Istentisztelet 2022. június 26-án

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Ézs 61,1.6-11.

Textus: Ezsdr 1,1-5

Szeretett Testvérek!

Leültetek a nélkül, hogy előtte felolvastam volna, mire készüljetek. Illetve: Isten mire készült. Nem hallottátok az igehirdetés alapját kijelölő bibliai részletet. Meleg van, de annyira még nem, hogy eltévesztettem volna az istentiszteleti liturgia rendjét. Szándékosan „bakiztam". Helyezkedjetek hát el kényelmesen, és hallgassatok meg néhány, a Biblia különböző helyeiről összeválogatott részletet! Közben azért figyeljetek, mert a végén rákérdezek valamire!

Kezdhetjük? ...Rendben!

„... ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira," (5Móz 32,11) „Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket!" (Bír 5,12) „Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le." (2Sám 23,18) „Ezért arra indította Izráel Istene Púl asszír királynak és Tiglat-Pileszer asszír királynak a lelkét, hogy fogságba vigye a rúbenieket..." (1Krón 5,26) „Majd fölingerelte az Úr Jórám ellen a filiszteusokat és az arabokat..." (2Krón 21,16) „... ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért." (Jób 8,6) „... az ártatlan felindul az elvetemült miatt" (Jób 17,8) „Serkenj fel! Miért alszol, Uram?" (Zsolt 44,24) „Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!" (Zsolt 57,9)

Most jön a kérdés! Mi volt hasonló ebben a kilenc bibliai versben? Ha valaki ráérzett a hangulatukra, azt mondhatja: Mindegyik az Ószövetségből volt. Gratulálok! Igaza van! Ezzel már közelebb jutottunk a megoldáshoz.

Más ötlet? Mi közös lehet abban, hogy a sas kiröpteti a fiókáit, Debóra prófétaasszonyt énekre buzdítják, Dávid egyik tábornoka, bizonyos Abísaj félelmetesen forgatja a lándzsáját, Isten két asszír király lelkét beindítja, két népet fölingerel, a tiszta és becsületes emberre rátekint, az ártatlan ember felindul az elvetemült miatt, a zsoltáríró serkenti az Urat, egy másik pedig saját lelkét és hangszereit, ébreszti azért, hogy köszöntsék a hajnalt?

Van valami kapcsolódási pont e kilenc nyelvtani ige között: kiröptet, buzdít, forgat, beindít, fölingerel, rátekint, felindul, serkent, és ébreszt? Igen, van! Az Ószövetség héber nyelve mindet, amit kiemeltem, ugyanúgy, ugyanazzal a szóval fejezik ki (רוּע, ejtsd: ur). És ennyi féle-fajta módon jelzi Isten, hogy: Most! Itt a te időd! EZ a te dolgod!

Most pedig hadd jöjjön az a bibliai Ige, ami miatt ezt az egész, hosszú bevezetést elmondtam. Amiért ma ide jöttetek. Amiért ide hívott titeket, engem a Szentlélek Isten. Ezsdrás könyve 1. fejezetében találjuk: „Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az Úr Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában kihirdettesse szóban és írásban a következőket: „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. ... Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az Úr házát Jeruzsálemben."

Krisztus születése előtt öt és fél évszázaddal Isten kezelésbe vette a valaha élt legnagyobb perzsa uralkodó lelkét. Mi a latin nevén emlegetjük: Círus. A görög történetírók Kambüszészként írtak róla, saját, perzsa nyelvén pedig (II.) Kurusnak hívták. Birodalmának határai szélesebbek voltak, mint Nagy Sándoré, vagy Napóleoné. Mára már a sokat emlegetett Iránra zsugorodott utódállamában (ami akkora, mint Németország, Franciaország, Spanyolország és Portugália összesen) őrzik a híres Cyrus-hengert, az első emberi jogok nyilatkozatát, ami óriási (mára elfeledtetett) hatást gyakorolt a nyugati civilizációra is. Ennek része volt a népek és vallások tisztelete, melynek eredményeként a zsidók több évtizedes fogságukból hazatérhettek hazájukba, és engedélyt kaptak a jeruzsálemi templom újra-építésére.

Az Úr, az egyetlen Isten megindította, beindította egy világbirodalom uralkodójának a lelkét. Mi lett az eredménye? Semmi nem lett volna, ha az Úr, az egyetlen Isten be nem indította volna két, fogságban élő izráeli törzs, Júda és Benjámin családfőit, a papjaikat és segédlelkészeiket, a lévitákat is. Mire? Ugyanarra, mint a perzsa királyt: építsék fel őseik földjén, Jeruzsálemben a Templomot.

Eddig a nyelvészet és a történelem. Nem hagyhattam ki egyiket sem, mert elengedhetetlenek ahhoz, hogy megértsük, miért kaptuk ma ezt a két és fél évezreddel ezelőtti helyzetjelentést. Jelentést arról, hogy hogyan végzi el Isten mindazt, amit szükségesnek tart, és erre hogyan, hányféleképpen indítja rá azoknak a lelkét, akik szerepet kapnak a lebonyolításban.

Emlékszel az igei példákra? Isten szól, beindít, mint a sas a fiókáit. Meglegyint. Emlékszel, amikor veled tette? Finoman jelezte: eljött az idő! Vagy megforgattatott veled egy „lándzsát": Most, ettől védekezz! Most támadj! Megszólított egy hangszeren keresztül. Felébresztett szellemi kómádból.

Mit tartott szükségesnek Isten? Eljött az ideje, hogy Jeruzsálemben újra felépítsék a Templomot. Azt, amit több száz évvel korábban Salamon emelt az Úrnak, a kivitelezés során gondosan követve az isteni tervrajz legapróbb részleteit. A fenséges ünnepség keretében felszentelt Templom mindössze néhány évtizedig volt az egész nép vallási központja. Salamon halála után két része szakadt az ország. A sokkal nagyobb északi területen élők immár nem jeruzsálemi oltáron mutatták be áldozataikat. A Templomban csak Júda és Benjámin törzsének tagjai dicsérték az Urat. Nem egészen négyszáz év múlva a babiloni hadsereg beveszi a várost, kifosztják és lerombolják a Templomot.

Hetven év, három nemzedék fogsága után, Isten úgy döntött, hogy vége a büntetésnek, és helyreállítja a régi rendet. Megbűnhődte a nép a múltat. A jövendőt nem, azt nem lehet előre letudni. A jövendő megbűnhődésének akkor lesz ideje, amikor újra felhalmozzák vétkeiket.

Isten terve tehát az volt, hogy helyrehozza népével a kapcsolatát. Azt akarta, hogy újra bízzanak benne. Szeressék Őt, és engedjék, hogy vezesse, védje, áldja őket. Ennek első lépése a vallási, a kultuszi, az istentiszteleti rend felállítása volt.

Isten terveibe csak akkor nyerhet betekintést az ember, ha Ő elérkezettnek látja az idejét. Azt honnan lehet megtudni? Onnan, hogy Isten bekapcsolja, aztán terve megvalósítására indítja a kivitelezők lelkét. Így hallgassátok újra az Igét: „... arra indította az Úr Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában kihirdettesse... az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. ... Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az Úr házát Jeruzsálemben."

Isten terve az volt, hogy helyrehozza kettőtök kapcsolatát. Az Övét és a tied. Ennek érdekében, bizonyos sivár, mindenféle szellemi fogságban eltöltött idő után arra indította a lelkedet, hogy helyreállítsd az Ő, az Isten szent Lelkének templomát. Ennek kerete a tested. Függetlenül az egészségi, fizikai állapotától, korától, betegségeitől, megpróbáltatásaitól. A tested maga az Isten tiszteletének helyszíne. Temploma. Pál apostol azt írta: „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Rm 12,1-2)

Isten használatba vett. Felfogadott. kezelésbe vette a lelkedet. Mint Círus királyét. Mint Júda és Benjámin törzsének vezetőit, mint a papokat. Beállított a munkájába. Egyszerűen azzal, hogy arra indította a lelkedet, hogy tedd meg azt, amit veled akar elvégeztetni. Círus király is megtette, a zsidó vezetők és papok is útnak indultak.

Áldás volt, áldás lesz minden, amit Isten alkalmazottjaként, Szentlelke templomának lélekben helyreállított testében végzel. Honnan tudod, hogy amit teszel nem te találtad ki, hanem Neki engedelmeskedsz? Onnan, hogy amibe belekezdesz, majd elvégzed az nem neked jutott eszedbe!

Círus király soha nem gondolt volna arra magától, hogy birodalma méreteihez, lakosságához, vallási sokszínűségéhez képest egy kicsinyke kisebbség, a zsidók Istenét vallja Úrnak, a menny Istenének, és megépíttesse a Templomát valami félsivatagos vidék romokkal teli helyén. A zsidó vezetők reménykedtek, de ők, akik már a fogságban születtek, ők sem hitték volna magukról, hogy ők lesznek azok, akik hazavezethetik a népet, és nekiállhatnak a régi idők minden értelemben vett szépségének újraépítéséhez.

Gondoltad-e „x" évvel ezelőtt, hogy templomba járó, Isten akaratát kereső ember leszel? Gondoltad-e, hogy annyi és olyan áldásban lesz részed, amennyi ért életedben?

Gondolod, hogy ma is, még mindig arra indíthatja lelkedet az Úr, amit az Ő akaratából megvalósíthatsz? Nem a tiéd, az Ő akaratát. Ami áldás lesz a világ azon részének, ahol téged használ. Mert arra indította, arra indítja, arra fogja indítani a lelkedet.

Figyelj, mire indítja Isten a lelkedet! Mert fogja! Azért voltál ma itt, hogy amikor eljön az ideje, megtudd, megértsd, elfogadd, és cselekedj! Hányan örülnek majd neki! Áldjon meg az Isten érte. Ámen