Istentisztelet 2024. április 1-jén

 

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Húsvét második napján délelőtt

 

Lekció: Jn 21,1-14

Textus: Jn 21,15-17

Énekek: 185; 352/1.2.6.; 42/1; 347/1; 448/1; 464-468; 844 ú. ék.

 

Kedves Testvérek!

 

Jobban szeretsz-e engem ezeknél?

Milyen szép, amikor egy vőlegény, vagy a menyasszony szájából hangzik el ez a kérdés: Jobban szeretsz-e engem ezeknél? A válasz egyértelmű: Hát persze! Hogy is kérdezhetsz ilyet! Mindenkinél jobban szeretlek!

De mennyivel másképp hangzik, amikor Jézus kérdezi!

Márpedig most Ő kérdezi: Jobban szeretsz-e engem ezeknél?

A Tibériás-tengernél, ami ugyanaz, csak más néven, mint a Genezáreti tó, Jézus kérdezte meg Pétertől. Péternek a lakóhelyén és munkahelyén, a legismertebb környezetében kellett válaszolnia.

Tőlünk a templomunkban kérdezi. A legismertebb helyen, ahol a többiekkel együtt szoktunk Jézus Szentlelkével, tehát magával az Úrral találkozni. A városunkban kérdezi, ahol a mindennapjainkat éljük. Mit válaszolunk rá: Jobban szeretjük-e Jézust „ezeknél"?

„Ezeknél?"

Mire gondolhatott Jézus a tó partján, ahol jóllakottan üldögélt hét tanítványával. Péter, Tamás, Nátánaél, János, és testvére Jakab, és rajtuk kívül még ketten, akiket nem nevez meg az evangélium. Tamás másodjára, a többiek harmadjára találkoztak a feltámadott Úrral.

Péter, János és Jakab már egyszer átélte azt, amit a másik négy társuk most, először.

Pétert követve hajóba szálltak, és halászni kezdtek. Sajnos, sikertelenül. Pedig egész éjszaka dolgoztak. Már felkelt a nap, amikor megpillantottak valakit a parton. Éhes lehetett, mert bekiabált nekik: Fiaim, van valami ennivalótok? Adtak volna neki, de nem volt mit. Erre a parton álló férfi azt tanácsolta, hogy dobják ki még egyszer a hálót. A hajó jobb oldalán. Úgy csináltak, ahogy hallották. Ahogy húzni kezdték a hálót, a súlyától megbillent a kis halászhajó. Annyira megtelt a háló hallal, hogy heten sem tudták kivonni.

Ekkor kapott észbe a „szeretett" tanítvány (valószínűleg János). Beugrott neki az a régi történet. Ezt már egyszer átélték!  (Lk 5,1-11)

A testvérével és halásztársaival a hálókat tisztították a parton. Akkor sem fogtak semmit. Nagyon sokan voltak a parton. Az akkor már híres galileai tanítót, József fiát, Jézust követték. Jézus beszélni akart hozzájuk. Felmérte a helyzetet. Jól ismerte a természet nyújtotta adottságokat. Tudta, hogy ha a vízről beszél, messzebbre, és tisztábban jut el a hangja a parton összezsúfolódott emberekhez. Csónakja nem volt, ezért Pétert kérte meg, hogy vigye beljebb a vízre. A megfelelő távolságba érve Péter abbahagyta az evezést. Testvérével, Andrással csak annyit igazítottak a hajón, hogy Jézus mindig a part felé beszélhessen. A beszéd végén Jézus „megköszönte" a segítséget. Egészen egyedi módon. Azt mondta nekik, evezzenek a mélyebb vízbe és dobják ki a hálóikat. Péter szóvá tette, hogy egész éjszaka azt csinálták, de jó, legyen úgy, ahogy a rabbi akarja! Meg is lett az eredménye! A fogás súlyától majdnem elpattant a háló. Füttyentettek is Jánosnak meg Jakabnak, jöjjenek segíteni! Annyi halat emeltek ki, hogy majdnem peremig megtelt a két halászhajó.

Erre emlékezett vissza János.

Lehet, hogy Péternek is derengett valami, mert Jánosnak elég volt annyit mondania: Az Úr van ott! - és Péter magára kapva ruháját már ugrott is a vízbe, és rohant kifelé Jézushoz. A többieknek kellett száz méterről kievezni, és kihúzni a 153 hallal megtelt hálót.

A parton megint történt valami, ami azt az érzést keltette bennük, hogy: „ilyen is volt már"! Jézus parázson sült hallal és kenyérrel kínálta őket. A hét tanítványt. Volt már olyan, hogy csodát téve öt, illetve négyezer férfit és családjaikat vendégelte meg egy kevéske kenyérrel és hallal. Akkor egy gyerektől kapta a hozzávalókat.

De, hogy most honnan vette?

Hiszen röviddel az előtt éppen Ő kérdezte tőlük: Fiaim, van valami ennivalótok? Ezek szerint nem Ő volt éhes, hanem őket, az éjszaka hiába halászó tanítványokat hívta meg reggelire!

Igaz, azt is kérte: Hozzatok a halakból, amiket most fogtatok! Péter visszaugrott, és immár egyedül húzta ki a százötvenhárom nagy hallal teli hálót a partra! A súly ellenére, csodálatos módon, nem szakadozott el a háló.

Megreggeliztek, és akkor mondta Jézus Péternek: „Jobban szeretsz-e engem ezeknél?"

Ezeknél. Jézus háromszor kérdezi meg Pétert, hogy szereti-e, de csak az elsőnél teszi hozzá azt, hogy „ezeknél".

Jézus nem azt kérdezi, hogy jobban szeretsz-e engem, mint ők?

Nem azt kérdezi, hogy náluk, a többi tanítványnál jobban szeretsz-e engem?

A kérdés így hangzott: „Jobban szeretsz-e engem ezeknél?" Tárgyakról van szó, nem személyekről.

Az imént történt egy csodálatos halfogás. A százötvenhárom nagy hal árát ki tudja, mire költhette volna Péter. A hajó is épségben van. A háló sem szakadt el. Újra a vízre szállhatna. Megint kivethetné a hálót. Lehet, hogy ismét ekkora fogása lenne. Ha ezekkel az adottságokkal folytatja, övé a világ!

De Jézus rákérdez: „Jobban szeretsz-e engem ezeknél?"

Hogy döntesz Péter?

Jobban szereted a megélhetésed eszközeit, mint engem?

Jobban szereted a régi életedet, mint azt az újat, amit én ajánlok neked?

Jobban szereted a halak utáni bevételt, a pénzt, mint engem?

Jobban szereted az álmaidat, a vágyaidat, mint azt a valóságot, amire én hívlak?

„Jobban szeretsz-e engem ezeknél?" Továbbra is halak után akarod dobálni a hálóidat, vagy visszaemlékszel arra, amin egyszer úgy elcsodálkoztál: emberhalásszá teszlek téged.

Húsvét másnapján elevenebben él bennünk az ünnep mondanivalója, mint máskor.

Az elmúlt napokban alázatot tanultunk. Jézus megmosta a tanítványok lábát. Mindenkinek, aki az Ő tanítványának hiszi magát, azt parancsolja: „amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." Hajoljatok le egymáshoz! Ereszkedj le arra a szintre, amelyre én ereszkedtem le hozzád!

Újra olvastuk, filmen láttuk Júdás hajthatatlanságát, árulását. Hallottuk a legszörnyűbb dolgot, ami emberrel történhet. Azt, hogy Jézus megengedi a rossz döntés véghezvitelét. Felszólította Júdást: „Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!" Isten óvjon meg attól, hogy szabad teret adjon a mi akaratunknak!

Végigszörnyülködtük azt, ahogyan Jézus elvesztése érdekében összefogott a vallási vezető (Kajafás), a névleges hatalom képviselője (Heródes), és a tényleges világi uralkodó bábuja (Pilátus). Imádkozhatunk azért, hogy saját érdekeink megvédése közben ne adjuk el a lelkünket.

És örülhettünk annak, hogy Isten a saját céljaira fordította az emberi rosszakaratot, kegyetlenséget, hatalomvágyat. Keresztre engedte egyszülött Fiát. Meghalt, eltemették és harmadnapon feltámadt, hogy nekünk is feltehesse a kérdést: „Jobban szeretsz-e engem ezeknél?"

Kész vagy-e feladni Jézus követéséért azt, amit kér tőled?

Péter halász volt. Pásztori feladatot kapott. Jézus három, majdnem hasonló kérdésére adott válasza után azt hallotta az Úr szájából: „Legeltesd az én bárányaimat!", „Őrizd az én juhaimat!", „Legeltesd az én juhaimat!"

A szeretsz-e kérdésekre nem adott mindig ugyanolyan szeretet-szintű választ. Az evangélium szövegéből inkább az derül ki, hogy Péter óvatos volt. Megfontolt, eltökélt, de saját tagadására emlékezve: óvatos. A „te tudod, hogy szeretlek téged!" azt jelenti: én még itt tartok Uram. Te mindent tudsz. Azt is, hogy még nem állok készen, de biztos vagyok benne, hogy késszé tehetsz.

De már jobban szerette Jézust, mint az addig elengedhetetlennek tűnő anyagi, tárgyi eszközöket, életfolytatáshoz nélkülözhetetlennek hitt körülményeket.

A húsvétzáró istentiszteleten, Jézus terített asztalánál elhangzott a kérdés. Nem a Tibériás-tenger partján, hanem Szegeden: „Jobban szeretsz-e engem ezeknél?"

Te tudod, hogy a te esetedben mire kérdezett rá Jézus. Nálad mik azok az „ezeknél", amiknél jobban kell, hogy szeresd az Urat.

Segít válaszolni.

Önmagát, Lelkének teljességét ajánlja a kenyérben és a borban.

Engedjetek neki!

Ámen