Istentisztelet 2020. február 23-án

02.23. 10:00, Damásdi Péter

Textus: Lk 9:18-22

Kedves Testvérek!

Kinek mondanak engem az emberek? Teszi fel a kérdést Jézust. Érkeznek rá a jobbnál jobb válaszok. Ma is, aktuális a kérdés, talán nekünk is feltették már párszor: ki volt ez a Jézus? Csak egy ember? Egy szélhámos? Egy vallási tanító? Talán nem is létezett? Vagy vajon tényleg az az Isten, akinek a keresztyének vallják?

Ezekre a kérdésekre keressük a felolvasott igénkben a választ. Mielőtt megvizsgálnánk a tanítványok válaszát, vagy Péter hitvallását, azzal kell kezdenünk, hogy milyen vallási és politikai helyzetben hangzanak el a felolvasott mondatok.

A Krisztus előtti és Krisztus utáni első századot nagy Messiási váradalmak jellemezték a zsidó nép körében. A környező népek csatáiban sodródva, a kicsiny Izrael országa ide-oda hánykolódott, az évszázadok alatt hol az asszírok, hol az egyiptomiak, hol a rómaiak befolyása vagy fennhatósága alá került. Mind gazdaságilag, mind vallásilag megterhelő volt ez az időszak mind a nép vezetőinek, mind az átlagember számára. Az éppen aktuális nép, aki leuralta Izraelt, hozta magával a saját vallását, és szerette volna, ha a zsidó nép is átveszi az adott nép hitrendszerét, szokásait, isteneit.

Nem ez történt, hanem az, hogy a zsidó nép makacsul ellenállt, kitartott hite mellett. De az elnyomások közepette egyre inkább felerősödtek a Messiást váró és érkezését meghirdető mozgalmak. Az ószövetségi ígéretekre alapozva számos helyen, különböző emberek léptek fel azzal az igénnyel, hogy a Messiás megérkezett.

Mit jelentett akkor ez a kifejezés: Messiás? A Messiás szó azt jelenti: felkent. A hagyományos szokások szerint, felkenéssel iktattak be valakit a szolgálatába, és hatalmazták fel a szolgálat végzésére. Három olyan tisztség volt a társadalomban, akik hagyományosan „Messiások" - vagyis felkentek: a pap, a király - és a próféta. A Jézus korabeli zsidóság a Messiás szón azonban valami ennél sokkal többet értett. A nehézségek és hányattatások között a nép ugyanis várta azt a FELKENTET, aki már nem szolgálatba való iktatása miatt viseli ezt a nevet, hanem azért, mert megvalósítja az Isten ígéreteit. A Messiás lesz az a személy, aki meg fogja valósítani az ideális üdvidőszakot, vagyis helyreállítja az országot. Politikai, és vallási békét hoz az népek közé. A Messiás szó így megváltozott, és sokkal inkább egy tisztség volt, egy méltóság jelző, mely az adott ember szerepére utalt.

Így történt meg az, hogy Jézus korában számos ember Messiást kiáltott: „Én vagy a Messiás! Gyertek kövessetek engem, és lázadjunk fel a római fennhatóság ellen!" Több tucat lázadás kezdődött el így Jézus korában. Egy ilyen politikailag túlfűtött helyzetben kezdi el munkálkodását Jézus. Egy olyan társadalomban, ahol megszokott volt, hogy különböző tanítók kisebb csoportokat gyűjtöttek maguk közé, ezek az emberek együtt éltek, és egyfajta ilyen tanítvány-mester kapcsolatban élték az életüket.

Ennek ellenére, nagyon veszélyes volt feltenni a kérdést, hogy akkor ki is ez a Jézus? Egy politikai forradalmár? Próféta? Egy ember?

Tanulságos a tanítványok válasza Jézus kérdésére több választ kapunk. Négy, nagyon kifejező reakciót, melyeket, ha közelebbről megvizsgálunk, rájövünk, hogy a korabeli válaszok ugyanazok, mint amiket ma mi is hallhatunk nem keresztyénektől. Nézzük meg közelebbről először a 3 feltételezést, és beszéljünk arról, hogy mit érthettek az emberek az alatt, hogy Jézus Keresztelő János, Illés, vagy egy próféta. Aztán majd rátérünk arra is, hogy mit jelentenek Péter szavai.

Jézus lenne Keresztelő János? De, hogy lenne Jézus Keresztelő János? Hiszen Keresztelő János, mindenki által ismert tanító, prédikátor volt. Ismerjük Lukács evangéliumából fellépését, tanításait, és hogy ő keresztelte meg Jézust. Akkor, hogy van ez? Hogy lenne ő Jézus?

Keresztelő János azzal az igénnyel lépett fel, hogy ő nem más, mint az érkező Messiás előhírnöke, a Messiás tevékenységének előkészítője. Mi már látjuk, azt, hogy valóban Keresztelő János lett ez az előre megígért személy, aki előkészítette Jézus útját. Azonban a felolvasott történetben a válaszoló emberek ezt nem tudták.

A felolvasott szakasz előtt nem sokkal arról is olvasunk, hogy Heródes lefejeztette Keresztelő Jánost. A nagy tanítónak, és így az iránta táplált reményeknek is vége. Az, hogy van, aki Keresztelő Jánosnak tartja Jézust, azt jelenti, hogy azt remélték, hogy Jézus nem más, mint a feltámadt Keresztelő János. Mi más igazolná teljesen Keresztelő János hitelességét, ha nem az, hogy fel tud támadni a halálból? Akkor bizonyára ő az Istentől jött előhírnök, akinek mondta magát. Tehát akik lelkesen Jézust Keresztelő Jánosnak tartották, azok az igazi vallási fanatikusok lehettek, akik folyton keresték, hogy ki az igazi messiás előhírnöke. Miután János meghalt, most kezdik újra: keresni kell valakit, aki betölti a reményt: a Messiásnak el kell érkeznie, és ahhoz arra is szükség van, hogy az útkészítő személy eljöjjön. Keresztelő János nincs, akkor itt van ez a Jézus, legyen ő a következő, akit a feltámadt Keresztelő Jánosnak tartunk!

Vannak ma is emberek, akik nagyon hasonlóan gondolkodnak. Ők azok, akik mindig várják a következő szenzációt, a következő ügyet, vallást, hiedelmet, amiben hihetnek. Aztán csalódnak, mert nem találják meg amit keresnek. Akkor aztán tovább állnak, és megint másban kezdenek el hinni. Ki Jézus nekik? Egy - a követendő személyek közül - akiért most lehet lelkesedni. De aztán holnap már úgyis feledésbe merül. Jön majd más, és aztán azt kezdjük el követni! „Láttunk mi már karón varjút!" - gondolták régen Jézusra nézve, és gondolják sokan ma is. Mindig van egy újabb vallási vezető, vagy példakép, akit követni lehet! Jézus is egy közülük - legalábbis vannak, akik így gondolnak rá.

Azután azt látjuk, hogy vannak, akik szerint Jézus nem más, mint Illés próféta. Honnan származik az az ötlet, hogy Jézus lenne Illés? Onnan, hogy Illés prófétáról tudjuk a Királyok Könyve 2. könyvének 2. fejezetéből elbeszéléséből, hogy nem halt meg, hanem Isten felragadta őt a mennybe. Ehhez kapcsolták azt a tanítást a korabeli zsidó vallási tanítók, hogy mivel ő nem halt meg - ezért vissza is tud jönni. Amikor visszatér korábbi Illés próféta tetteihez hasonlókat fog véghez vinni. Ebből lesz majd felismerhető.

Mi volt Illés egyik leghíresebb csodája? Az, amikor a sareptai özvegyhez ért, és ételt kért tőle. Az asszonynak csak egy kenyérre való kevés lisztje volt, de azt a keveset is odaadta Illésnek. A próféta imádsága miatt az Isten csodát tett: nem fogyott el az étel, mert nem ürült ki többé lisztes és olajos korsó.

Illés - az ételt megsokasító próféta. Jézus - aki 5000 embert vendégel meg hasonló körülmények között. Nincs sok étel: csak 5 kenyér és két hal - de Jézus imádságára 5000 ember lakik jól belőle.

Ki más lenne hát Jézus, ha a várt, és megígért Illés próféta, aki visszatért, hogy eltartsa, jóllakassa a népet, és így vigaszt nyújtson az éhezőknek? Logikus ezért, hogy voltak, akik Jézust Illésnek tartották.

Logikus - de nem helyes. Ma is sokan a logikára, saját spekulációra - vagy mások által hallott információra hagyatkozva döntenek arról, hogy kicsoda Jézus. Vannak, akik nem akarnak utána járni, hanem jól megszokott hírek, sokszor félre hallott információk alapján döntenek Jézus személyével kapcsolatban. Az a szomorú, hogy sokan hallanak igaz és logikus dolgokat Jézusról, tettiről, és csodáiról, de nem látnak túl, és nem értik teljesen, hogy mit is jelentettek ezek. Hajlamosak vagyunk arra, hogy legyártsuk a saját elméleteinket arról, hogy kicsoda Jézus - és így az eredmény nagyon távol lesz attól, ami az igazság.

A tanítványok válaszából kiderül, hogy vannak, akik számára Jézus egy a nagy próféták közül. Egy valaki a sorból. Azt sokan mondják ma is, hogy igen Jézus valóban egy nagy tanító volt, és sok mindent tett, kiemelkedett az átlagemberek közül. Ő egy a világ nagy gondolkodói, vallási vezetői és vallásalapítói közül. Nem több. Lényegében sokak számára ez Jézus korában, és ma is azt jelenti, hogy Jézus nem más, mint egy ember, akinek lehet hallgatni a tanítására.

Mind a három válasz, így egybe, egymás után egyfajta diplomatikus reakcióként áll előttünk. Van, aki ennek tartja, van, aki annak. Mintha azt üzenné a tanítványok mondata, hogy nincs is igazából eldöntve. Ma is sokan nem döntik el a kérdést. Diplomatikusan csak felsorolják a lehetőségeket, és nem foglalnak állást. Talán minket is foglalkoztat néha a gondolat, hogy lehet, hogy „nem is kellene állást foglalni az ügyben. Ússzunk csak az árral, és hagyjuk nyugodtan megválaszolatlanul a kérdést, mint ahogy mások is teszik."

De Jézus személyessé teszi ezt a kérdést. Nem a tőle távoli embereknek teszi fel a kérdést, hanem a hozzá legközelebbi embereknek, saját tanítványainak:

Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának. (9:20)

Mindig nagyon érdekes, hogy mi van benne - és mi hiányzik a Szentírás elbeszéléséből. A tanítványok sokat tudtak mondani arról, hogy mások mit gondolnak. De, amikor személyesen kellene válaszolni, hirtelen elbizonytalanodnak, és csak egy ember válaszol. Péter, a mindig aktív, mindig válaszoló, mindig jelen lévő Péter. Ő az, aki felismeri a lényeget: Jézus nem más, mint Az Isten Krisztusa.

Krisztus - vagyis felkent. Ugyanaz a szó, mint amit már korábban elemeztünk. A Messiás szó görög megfelelője. Vagyis Péter lényegében azt vallja meg, hogy Jézus a Messiás. Vagyis ő a megígért személy, aki helyreállítja: az országot, aki szabadulást ad, közösségileg és egyénileg is. Péter megismerte a korábbi eseményeken keresztül Jézust, és felismerte, hogy ő nem lehet a következő előhírnök, nem a következő Messiásjelölt, és nem pedig egy egyszerű ember, nem egy a régi próféták közül. Ő a Krisztus, a Messiás, aki nem az, akinek az emberek gondolják, hanem az, aminek érkezett.

Mi, a kereszthalál és feltámadás után élő keresztyének, akik tudjuk, hogy Jézus Messiás volta azt is jelenti, hogy ő az Isten által kijelölt próféta - pap - és király - vagyis ő valóban felkent.

Próféta - mert tanításaival az életre bátorított, előre, önmagán túlra mutatott, és Isten akaratát hirdette.

Pap - mert bemutatta egyszeri és tökéletes áldozatát, és önmagát adta értünk, emberekért. Ezzel szabadítóvá lett - elsősorban nem politikai szabadítóvá lett - hanem ő a bűn hatalma alól való szabadítást végezte el.

Ő király - mert már most az Ő királyi trónján ül a mennyekben az ő országába, ahová ma is várja azokat, akik hittel tudják megvallani: „Te vagy az Isten Krisztusa!"

Mond, te kinek vallod Jézust? Igyekezzünk erre választ találni! Adja Isten, hogy tudjuk mi is megvallani, hogy ő személyes életünk szabadítója. Ámen