Istentisztelet 2018. március 18-án

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Böjt 5. vasárnapján

Lekció: 2Móz 20,2-17

Textus: 2Móz 20,16

Szeretett Testvérek!

A Magyarországon érvényben lévő polgári törvénykönyv részrehajlás nélkül szabályozza az emberek személyi és vagyoni dolgait. Ez még nem elég az együttéléshez, mert mi már csak ilyenek vagyunk: ártunk egymásnak. Ezért van szükség egy másik szabályozó gyűjteményre, amit úgy neveznek, hogy: büntető törvénykönyv.

Izráelnek 1948-ig nem volt sem polgári törvénykönyve, sem büntető törvénykönyve. Krisztus születése előtt 63-ban Pompeius elfoglalta Jeruzsálemet. 57 évvel később római tartomány lett. Ezzel ért véget a zsidó jogrendszer teljes körű működése.

Mi volt addig? A három összetevőből álló bíráskodás. Alapja: a mózesi törvények. Végrehajtói: az erre kijelölt bölcs vének. A harmadik, nagyon fontos szereplők pedig: a tanúk. Ők voltak azok, akik meggyőző bizonyítékot tudtak felmutatni a kérdéses esetek részleteiről. Minimum: ketten. A Törvény úgy rendelkezett: „Nem elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában, bármilyen vétket követett is el. Csak két vagy három tanú vallomása elég az ítélethez." Annak, aki vállalta a tanúságot, jól meg kellett gondolnia magát. Egészen biztosnak kellett lennie abban, amit kimondott a bírák előtt. Hamis tanúsággal könnyen pórul járhatott. A Törvény nem tett különbséget a rosszakaró, és a jót akaró tanú között. A Törvény ugyanis előírta (a túlzásokba eső vádlónak), hogy: „... ha hazudott a tanú, hazugságot vallott embertársa ellen, azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával." (5Móz 19,15) Ezzel egyenlőképpen, a vádlottat védő tanú is jobban tette, ha észben tartotta a Törvény figyelmeztetését: „Ne segítsd a bűnöst azzal, hogy hamisan tanúskodsz mellette!" (2Móz 23,1)

Jézus olyan nagyszerű dolgot mondott a tanítványainak, hogy: „... erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig." (ApCsel 1,8) Ez a tanúságtétel vezetett a kétezer éves úton odáig, hogy mi is beállhattunk Jézus mögé. Közülünk pedig azok, akik abban az emelkedettebb időszakukban nem csak odaálltak mögé, hanem azóta is igyekeznek lépést tartani vele, azok mondhatják, hogy követik Őt. Ők, ti, mi vagyunk Jézus tanúi.

Tanúságtételünk egyik sarkalatos pontja, annak kilencedik paragrafusa így volt megírva, és annak fegyelmező ereje azóta sem vesztett az értékéből: „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!". Az előbb idézet bibliai vers alapján egészítsük ki azzal, hogy: mellette se tanúskodj hamisan! Se' ellene, se' mellette!

Ahhoz, hogy ne legyünk Jézusnak olyan hamis tanúi, akik szégyent hoznak Rá, és bajt hoznak felebarátaikra, időnként sorra kell vennünk, mikor, miért kell jobban odafigyelnünk - magunkra! Mik azok a buktatók, amiken fellökhetjük felebarátainkat, de ezzel együtt mi is megüthetjük magunkat? Kérdezem, mert a hamis tanúsággal, a hazugsággal komolyan veszélyeztetjük saját lelki épségünket.

Böjt ötödik vasárnapján, itt a templomban, a Szentlélek Isten elképzelt, de annál valóságosabb, tanúkat szólító pulpitusa előtt gondoljuk végig: Milyen tanúk vagyunk? A Húsvétig hátralévő két hétben vajon meg tudjuk-e állni, hogy a hamis tanúzás csalafinta, rejtett kísértésének engedjünk?

Mire vigyázzunk? Például arra, hogy hogyan adunk vissza egy történetet. Nem hazudunk, még a valóságtartalmát sem másítjuk meg, de: kiegészítjük. A saját meglátásunkkal. Azzal a szerencsétlenséget magában rejtő kis szóval: „szerintem". Ezzel már újra is írtuk azt, aminek résztvevői voltunk. Tanúi. A szavunknak, véleményünknek hitelt adó hallgatónk máris úgy látja az eseményeket, ahogy szerintünk történt. Ami miatt - mi szerintünk - történt. Amiért - mi szerintünk - történt. Akkor: ne is mondjuk ki: „szerintem"; „én úgy gondolom", „erről az a véleményem"? Dehogynem! Csak figyeljünk oda, hogy nem védünk, nem támadunk-e vele valakit - hamisan!

Mire vigyázzunk még? A rágalmazásra. Olyan csúf dolgot állítok valakiről, aminek igazáról nem vagyok meggyőződve. Olyan szépet állítok valakiről, amit én találtam ki. Amit én festettem hozzá a jelleméről, viselkedéséről. Megrágalmazom azzal, amit tett. Amit nem tett. Ráadásul még magammal is elhitetem azt, amit kitaláltam. Amilyen színt kikevertem a felebarátomról. Amivel elkentem a róla szóló igazságot. Amivel lekentem a rábizonyított valóságot.

Mit tegyünk lelki épségünk érdekében? Ne pletykáljunk! Ne adjuk tovább azt a kétségtelen igazságot, ámde másikat rossz fényben feltüntető eseményt! Ne adjuk tovább azt, ami igaz lehet, de nem válik a hallgatóink hasznára! Ne pletykáljunk! Különösen akkor ne, ha a valóságtartalmáról nem vagyunk meggyőződve. Ne pletykáljuk el azt, amit a hamis tanú a fülünkbe súgott, megosztott velünk. Hogy a legegyszerűbb? Ne hallgassuk meg! Ha elkezdték, és rájöttünk arra, hogy ez pletyka-szintű információ, akkor azonnal szakítsuk félbe a hírvivőt. A híradót...

Vigyázzunk, mert a figyelmetlenségünk is hamis tanúvá változtathat minket! Ellenőrzés, átgondolás nélkül továbbítjuk a tetszésünket elnyerő, hamis információt. A hamisról, az eltorzított valóságról tájékoztatjuk környezetünket. Figyelmetlenül hamis tanúvá válunk.

Ezek után: Jobb, ha csendben maradunk? Nem! Különös, de hamis tanú lehet az, aki hallgat. Tudsz valamiről, ami nem igaz, de hallgatsz, mert az igazság azt ítéli el, akit szeretsz. Tudsz valamiről, de nem véded azt, akit támadnak, mert félsz. Kíváncsi vagyok, hányan gondoltak most Babits versére: „vétkesek közt cinkos, aki néma"? Hányszor voltunk néma, cinkos, hamis tanúk? Dietrich Bonhoeffer, német teológus, Krisztus, nácik előtti vértanúja mondta, hogy „nem beszélni annyi, mint beszélni; nem cselekedni annyi, mint cselekedni". A hallgatás, a tétlenség nem egy esetben az ördög kitüntetése a hamis tanúknak.

Lehet hamisan tanúskodni, Bibliával a kezünkben. Akik a saját, és nem Isten céljaira akarják felhasználni a Bibliát, imádnak rövid kis idézeteket kiragadni a Szentírásból, és mint gonosz gyerekek dobálózni velük akkor, amikor érdekeik úgy kívánják. A Biblia hamis tanúi. A felebarátokat megtévesztő, és így ellenük tanúskodó, beidézett hazudozók. Isten bocsássa meg, ha bármikor is közéjük keveredtünk. Hittünk nekik. Átvettük a hamis érveket, vádakat. Isten bocsássa meg, amikor megvalljuk neki, meddig tűrtük ezt a félrevezetést; meddig hagytuk, hogy az Igével ártsanak nekünk. Isten bocsássa meg, ha mi ártottunk így, a Biblia hamis használatával a felebarátainknak.

Köszönjük meg Istennek, hogy már most, ezekben a percekben ráébreszt minket arra, amit eddig észre sem vettünk. Beidézettként elkövetett hamis tanúskodásainkat. Köszönjük meg neki, hogy nem is két hétig, de életünk végéig tartó böjtöt folytathatunk azzal, hogy megtagadjuk a hamis tanúskodást. Amit elkövettünk, azzal kapcsolatban pedig - ha lehet - visszavonjuk a másokat terhelő, szégyenbe hozó, alakoskodó, gyáva vallomásunkat.

Valószínűleg még több kísértés fog érni, mint eddig. Isten ellenségének ez a módszere. Mindjárt az után, hogy felismerted a gyengeségedet, kicsit rejtettebb formában, de még gyakrabban idéz be hamis tanúságtételre.

Nem baj! Most már, hogy Isten félrevont minket ezen a délelőttön, könnyebb lesz felismerni a kísértést! Mielőtt hazudnánk¸ mert erről van szó; álljunk meg egy pillanatra, vagy még több időre, és gondoljuk át, mi lesz a következménye annak, amit készülünk megmondani. „Jól" megmondani. Kinek a tanújaként állok oda abban a helyzetben? Jézus tanújaként, vagy az ellensége tanújaként. Nincs több választás. Vagy az ügyvéd idézett be, vagy az ügyész. Vagy a védő, vagy a vádló. A védő: Jézus tanújaként is mondhatok olyat, ami fáj, de ha Isten igazsága bekötözi azt a sebet, akkor az nekem, és a felebarátomnak is a javára válik. A vádló, a Kísértő tanújaként viszont csak ártani tudok. Magamnak, felebarátomnak és Isten igazságának.

Krisztus tanúi nem hazudhatnak azért, mert a másik oldalon állók nem viselik el az igazságot! Nem hazudhatnak félelemből. Nem hazudhatnak bosszúból. Nem hazudhatnak azért, mert anyagi, vagy erkölcsi kár, a világ erkölcsének kára érheti őket. Akiket tanúivá hívott az Úr, azok nem tanúskodhatnak indulatból, haragból. Nem ferdíthetik el a valóságot azért, hogy megjutalmazzák őket. Nem adhatnak lejjebb Isten igazságából azért, mert egy közösség iránti hűségük, esküjük arra kötelezi őket. Jézus tanúi semmilyen mennyei kincset nem szereztek még úgy, hogy világi javak megszerzésének érdekében hazudtak.

„Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!", mert összerombolod azt, amit Isten felépített. Szeretnéd megtartani annyira tisztának, szépnek a kapcsolataidat, ahogyan indultak? Akkor ne állíts valótlant a házastársadnak. Ne hazudj a gyerekeidnek. Ne hallgass el, és ne szépíts semmit a szüleid előtt. A főnököd előtt.

Amikor nehézzé válik a böjt, és újra könnyebb lenne hamis szavakkal, hallgatással kibújni a felelősség alól, gondolj arra, hogy maga Isten áll melletted a tanúk emelvényén. Ő akar tanácsolni a vallomástételed során. A tanúvallomásod kimondása közben. Legyen, történjék az bárki előtt.

Az az Isten, aki annyira szeretett, hogy Jézus testében meghalt érted. Az Ő tanúja vagy. Ő nem az egyik, választható út a menny felé. Ő nem a legjobb út a menny felé. Ő az egyetlen ÚT a számodra, az Ő tanúja számára is elkészített mennyországba. Ámen