Istentisztelet 2022. július 24-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Neh 9,1-3

Textus: Neh 9,33

 

Szeretett Testvérek!

 

Tudjuk, hogy jót tenne, mégis ritkán vesszük rá magunkat.

Többet kellene mozognunk. Jobb lenne tőle a közérzetünk, és számos betegséget megelőznénk vele. De nem könnyű. Ha nincs hozzá kedvünk, nem tornázunk. Másnapra halasztjuk az úszást, és elhitetjük magunkkal, hogy ha a munkába, vagy a piacra kerékpárral megyünk, akkor az komolyabb testmozgás, mint a gyaloglás. Pedig: nem, csak gyorsabb, és kényelmesebb.

Át kellene gondolni az étrendünket. A változatosabb, egészségesebb táplálkozásnak lélektani hatásai vannak. De nem könnyű összeállítani azt a heti menüt, amit olyan szépen feljegyeztünk a tévéműsorból, az újságból, az internetes oldalról.

Tudjuk, hogy mi lenne, hogyan lenne jobb, de hosszú az út a belátástól a megvalósításig.

A mögénk került, a múltunk tapasztalatait szaporító évek során beláttuk, mennyivel könnyebb bocsánatot kérni, mint eltitkolni, leplezni, kimagyarázni a hibáinkat.

Az Istennel töltött, első, őszinte együttlét idején kiderült, hogy Neki nem lehet hazudni. Előtte lehetetlen simára glettelni és átfesteni azt, ami megtörtént, de sem, ami még csak elkezdett motoszkálni a fejünkben.

Isten előtt nincsenek titkaink. Aki ezt belátja, már jó úton van a felé, hogy e bölcs belátástól eljusson a megvalósításig.

Minek a megvalósításáig? Annak a megvalósításáig, amit úgy hívunk, hogy: bűnvallás.

Miért van szükség bűnvallásra? Azért, hogy Istennek legyen mit megbocsátania. Mindent kész elfelejteni, maga mögé vetni, amit a egyén, amit közösség, amit egy egész nép elkövetett az Ő rendje ellen. Bűnbocsánatának egyetlen feltétele van. Az, hogy megvalljuk Neki. Az egyén az egyéni vétkeit, a csoport a közössége vétkeit, egy nemzet a nemzete vétkeit.

Ez utóbbiról olvastam a Bibliából. Egy nép bűnvallásáról.

Mi a helyzet? Melyik, két és fél évezreddel ezelőtti eseménysorozatba csöppentünk bele? A zsidó nép hosszú évtizedek óta eszi a fogság kenyerét. Babiloni fogságnak ismerjük, és részben igazunk van. Annyit kell hozzátenni, hogy az első nagy fogolytranszportot még az asszírok bonyolították le. Aztán, amikor föléjük kerekedett a Babiloni Birodalom, immár ők fejezték be a rabszolgagyűjtést Izráel és Júda területén.

De milyen a történelem? A babiloni előkelők nem sokáig élvezhették hatalmukat, mert hamarosan őket győzték le a perzsák. A zsidó nép el sem mozdult fogsága különböző helyszíneiről, a fejük fölött mozogtak a trónok, a népek, az uralkodók, a világtörténelem epizódszereplői.

Történetünk idején „Hosszúkezű" Artasahsztá (más néven: Artaxerxész) volt a perzsa király. Az ő negyven éves uralkodásának bizonyára nem a zsidók hazaengedése volt a legfontosabb eseménye. Belpolitikai küzdelmei mellett harcban állt Líbiával, Egyiptommal és Görögországgal (Athénnal) is. Utóbbiak 449-ben, a szalamiszi tengeri csatában szétverték a perzsa hajóhadat, és ezzel pontot tettek a görög-perzsa háborúk végére.

Hogy jön ide a mi bibliai történetünk? Úgy, hogy könyvünk főhőse és névadója, a zsidó Nehémiás ennek a perzsa Artaxerxész kiálynak volt a pohárnoka (Neh 1,11). A bizalmas, előkóstolói állást betöltő zsidó Nehémiás az előbb említett szalamiszi csata után négy évvel, a „király uralkodásának huszadik évében" (Neh 2,1) imádságos bölcsességgel kijárta, hogy Artaxerxész, a megfelelő iratokkal, engedélyekkel, lovas kísérettel ellátva hazaengedte ősei otthonába, Jeruzsálembe, újjáépíteni a várost.

Rengeteg nehézség, megpróbáltatás, életveszély közepette végül felépül a várfal. Védett lesz a város, és a benne lakók. Eljön az a nap, amikor Nehémiás, a zsidó hazatértekkel együtt lévő Ezsdrás pappal felolvastatja az ősi Törvénykönyvet. Megmagyarázzák, újratanítják nekik Isten akaratát és népük történetét. Nyolc napig ünnepelnek, majd újra megállnak Isten előtt. Ezúttal azért, hogy bűnvallást tegyenek.

Hogyan? Böjtölve, zsákruhát öltve, megalázkodva port hintenek magukra. Elkülönültek a közöttük lévő idegenektől, „azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről." A léviták negyed napon át olvassák az Úr törvényeit, negyed napon át pedig hitvallást tesznek Istenükről.

Ezt a gyönyörű, felemelő jelenetet zárja a léviták, a „segédpapok" óriási távlatokat átfogó bűnvalló imádsága.

Miből áll ez az ima? Figyeljetek, mert szükségünk lesz rá! Nekem biztosan...

Mindenek előtt egy kijelentés: „Uram, te vagy egyedül!" Nincs más Isten. Kész. Ez az alaphang.

A teremtő Isten dicséretét követi a kiválasztás tudata: „Te vagy, Uram, az Isten, aki kiválasztottad Abrámot, kihoztad Úr-Kaszdímból, és az Ábrahám nevet adtad neki."

Felsorolják az egyiptomi szabadulás csodáit, a törvényadást, az Ígéret Földje felé vándorlás közben a csodálatos ellátást. „Megláttad őseink nyomorúságát Egyiptomban... Kettéhasítottad előttük a tengert... Adtál nekik helyes törvényeket, igaz útmutatásokat, jó rendelkezéseket és parancsolatokat...   Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál vizet, amikor szomjaztak."

Mondtam: Figyeljetek!

Ha belátod, hogy saját érdekedben, lelki, testi jó közérzeted érdekében szükséged van a bűnvallásra, kezdj el így imádkozni!

Valld meg, hogy tudod, kihez beszélsz, kivel beszélgetsz: „Uram, te vagy egyedül!" Nekünk Pál apostol is megerősítette: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus". Akit Szentlelkén keresztül szólítunk meg. Minden egyes imánk során. (1Tim 2,5)

Aztán: Valld meg, hogy választottnak tudod, hiszed magadat! Honnan tudod? Onnan, hogy kíváncsi voltál, mind mond neked az Isten ezen az istentiszteleten. Azért jöttél el a hőségben. Azért keresed vissza az interneten. Azért olvasod el a kinyomtatott, vagy képernyőn megjelenő prédikációt. Kiválasztott az Isten! Úgy, mint Ábrahámban a zsidó népet. Téged pedig Jézusban, Jézussal.

Mint ahogyan a zsidóknak, a te népednek, a magyaroknak is van Istentől vezetett történelme. És a családodnak is van története. És neked is van élettörténeted, miknek az eseményein, keresztútjain, fordulópontjain, válságain és csodáin mind-mind átvezetett az Úr.

Hogy folytatták a léviták az őseikről szóló imát?

„Őseink azonban kevélyek voltak, megmakacsolták magukat, és nem hallgattak parancsolataidra. Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem megmakacsolták magukat".

Hú, a mindenit! Voltak nekünk ilyen őseink a magyar történelemben? Voltak. Voltak ilyen őseid a családban? Voltak. Volt ilyen időszak az életedben? Kevélység, engedetlenség, emlékezet-kiesés? Ne én mondjam ki... Én mondom, sorolom a magamét...

Ugye, egyre izgalmasabb ez a bűnvalló imádság? Mi minden kiderül - rólunk! Rólam, rólad!

Ha már belekezdtünk, menjünk tovább!

Mi lesz ebből? Öröm. Mert Isten megmutatja valódi Énjét, a bűnvallásra adott válaszát: a bűnbocsánatot.

A léviták sorolják a vétkeket, a makacsság, az engedetlenség bizonyítékait, amiket át meg átsző a meglepetés: „De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, akinek türelme hosszú, és nagy a szeretete, ezért nem hagytad el őket." Újabb gyalázat, újabb kegyelem: „De te nagy irgalmadban nem hagytad el őket". Sőt: „Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye őket."

Tényleg azok lettek?

Á, dehogy! Minden jó ellenére - imádkozzák a bűnvallást a léviták -: „Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket".

Akkor mindennek vége? Á, dehogy! „De szorult helyzetükben hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből."

És ez így megy tovább. Isten szeretete kegyelmez, az ember makacssága újra hátat fordít neki. Hát ezért van szükség a bűnvalló imára! Mert ha nem lenne, tényleg vége lenne. Mindennek.

Ha mindezek után megerősödtél abban, hogy megvallod bűneidet, a családod, a gyülekezeted, az egyházad, a néped bűneit, merd kimondani azt, amit a léviták kiáltottak az Úrnak: „Jogos volt minden, amit reánk hoztál, mert te hű voltál hozzánk, mi pedig hitszegők voltunk."

Ó, ha egyszer így imádkozna a Parlament! Ó, ha egyszer így imádkozna ez a gyülekezet! Ó, ha egyszer így imádkozna a család! Ó, ha egyszer, százszor, az év minden napján így kezdenél imádkozni, hidd el, óriási változást tapasztalnál a világban, és otthon!

Tudjuk, megint megtanultunk, hogy jobb lenne cselekedni, mint csak beszélni arról, ami hasznunkra válik.

Mert hasznunkra adta az Isten. Ámen