Istentisztelet - 2018.11.11.

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: 1Pt 2,13-17

Textus: 1Pt 2,15

Szeretett Testvérek!

Jaj, csak tudnám, mit akar Isten! - sóhajtoznak a jóravaló, hívő emberek - köztük én is. Erre mit hallunk? „Mert Isten akarata az", - írja az egykori halász, Péter apostol, hogy -: „jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát"! Ó, de szépen mondja! - csapjuk össze a kezünket -, de én nem ezt kérdeztem, hanem arra lennék kíváncsi, hogy... és soroljuk az éppen minket foglalkoztató dolgokat. Ebben és ebben és ebben mi az Isten akarata?

Isten erre megismétli: „jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát"! Ez Isten, ennek a gyülekezetnek szóló mai kijelentése. Ma reggel megint azt „csinálja", mint máskor. Nem húzza ki a kívánságok ládájába dobott cetlijeinket. Nem azt adja neked, ami érdekel, hanem, azt, amire szükséged van. Nekem is.

„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát"! Mit akar mondani ezzel? Először is: Miért kezdődik ezt a mondat azzal, hogy: „Mert"? Indoklásképpen. Péter apostol előzőleg arra inti az Elő-ázsiai, Közel-keleti híveket (1Pt 1,1), hogy engedelmeskedjenek minden, jogot gyakorló intézménynek, személynek. Azok azért vannak ott, ahol vannak, hogy a helyi előírásoknak eleget téve fenntartsák a közrendet.

Ha már Elő-Ázsiánál tartunk; Perzsiában úgy tanították meg az intézményes fennhatóság tiszteletét, hogy amikor az uralkodó meghalt, öt napig mindenki azt csinált, amit akart. Elég könnyű elképzelni azt az anarchiát, azt a zűrzavart, ahol beindult az öntörvénykezés. Lopás, rablás, erőszak. Öt nap múlva, akárki ült a trónra, a lakosság végtelen megkönnyebbülést érzett. Újra volt rendőrség, közbiztonság, joggyakorlat, rend. Akármilyen volt a felsőbbség, megint rendezett állapotok között élhettek. Volt egy kritizálható, megvitatható, változtatható törvény, de ahhoz tartotta magát mindenki. Öt nap borzalmat követően, megint kiszámíthatóvá vált az élet. Isten tette azzá. Mivel? Azzal, hogy kormányzati hatalomra emelt valakit. Bárki is volt az, az volt a dolga, hogy büntesse meg a gonosztevőket, és dicsérje meg azokat, akik jót cselekszenek. Ezért tisztelték a hatalmat gyakorló elöljárót.

És mi legyen azzal, akinek ez nem elég? Akiknek csak az kell, akit ők tartanak alkalmasnak? Nekik kell menni? Nem. Azt „jót cselekedve némítsátok el"!

Kiket? Azokat az értelmetleneket, akik hangot adnak a tudatlanságuknak. Péter, a kemény galileai halász szókimondóbb a mi udvarias fordításunknál. Ő, az értelmetlen emberek tulajdonságát nevetséges butaságnak, hebehurgyaságnak nevezi.

Ismertek ilyeneket? Azokat, akik balgának, gyengének, tehetetlennek tartják a Jézushoz hasonlítani akaró, Őt ebben is követő, kis-, és nagypolitikai csörtékben részt venni nem kívánó, csendes keresztyéneket? Érdemes velük vitatkozni? Nem. De továbbra is jár a szájuk! Hát, akkor nincs mit tenni: „jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát"!

Nem a kezetekkel, hanem a jó cselekedeteitekkel fogjátok be a száját azoknak, akik a krisztusi értelem nélkül, esztelenül avatkoznak bele abba, amit nem rájuk bízott Isten. Kálvin írta, hogy az értelmetlen embereket meggyőző kedves (jót cselekvő) élet az egyik legnagyobb kihívásunk. Ostobákat elhallgattatni azzal, amiről még ők is belátják, hogy hasznosabb, mint az ő, magukból bolondot csináló ugrándozásuk; igen, ez a nagy feladat! Sokkal nehezebb csendes jócselekedettel bizonyítani valamit, mint a másokat majmoló, tudatlanságot leleplező ön-tudattal harsogni. Aki Krisztust hirdeti, és hozzá akar vezetni másokat, annak a jócselekedeteket kell választania.

A Péter apostol idején még csecsemőkorban lélegző egyház tagjait (a Kr. u. 50-65 közötti években) azzal vádolták, hogy ellene vannak a fennálló államhatalmi (birodalmi) szervezetnek. Péter ezeket a nevetséges vádakat állító rágalmazókat nevezi értelmetlennek. Azokat, akik a nélkül támadják az egyházat, hogy ismernék a tanításait. Vagy: azokat, akik ismerik a Jézust igazán követők alázatosságát, szeretetét, segítőkészségét, és ettől ijedtek meg. A gyengeség erejétől.

Sajnos, ez mindig így volt, és így lesz. A Bibliát, Jézust támadó tudatlanság, és a Biblia tanításától, Jézus szeretetétől megijedt értelmetlenség támadással próbálja ellensúlyozni önmaga butaságát, vagy érdekei sérelmét.

Mit lehet tenni? Péter levelén keresztül Szentlélek Isten azt írja: mutassátok meg milyenek vagytok! Tegyetek jót, akkor egy időre ők is elnémulnak!

A történelmi, a személyes tapasztalat persze azt mondja: az oktalan támadók végleg nem hallgatnak el. Akkor is bántják az egyházat, ha elismerik a jótéteményeit, a „társadalmi szerepét". Igaz, de te, miközben Istennek tetszően jót cselekszel, megpihenhetsz, erőt gyűjthetsz, és amíg hallgat, addig esélyt adsz az ellenségednek arra, hogy gondolkozzon el. Nem lenne így jobb - nekem is? A helyett, hogy vádaskodnék, megpróbálom közöttük!

Vajon miért szúrta be Péter ezt a mondatot a jócselekedetekről olyan tanítások közé, mint: „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak... a királyt tiszteljétek."?

Azért, mert ha a mindennapok edzőtermében nem vagyunk képesek az engedelmességre; ha nem fogadunk szót szüleinknek, tanárainknak, főnökünknek, a rendőrnek, a bírónak, stb, akkor hogyan lennénk képesek annak az Istennek engedelmeskedni, akit nem is látunk? Aki nem válaszol azonnal. Akit nem érdekelnek a demokratikus, emberi, kisebbségi, többségi jogaink.

Nagyon szeretem annak a misszionáriusnak a kijelentését, aki olyan területen kezdett dolgozni, , ahol - emberileg tekintve - egy határozott kiállású, erős, hangos munkatársra lett volna szükség. Amikor megkérdezték tőle, minek tulajdonítja szolgálata eredményét, azt válaszolta: Isten egy olyan gyenge embert keresett, mint én. Megtalált. A magabiztos, erős termetű, dörgő hangú társai gyanússá váltak. Még az elején kiutasították őket az országból. Őt nem bántották. Csináljon, amit akar. Nem „térítget", csak dolgozik, segít, beszélget, eszik, alszik. Jót cselekedve, a hatóságoknak engedelmeskedve, értük imádkozva, őket tisztelve bizonyított. Hudson Taylor az 1800-as évek második felében 125 keresztyén iskolát alapított - Kínában.

Kinek a legnehezebb engedelmeskedned? A nélkül, hogy megtagadnád keresztyénségedet. Mert aki arra akar rávenni, amit éppen Jézust ismerve és követve nem tennél meg, annak természetesen mondj nemet! Péter, akinek most a levelével foglalkozunk, a legfőbb vallási elöljárójának, a jeruzsálemi főpapnak mondta egykor: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek." (ApCsel 5,29) Kérdezem újra: Ki az, akinek - belátod - engedned kellene, mégis, olyan nehéz megtenned, amit kér tőled? Ki az, akit eléd, föléd helyezett az életben, és akin keresztül maga Isten akarja látni, hogy tudsz engedelmes lenni, tehát felhasználhat téged, mert egyszer majd azt is megteszed, amit Ő kér tőled?

Nos? Teljesíted a szüleid kérését 14 évesen, 30 évesen, 60 évesen, amikor „csak azért" kérnek meg valamire, mert a szüleid? Ha nekik engedelmeskedsz, Isten is hamarább bíz meg valamivel. Mindent megcsinálsz, amire előbbre jutásod érdekében a tanárod, a továbbképzésed vezetője, a tankönyved írója kér? Ha igen, Isten is világos utasítást fog adni neked a Biblia betűi közül! Fogcsikorgatva engedsz a főnököd, az elöljárótestület, a rendőr, az adóhivatal, a Parlament rendelkezéseinek, vagy szívesen figyelembe veszed, és teljesíted a rád vonatkozó utasításokat?

Nehéz engedelmeskedni? Különösen neki, nekik... akikre az előbb gondoltál? Hadd segítsek! Azzal, ami nekem is segített, amikor először adtam időt Istennek arra, hogy megmagyarázza nekem ezt az engedelmesség kérdést!

Engedelmeskedni a királynak? A főnöknek? A kisebb, vagy nagyobb hatalom képviselőjének? Igen. És: nem. Valójában nem nekik engedelmeskedsz, hanem már: Istennek! Péter egy katonai parancsszót használ. „Engedelmeskedjetek" azt jelenti: sorakozzatok! Álljatok dísz-rendbe! Álljatok had-rendbe! Álljatok menetelési rendbe! Igazodjatok ahhoz a rendhez, amit a legfőbb parancsnok vár tőletek! Az igazi Urad: Jézus Krisztus. Te az Ő beosztottja vagy!

A látható elöljáród: édesapád, édesanyád. Tartsd magad ahhoz a rendhez, amit ők kérnek tőled! Rend lesz otthon, ahol jól, és biztonságban érezheted magad! Így akarja Isten. A látható elöljáród: a tanárod. Teljesítsd az elvárásait, és a fejedben rendbe áll az ismeret, a tudás. Előre léphetsz. Így akarja Isten. Az elöljáród a munkahelyi főnököd. Ha a munkátokat segíti, ne a személyét nézd, hanem a megvalósítandó célt. Így akarja Isten. És így fogja véghezvinni saját akaratát minden földi elöljáróval, akinek bizonyos ideig hatalmat biztosít.

Ha kiállsz a sorból, talál helyetted mást. De akkor te már nem az ő beosztottja, nem az ő gyermeke, nem az ő tanítványa vagy.

Maradj meg ott, állj vissza oda, ahová Isten küldött, helyezett. Válts akkor, amikor Ő akarja. De addig: házasságban, családban, iskolában, munkában, gyülekezetben és országban: „jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát"! Ámen