Istentisztelet 2019. december 15-én

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Lk 1,57-75

Textus: Lk 1,64

Szeretett Testvérek!

Az egyébként Isten színe előtt álló Gábriel angyal a jeruzsálemi Templom illatáldozati oltára mellett találkozott Zakariás pappal. Megszólította. Arról értesítette, ami minden imádkozó ember vágya: (Lk 1,13)

Miért könyörgött az idős pap, Zakariás? Mint minden zsidó férfi: gyermekért. Mint minden zsidó pap: fiúgyermekért. Azok ugyanis szintén papok lettek. Biztos jövő, ráadásul az Úr közelében, Izráel Istenének szolgálatában.

„meghallgatásra talált a te könyörgésed". Zakariásnak már ennyi is elég lett volna, de Gábriel angyalnak még volt mondanivalója. Ne gondolkozzanak a névadáson: amikor arra kerül a sor, Jánosnak nevezzék. Zakariásnak a gyerek természete miatt sem kell aggódnia; Gábriel angyal a jó hír hatáselemzésébe is belemegy: „Örömöd lesz ő és vigasságod". Ez nagy könnyebbség! Mennyi rossz, tiszteletlen kölyökről tudnak! Még a papi családokban is! A tisztes Éli főpap fiainak gyalázatos példáját még a szent tekercsekre is feljegyezték: „elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral". (1Sám 2,12)

És Gábriel még itt sem hagyja abba. Mivel lehet még lehet fokozni egy édesapa örömét? Hát azzal, hogy a gyereket nem csak a családban fogadják szívesen, hanem a hívek közösségében is. És mit ad Isten? Gábriel pontosan erről beszél: „sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt". Nem a termete, nem a lelke, hanem az egyénisége, minek segítségével Isten közvetlen alkalmazásába kerül. Különleges életvitellel különleges munkakörben dolgozik majd. Ez derül ki az angyali jóslat folytatásából: „bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz". És ha még ez sem lenne elég, Gábriel angyal végül egészen pontosan megnevezi a születendő gyerek Isten előtt teljesítendő feladatkörét: „és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé." (Lk 1,14-17)

Várjunk, csak, várjunk! Zakariás szíve biztosan beleremegett ezekbe az utolsó szavakba.

A szent angyal kezében nincs semmi, de szinte szó szerint idézi az Úrnak azt a prófétáját, aki utoljára szólította meg a népet. Majdnem négyszáz évvel korábban Malakiás mondta, írta le a választottaknak Isten üzenetét: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök." (Mal 3,23-24)

Micsoda? Zakariás, a férj, a pap, a leendő édesapa lelkének emelkedettsége eléri az öröm felső fokát. Az ő drága, idős feleségétől, Erzsébettől születendő gyermekük tölti majd be a nagy próféta, Illés szerepét? Ez a fiú, akinek a János nevet kell adnia, ő lesz az, aki Illés lelkével készíti az utat a Messiásnak? Ez hihetetlen!

Nem is hiszi. Valami jelet! Valami bizonyítékot! Most ő szól az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős." Bizonyítékot kér? Hát megkapja! Biztosan nem azt várta, amit Gábrieltől kapott: „most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében." (Lk 1,18.20.)

Zakariás megnémult. Egészen a fia, János; Keresztelő János születéséig. Megnémult az örömhírtől. Megnémult a hihetetlen boldogságtól.

Zakariás némaságát, megnémulását általában büntetésként könyveljük el. Mint az angyali kijelentésben való kételkedésének büntetését. Biztosan benne van az is. Ugyanakkor, higgyétek el: megimádkozott meglátásom szerint Zakariás némaságában az öröm szótlanságával is találkozunk! Van olyan, hogy az örömtől sem tudunk megszólalni. Az öröm csendjét, az öröm némaságát is Isten parancsolta Zakariásra.

Gábriel angyal azt mondta: „nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek". Így történt. Zakariás, néhány napos papi beosztása után hazament. Felesége Erzsébet pedig megfogant tőle.

Úgy hiszem, ez volt a fordulópont. Zakariás néhány hétig azért volt néma, mert nem hitt az angyalnak. A terhesség további hónapjaiban azonban megváltozott a némaság előjele. Ahogy nyilvánvaló lett a felesége, Erzsébet áldott állapota, Zakariás hitt. Mindent elhitt, amit az angyaltól hallott, mert az történt, úgy történt, ahogy Gábriel átadta a mennyben hozott döntést. Az ő fia, János, Illés próféta lelkével fogja előkészíteni a Messiás, Krisztus érkezését. Zakariást ettől kezdve a boldogság, az öröm nem engedte szólni!

Voltátok már így? Emlékeztek arra, amikor a túláradó öröm tett lakatot a nyelvetekre? Ideig-óráig. Zakariásnak: pár hónapig. Én percekig nem tudtam szólni, amikor menyasszonyi ruhában pillantottam meg a feleségemet. Beszélni nem, csak nyelni tudtam a szüleim ravatala mellett. Rövid csend? Olyan is volt. Néhány másodperc nagyon hosszúnak tűnik, amikor a lelkész a fiai fejére önti a keresztvizet... Annál hosszabb csendet csak akkor parancsolt rám a hálatelt öröm, amikor korábban, a szülőszobán a kezembe foghattam őket. De megnémított már Isten az óceán partján, hegytetőn, és börtönben könnyező, Jézust elfogadó férfi mellett is. Igen, amikor Isten kiparancsolja a szemünket, a fülünket, a lelkünket elképesztő, hihetetlen körülményeket, akkor bezárja a szánkat. Esetleg egy hosszú, mély, gyönyörűséget kifejező sóhajt enged meg nekünk.

Miért jó nekünk észben tartani, alkalmasint visszalapozni Zakariás történetét? Azért, hogy éljen bennünk a fegyelmező szeretet kényszere! Mit jelent ez? A következőt. A Biblia oldalait olvasva, az Isten Igéjének hirdetését hallgatva, a csend nyugalmát keresve, megtalálva, és abban a Szentlélek ölelését tapasztalva, ne kérdőjelezd meg a jó Isten neked kézbesített üzenetét! Ne akard megmagyarázni, és ne kérj rá bizonyítékot!

Honnan tudod, hogy rád vonatkozik? Honnan tudod, hogy Ő mondta, hallatta, olvastatta veled? Onnan, hogy Isten megjelenése, annak minden formája egyedülálló, összetéveszthetetlen. Ha nem vagy benne biztos, akkor nem Istent hallottad. Nem Őt érzékelted.

Volt már olyan, hogy nem szólított meg az istentiszteleten? Volt. Valld be nyugodtan! Volt már olyan, hogy elolvastad a napi bibliai penzumot, de nem érintett meg? Volt. Ne szégyelld! Volt már olyan, hogy imádkoztál, és nem kaptál rá választ? Volt. Csendben volt Isten. Olykor Ő is hallgat.

Nos, ha azt tudod, hogy mikor nem szólított meg, akkor azt is észrevetted, amikor közölte veled a mondanivalóját. Az akaratát.

Ja, hogy az meg nem tetszett? Igyekeztél minél gyorsabban elfelejteni? Az elevenedre tapintott? Lerántotta rólad a gondosan magadra rakosgatott lepleket, annyira, hogy meztelennek érezted magad előtte? Amikor elmúlt az Istennel történt találkozás első „hatása", gyorsan újra felvértezted magadat kifogásokkal, hazugságokkal, dacos sértődöttséggel, ész-érvekkel? Meg lehet csinálni, de akkor ne Istent okold azért, hogy nem érted Őt.

Őt, akinek más tervei vannak veled, mint neked - magaddal. Ezért emelt szinten teljesíti a kéréseidet!

Zakariás pap és felesége, Erzsébet egy hétköznapi gyerekért is hálás lett volna. Megelégedtek volna egy szép, egészséges gyerekkel. Istennek azonban más volt az elképzelése. Túlteljesítette a szülők könyörgésének „mindegy, hogy fiú, vagy lány, csak egészséges legyen" minimumát. Zakariás és Erzsébet Jézus Krisztus hírnökét kapták gondoskodásra, felnevelésre.

Azt a Keresztelő Jánost, akiről Jézus három évtizeddel később azt mondta: „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál". (Lk 7,28) Hiába a rengeteg szobor, festmény, templomok központi helyén imádott asszony, még a názáreti szűz Mária sem a legnagyobb az asszonytól született emberek között! Még Mária sem, aki Őt, az Isten-Jézust kilenc hónapig a szíve alatt hordta, majd az isteni magzatnak emberi-csecsemő életet adott.

„asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál". Ezen a földön. Mert azt hozzá kell tennünk, hogy Jézus így fejezi be a János helyezéséről megkezdett kijelentést: „de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála." Az Isten országában más mértékkel mérnek. Az ottani helyezést viszont itt lehet megszerezni. Elég elfoglaltságot ad ez nekünk ebben a néhány évtizedben, jobb hát, ha ezt megfontolva kezdjük el és fejezzük be minden tennivalónkat.  Mi, akiket oly sok minden elnémít. Maga Isten is, és a tőle kapott élményeink. Megnémulunk, mint Zakariás.

De Zakariás története nem ezzel ér véget. Kilenc hónap és nyolc nap múlva, amikor beteljesedett mindaz, amit az angyaltól hallott, és felírhatta a gyermek nevét az írótáblára, „azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent."

Ez advent parancsa a magába szállt, megnémult, kegyes híveknek. Amint megérted, - mert érteni akarod -, nyíljon meg a szád, beszélj, áldd az Istent! Hadd tudja meg a világnak az a része, ahol neked kell szólni, hogy mi történt karácsonykor! Ámen