olyan odaadó szeretettel, mint a virágvasárnapi utcák közönsége, de vigyázz! Légy résen, mert a tested majd hipp-hopp belefárad abba, amin annyira fellelkesedtél. Mondjuk: az istentiszteleten! Éberen őrködj gondolataid felett, mert miután becsuktad a Bibliádat, pillanatok alatt elbizonytalanodhatsz a felől, amit olyan igaznak, neked szólónak éreztél, míg a sorokat olvastad!

„... a lélek ugyan kész (πρόθυμος ejtsd: prothümosz), de a test erőtlen."

Emlékszel? A világ bajain még könnyedén túllátó, 3-4-6 éves lelked kész (πρόθυμος) volt azonnal elhinni, amit anyukád, nagymamád mesélt Jézusról. Kérdéseid sem voltak. Nem kérdőjelezted meg, hogy ami a Bibliában van, az igaz. A megszerzett ismeretekkel egyenes arányban növekvő okoskodásunk abban az időben még nem nyomta el az Istennek oly kedves tiszta, gyermeki bölcsességünket. Testünk akkor még nem roppant össze, nem lázadozott az ellen, amit a lélek halmozott fel és raktározott el a testünkben.

A lélek kész-sége, buzgósága (πρόθυμος) kihúzta odáig, hogy vallást tettél a gyülekezet előtt. Konfirmáltál. Nyilvánosan megvallottad a hitedet. A Szentlélek megerősítette benned azt, amire a szüleid és keresztszüleid fogadalmat tettek. Vagy, ha az nem történt meg, akkor felnőtt korodban önként kezdtél bele a keresztyén hit alapjainak megismerésébe. Elfogadtad őket, és ezt a hitet a vasárnapi gyülekezet előtt megerősítetted, (konfirmáltad).

Ez a virágvasárnapi ujjongás. A Jézus érkezése miatti őszinte rajongás.

Aztán a lélek kényelmesen elhelyezkedik. A következő őszre, a következő évre, gyakran több évtizedre elalszik. Olyan lesz, mint a lemeztelenített próbababa. A keresztyénség kirakatában van, de minden hiányzik róla, ami megkülönböztetné a többi, pucér lélektől. A templom előtti járókelőktől, akik vagy vetnek rá egy pillantást, vagy nem. Inkább nem. Mert kit érdekel az, aki semmiben nem különbözik tőlük, csak kirakatba teszi magát?

Jézusnál jobb lélekismerőt nem ismer a világ. Amikor a Gecsemáné kertben visszatért három tanítványához, akiket elnyomott az álom, okkal utasította őket ekképpen: „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek"! Ugyanakkor, megértéséről is biztosította őket: „a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Hogyne tudná! Most élte át. Az Ő lelke is kész volt arra, hogy végrehajtja azt, ami előtte állt. Az elmúlt harminchárom évben arra készült, hogy tanít, majd életét adja azért, hogy az összes emberi lélek dönthessen a halála utáni állapotáról. Jézus lelke égett a vágytól, hogy végre megtegye azt, amit az embermentő Atyával még a mennyországban elterveztek.

De! De Jézus emberi formába öltözött teste tiltakozott a borzalmak ellen. A lelke készen állt, de a teste elbizonytalanodott. Jézus azt mondta ki, amit emberként átélt: „a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Mi jut eszembe? Mi jut eszetekbe? A Héberekhez (zsidókhoz) írt levél. Ráerősít az előbbiekre: „nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben".

Kísértést? Próbát? Igen! Jézus kísértése, hitének próbatétele az volt, hogy végigvigye-e az ember megváltásának ügyét; nekimenjen-e az elkövetkező 16-20 óra lelkét, testét megtipró fájdalmainak?

Péter, János és Jakab kísértése, Mesterük iránti szeretetének, együttérzésének próbája pedig az volt, hogy osztoznak-e Jézus gyötrődésében? Kiderült, hogy egy órát sem bírtak ki. Virágvasárnapi, nagycsütörtöki lelkesedésük ereje nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy ébren maradjanak Jézus mellett.

Jézus nem fedte meg őket. Inkább elcsodálkozott. „Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?" Nem fogadta el, hanem rácsodálkozott az erőtlenségükre.

Jézus rácsodálkozik arra, hogy milyen gyorsan lankad az iránta felbuzgó rajongásunk, szeretetünk.

„Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?" Nem tudnál megint rám szánni egy órát vasárnap? - kérdezi a fiatalokat. Úgy, mint amikor konfirmációra készültél. És szól a felnőttekhez is: Nehezedre esik legalább annyi időt szánni rám, aki a Bibliából szólok hozzád, mint amennyi időt áldozol arra az újságra, arra az internetes oldalra, a hobbidra, a kedvenc sorozatod 147. epizódjára, amit a következő percben elfelejtesz? Nem tudnád átforgatni, éberen tartani magadban azt a mondatot, aminek annyira örültél, míg a templomban voltál? Nem tudnád elmesélni? Vagy, legalább magadban ismételgetni?

Egyik oldalon: virágvasárnap Jézust látni, hallani akaró, csörtető jókedve. Nem sokkal később: Nagycsütörtök elpilledt ébersége. Jézus mindkettőt megérti. Lelkünk hozsannázó ugrándozását, és azt is, hogy testünk kiütéses győzelemmel teszi takarékra lelkünk üzemkész, szolgálatkész állapotát.

Lelkesek voltatok? Emlékeztek a házasságkötési fogadalmatokra? Annak melyik mondatrészére? Megvan? Meg is tartjátok? De jó! A többi, az elfeledettek gyakorlására erőtlenné vált a testetek. Alig érzékelhető rést is ütött a könnyes szemmel elmondott fogadalom páncélján. Nincs még semmi baj, mert a lélek kész arra, hogy hűséges maradjon, de... de a test határozatlanabbá vált. Ingadozni kezdett. Inkább szolgálná önmagát, mint a társa örömét, jókedvét, egészségét. „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Így van ez az összes, Isten előtt tett fogadalmunkkal. A keresztelés, az úrvacsora előtt, alatt elmondott elhatározásainkkal. Meg a többivel, amit csak ti, és az Úr hallottatok. A ruganyos hit, a tempós Krisztus-követés ellankad, lelassul, meglangyosodik. Gyülekezeti szereplő helyett megfigyelővé válik, aztán elalszik. Lehet, hogy nyitott szemmel, de merev tekintettel. Merev testtel. Mint azok a lemeztelenített próbababák. Rengeteg unalmas kirakati keresztyén álldogál az egyház üvegfala mögött...

Ezért szól ma, virágvasárnap, böjt utolsó vasárnapján hozzám, hozzád az élő Jézus: „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Jézus tudta, milyen működésrendszere van a tanítványoknak. Jó emberek ők. A lelkük kész. De emberből vannak! A testük erőtlen.

Jézus éjjel-nappal teszteli a lelkünket. Látja az iránta élő szeretetünk paneljét: üzemkész. Megvan bennünk a hajlandóság. A lélek kész.

De a testünk! A testünk habozik végrehajtani a Tőle, Jézustól érkezett utasításokat.

Pedig úgy lenne igazi a húsvéti ünneplés! Próbáljátok meg! Van még egy hetünk. Vegyétek kézbe János evangéliumát, és olvassatok el minden nap három fejezetet! Más lesz a húsvét.

Jézust váró, Jézust hordozó, Jézust hirdető. Jézussal örülő! Ámen