Istentisztelet 2023. április 16-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Mt 14,22-33

Textus: Mt 28,16-17

Énekek: 770/1 Új é.k., 134, 778 Új é.k., 479/3, 767 Új é. k.

 

Szeretett Testvérek!

 

Megint. Húsvét után egy héttel megint itt találkozunk Jézussal. Itt van; ő mondta: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,20) Hála Istennek, nem is ketten vagy hárman, de csaknem annyian vagyunk, mint húsvét első napján.

Ahhoz képest, hogy áll a hitetek? Olyan erős, mint egy hete, vagy itt-ott; bizonyos vonatkozásokban meggyengült? Hogy áll a hitetek? Szilárdan, vagy történt valami, és megbillent?

Húsvét nagy öröme; az úrvacsorai fogadalmak után szilárdan megállunk a feltámadott Jézus előtt? Vagy az azóta érkezett újabb nehézségek miatt a Jézusba vetett bizalmunk súlypontját egy-egy erős, hitünket kérő pillanatban a hit oldaláról a kétségek oldalára helyezzük?

A Biblia sokatmondóan szól erről a hit-bizonytalanságról. Kételkedésnek nevezi. Nem hitetlenségnek! A hívő lélek kettős állásának. (διστάζω - ejtsd: disztádzó - di: kettő; sztádzó: állás)

Jézus, amikor úgy akarta, akkor nevén nevezte a hitetlenséget. De más szót használt, amikor a hit megfogyatkozásáról beszélt. Azt az állapotot kicsiny hitnek titulálta.

Például azokét, akik a ruházatukért aggódtak: „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" (Mt 6,30) Van hitetek, de kevés.

Amikor a tanítványai nem tudtak meggyógyítani egy beteget, és még rá is kérdeztek Jézusnál, hogy vajon miért nem sikerült, nekik is így felelt: „Kishitűségetek miatt." (Mt 17,20) Hittel kezdtetek neki, de nem volt belőle elég.

Viharban, hullámok között bukdácsoló hajóban aludt. A tanítványai, félelmükben felébresztették. Jézus egy rövid kérdéssel beárazta a hitük értékét: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" (Mt 8,26)

Egyik esetben sem nevezte tehát őket hitetleneknek, csak a hitük mértékét tartotta elégtelennek.

Nos, mekkora hitetek van húsvét után egy héttel itt, most, ahol újra megállunk Jézus előtt? Két lábbal álltok, vagy kételkedtek abban, hogy ugyanaz az Úr van közöttünk, akinek minden szava igaz. Akiben úgy lehet bízni, ahogy az igehirdetéseket hallgatva a húsvéti Feltámadásban bíztatok.

Jézus pontosan tudja, mennyire számíthat rád a továbbiakban. Számít rád, hiszen azért vagy itt.

Nála van a hited fokmérője. Ne ijedj meg, ha alacsonynak találja! Majd megerősíti. Ugye, mentél már el innen úgy, hogy megizmosodott a hited? Tőle kaptad. Te, aki úgy, mint én, néha kételkedsz.

Nem hitetlenkedsz, hanem kételkedsz abban, vajon Jézus akar-e tőled valamit? Ő szólított-e meg a Bibliád lapjairól? Jól értetted-e az igehirdető szavát? Rajta keresztül tényleg Jézus rázott fel? Tényleg Ő nyugtatott meg? Tényleg Ő adott egyértelmű útbaigazítást a tennivalóid felől?

Kicsinyhitűek vagyunk? Kételkedünk? Mit tesz Jézus az ilyenekkel? Hogy viszonyul hozzánk, amikor a kicsinyhitűség, a kételkedés állapotába kerülünk?

Pár perce hallottuk Péter történetét. Jézus sürgetésének engedve társaival együtt hajóba szállt, és ellenszélben lavírozva, hullámokkal birkózva a Genezáret-tó túlsó partja felé tartott. Jézus hajnalban, a vízen járva utolérte őket. Megijedtek. Nem látták tisztán az alakját, az arcát, ezért Péter azt kérte, hogy azonosítsa be magát. Akkor hiszi el, hogy Őt, Jézust látja, és nem valami kísértetet, ha megparancsolja neki, hogy menjen oda hozzá a vízen. Így lett. A derék Péter el is indult, de a szokatlanul erős szél megijesztette. Rögtön süllyedni kezdett, és „felkiáltott: Uram, ments meg!" Jézus ott a vízen elkapta a karját, és megkérdezte: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

Volt hite Péternek? Már hogyne lett volna! Először is azért, mert a parancsot kérve már feltételezte, hogy Jézust látja. Másodszor: amikor süllyedni kezdett, egyedül benne, Jézusban bízott: „Uram, ments meg!"

Volt hite Péternek, de kevés. Kicsiny. Nem hitte, hogy ha addig, a vízen járva csoda történik vele, ez elég lesz ahhoz, hogy elérje vele Jézust. Jézus nem vonta kétségbe a hitét, de kevesellte.

Péter kételkedett. Egyik lába a víz felszínén, a másik a víz alatt. Hogy hallottuk az előbb? Mit ír az evangélium nyelve a kételkedésre? Kettős állás. Az egyik hisz, a másik bizonytalankodik.

És már el is érkeztünk a második evangéliumi képhez. Húsvét után, a Júdás-nélküli tizenegy tanítvány Galileában van. Oda mentek, arra a hegyre, ahová a feltámadott Jézus rendelte őket. Micsoda találkozás! Nem is csodálkozunk rajta, hogy „amikor meglátták őt, leborultak előtte".

Mi is ezt tettük volna. Mi is ezt tettük volna? Mindannyian? Te is? Én is? Nem tudom, mert Máté evangélista így fejezi be a mondatot: „némelyek azonban kételkedtek." Szerintem ők is leborultak Jézus elé, de: kételkedtek.

Mi húsvétkor nem borulunk le Jézus előtt. Még csak nem is térdepelünk. A nyilvános térdepelést reformátor őseink kiiktatták az Isten előtti hódolat sorából. A tanítványok leborultak Jézus előtt. Az evangélium a „leborulás"-sal szó szerint azt mondja: csókhoz. (προσκυνέω - ejtsd: proszküneó, prosz: -hoz, -hez, -höz; küneó: csókolni) A legmélyebb hódolatot jelenti. A másik előtt leboruló ember mély tisztelete jeléül a lábát is megcsókolná. Mint az a bűnös asszony, aki megkente olajjal Jézus lábát, a hajával törölte, és csókolgatta a lábát.

Amikor a vízen járó Jézus Péterrel együtt belépett a hajóba, a „hajóban levők... leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!" Pedig korábban ők sem ismerték fel Jézust, Ők is azt hitték, hogy vízen járó kísértetet látnak. De a kételkedésük hitvallássá érett.

Menjünk vissza a galileai hegyre! A feltámadott Jézus az odarendelt tanítványaival találkozott. Azok pedig „amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek." Húsvét után pár nappal.

Felismered-e a közöttünk lévő Jézust? Elhiszed-e, hogy megint megszólít az igehirdetésből? Elhiszed-e, hogy nem az igehirdető, hanem az élő Jézus oszlatja el a kétségeidet? Minden kétségedet, amit ide hoztál, mert húsvét után megint jöttek a gondok. A régiek mellé - újak. És elbizonytalanodtál.

Mondjuk, a felől is, hogy tényleg megbocsátotta-e az azóta is elkövetett, de bűnbánatod után megvallott bűneidet? Azokra is érvényes a nagypénteki kereszten megszerzett bűnbocsánata? Elhiszed, hogy még mindig szeret? Elhiszed, hogy terve van veled?

A galileai hegyen a tanítványok „amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek." De! Jézus, kivétel nélkül, mindegyikükhöz szólt! A kételkedés nélküliekhez, és a kételkedőkhöz is!

Mi lehetett az oka kételkedők kételkedésének?

Például az, hogy a feltámadott Jézus teste más volt, mint a feltámadás előtt. Nem ismertek rá. Lehetséges?

Igen! Volt már ilyen pár nappal azelőtt. Vasárnap, a sírhoz kimenő asszonyok a kertésznek nézték Jézust. Az emmausi tanítványok órákig gyalogoltak vele, mégsem ismerték fel. A húsvét utáni tanítványok elmentek halászni. Jézus a parton várta őket. Ételt kért tőlük. Nem ismerték fel. Sem az arcát, sem a hangját.

A kételkedők esetében talán a galileai hegyen is erről volt szó. Még nem szoktak hozzá Jézus új látványához. A feltámadott test kinézetéhez.

De Jézus a kételkedőket is megszólította. Mit mondott nekik? Ma már másodjára halljuk. Először a keresztelés előtt idéztem: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,18-20)

Mit hallanak a kételkedők a kétség nélküliekkel együtt? „Menjetek el..., tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve ..., tanítva őket, ..."!

Leborulsz előtte? Kételkedések nyugtalanítanak? Mindegy! Te is ezt hallod, amit ők, akik azonnal felismerik Jézust. Megérted, hogy dolgod van! Jézus a megbízód!

Kétségeid közötti kételkedéseidben is megerősít: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön."

Elfáradtál?... Becsaptak?... Csalódtál?... Beteg vagy?... Fáj?... Pislákol a hited?... Kételkedsz?...

Menj oda, ahol Jézus vár téged! Te tudod, hol a te galileai hegyed! Oda küld. Ma ide hívott.

Amíg bármilyen állapotban, de a tanítványának vallod magadat, az a Jézus vár téged, akinek adatott minden hatalom. Minden erő. A téged felsegítő, a téged útnak indító energia.

Ne hasonlítgass! Nem annyit kapsz belőle, mint a másik. Neki más dolga van. De neked arra, neked annyira lesz elegendő, hogy elvégezd azt, amit Jézus veled, pont' veled akar elvégeztetni. Tedd meg!

Tegyük meg mi, Jézus előtt leboruló kételkedők, kételkedéseikben is Őt szolgáló tanítványai!

Ámen.