Istentisztelet 2019. december 22-én

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Advent IV. vasárnapján

 

Lekció: Máté 1,18-24

Textus: Máté 2,13, 19-23

 

Szeretett Testvérek!

 

Szeretnék olyan igaz ember lenni, mint a Biblia lapjain meg nem szólaló József. Volt hite, Isten iránti érzékenysége; engedelmes szolgálatkészsége. A érthetetlen kijelentések ellenére is. A megfontolt, kiegyensúlyozott ember mintája. József a 2019 adventi vasárnapján templomba látogatók, és vágyakozásuk ellenére csak otthon imádkozók egyik emberi erőforrása. A miénk. Azoké, akik a Megváltó születésére emlékeznek, és abban a bizonyosságban élnek, hogy Jézus Krisztus újra, másodjára is eljön majd.

Lehet, hogy életünkben, lehet, hogy a bárhol és bármikor bekövetkező halálunk után. A hitét megélő, Isten adásaira érzékeny engedelmességgel választ adó testvér számára ez lényegtelen. Mindegy, mikor jön vissza az Úr. A józsefi lelkület bármikor kész a fogadására. Nem érheti meglepetés. Kiegyensúlyozott adventben él.

A Biblia lapjain hallgató József, a vidéki asztalos és ácsmester, miután egyeztette akaratát Isten akaratával, elsőként: védelmébe vette a menyasszonyát. Máriát, a fiatal lányt, akiről házasságkötésük előtt kitűnt, hogy állapotos. Csak ők ketten tudták, hogyan, miként, kitől került a méhébe a magzat. A Szentlélektől. Nem értették, de elfogadták. Ilyenek voltak. Nem mentek el a mellett, amit az Isten tett velük, amire az Isten kérte őket. Értetlenségükkel együtt, annak ellenére is: Isten mellett kitartó emberek maradtak.

József feleségül vette Máriát, és az otthonába fogadta. Ezzel egyszer és mindenkorra kivágta Máriából azt a társadalmi billogot, amit a közvélemény rásütött.

József már Máriával az oldalán indult a római császár által kiírt népszámlálásra. Nem lett volna kötelező magával vinni a kilencedik hónapban lévő feleségét. De vitte, mert a felesége Isten kijelentését hordozta magában.

József szerette Máriát és szerette Istent. Ez elég volt ahhoz, hogy nekivágjanak a kb. 150-180 kilométeres, néhol komoly hegyi utakkal, kavicsos sivataggal nehezített utazásnak. Még akkor is négy-öt napba tellett, ha reggeltől estig folyamatosan haladtak. Mi, férfiak csak elképzelni tudjuk; a valaha is terhes édesanyák pedig azt mondják, nem, elképzelni sem tudjuk, vajon milyen lehet a szülés előtti napokban szamárháton rázkódva utazni. József birodalmi kötelezettsége, és házasságkötésekor kimondott, feleségére gondot viselő fogadalma azonban megkövetelte Mária kényelmetlen, alkalmasint fájdalmas zötykölődését.

Együtt kellett menniük Betlehembe! József ezerszer elismételhette magában az álmában megjelent angyal szavait. A mennyei közvetítő Dávid fiának szólította. Igen, a családja Dávid királyig vezette vissza az ősök vonalát. Ő, József, büszkén vallja, hogy ugyanabban a kicsinyke városban született, ahol valaha a pásztorfiúból királlyá lett Dávid terelgette apja juhait. Az angyal azt mondta, hogy a Szentlélektől fogant feleségének a fia, Jézus fogja megszabadítani népét a bűneiből. Akkor világos, hogy annak a gyereknek is Betlehemben kell megszületnie. Immár több mint elegendő indoka van arra, hogy ne hagyja otthon Máriát. Együtt kellett menniük Betlehembe!

Szeretnék olyan engedelmes lenni, mint József. Ti is? Adventi kérdés. Jézus eljövetelét váró kérdés. Jézus születésére emlékező, Jézus második eljövetelére váró, szent adventi mérce. Lélekállapotunkat vizsgáló isteni teszt.

Kérdezd hát magadtól, én is ezt teszem: adventi keresztyénként: Isten megértett akaratának engedve kész vagyok-e Józsefhez hasonlóan belevágni abba, aminek minden szokás, észszerűség, baráti tanács ellene mond? Ha igen, akkor a karácsonyod, de még a munkaszünet utáni napjaid is hitelesek lesznek. Akkor is, ha Istennek engedve azt teszed, ami miatt megszólnak, összemosolyognak mögötted, értetlenkedve rázzák a fejüket, baleknak tartanak.

Az adventi kérdés eldöntendő kérdés. Igennel, vagy nemmel lehet rá felelni: Akarok-e olyan engedelmes lenni, mint József, vagy: nem vállalom a megállapodottságomból történő kilépés kockázatát?

És ez csak a kezdet! A keletről érkezett bölcsek a betlehemi jászol mellett leborulva kisebb vagyonnal felérő ajándékokkal, arannyal, tömjénnel és mirhával hódolnak a pár órás vagy napos, szalmában fekvő Jézus előtt. Hamarosan kiderül, hogy útiköltségről, és költőpénzről van szó. Isten angyala megint álmában látja el Józsefet a közeljövőre vonatkozó információkkal. Kiderül, hogy az őket üldöző Heródes király haláláig Egyiptomban kell maradniuk.

József, megint csak Istennek engedve belevág élete - valószínűleg első - külföldi útjába. Hitéért üldözött bevándorló lesz belőle. Feladja a bejáratott praxisát. Nem rejtekhelyet keres, hanem a feleségét és annak gyermekét védő, Istentől kijelölt biztonságot. Bár Egyiptom ugyanannak az a Római Birodalomnak a része, mint Izráel, azért mégis csak idegen ország, ahol idegen nyelv és kezdeti munkanélküliség vár rá. A városában tisztelt kézművesből József külföldi menedékkérővé válik. Még jó, hogy van háromféle „kemény valutájuk", igen jó váltási arányokkal rendelkező keletről kapott ajándékaik: arany, tömjén és mirha. De akkor is: szülőföldjüktől messzire kell menniük.

Ez a családi dráma nem más, mint József történetének adventi kihívása a keresztyénség, benne a szegedi reformátusok számára: Mi lesz, ha a tiednek vallod a karácsonykor megszületett Jézust? József egész élete felfordult. Te mit vagy hajlandó feladni érte? Miről vagy hajlandó lemondani érte? Jézusért.

József hátra hagyta a műhelyét, az otthon összegyűjtött javait, és a büszkeségét. Immár nem magát, nem is Máriát, hanem Jézust védte. Ki tudja, meddig kell a jövevények kenyerét enni? Meddig kell Egyiptomban, az ősrégi ellenség földjén maradniuk? Erről nem tájékoztatta Isten angyala. Annyit mondott: „maradj ott, amíg nem szólok neked"! Ez nem sok. Ez, Józsefnek: elég.

Az egyiptomi meneküléssel Isten elkérte tőle mindazt, amit addig elért. Miért kérte el? Mert rá bízta Jézus felnevelését. Arra bízta, aki mindent hajlandó megváltoztatni annak érdekében, hogy az, akivel Isten meggazdagította, épségben maradjon.

Karácsony küszöbén a hitünk ajtaja elé tett kérdés: Mi az érted, miattad megszületett Jézusnak engedő engedelmességed határa?

Bemértétek már valaha is, hogy mennyi a tűrőképességetek Isten javaslataival, akaratával, parancsolataival kapcsolatban? Mi az, amit még fogcsikorgatva megteszel? Mi az a pont, ahol elszakad a cérna, és kibukik belőled: Na, ezt már Isten sem gondolja komolyan?

Elvetni mindazt, ami már biztosnak, változhatatlannak látszott? Igen, ez a hited szakítószilárdságának legnehezebb próbája.

József történetéből úgy tűnik, hogy az, akivel Isten kezdeni akar valamit, annak majd' mindenét elveszi. Miért? Hogy fel tudja építeni a kezdetinél is szilárdabb hitét, megteremtse új egzisztenciáját, és lecsiszolja, újra formálja egyéniségét. Aki hajlandó átmenni ezen, az beáll Isten munkatervébe. Hasznos munkaeszköze lesz Isten világot előrébb vivő hatalmas vállalkozásának.

Be szépen hangzik! Mégis kételkedünk. Nem baj. Ki előtt, ha nem előtte mondhatjuk ki őszintén és bátran: Uram, ez teljesíthetetlennek tűnik! Túl sok mindenhez ragaszkodom. Te adtad ezt is azt is. Kicsit későn köszöntem meg, de így visszatekintve, Téged megismerve tudom, hogy Veled sikerült elérnem ezt is, azt is. Miért fognék valami másba, amikor végre idáig jutottam, ameddig jutottam? Kézzel fogható javaim vannak, és néhányan megbecsülnek, tisztelnek.

Miért kér ilyet; miért kér ennyit, ilyen sokat az Úr? Mert az isteni beavatkozás méretei nem a mi arányszámításainkkal egyenlőek. Isten nem hidat épít, hanem tengert választ ketté. A kiválasztott emberének nem húsz, hanem százévesen ad gyermeket, a nem is idős, de igencsak öreg feleségétől. Sok ezerről háromszázra csökkenti győztes seregének létszámát. Nem egy jól szituált, tisztességes feleségnek, hanem egy vidéki szűz lánynak a méhébe helyezi egyszülött Isten-magzatját.

Miért várod ettől, egy ilyen léptékkel dolgozó Istentől, hogy amikor téged kiválaszt és munkába állít, akkor azokhoz a formákhoz, szokásokhoz, elviselhetőségi, megértési szintekhez igazodjon, melyekhez te méred a teljesítőképességedet?

József az utolsó angyali kijelentésre megint csomagolt. Egyiptomban. Összeszedte mindenét, és Máriával, Jézussal együtt hazament. Názáretbe. Megint újra kellett kezdenie. Meg is tette. Mert ezt diktálta a hite, az Úr iránti érzékenysége, és az abból fakadó engedelmessége.

Végeredményben, soha nem tudta mi lesz a következménye ennek a szófogadó, Isteni kijelentést befogadó és megfogadó, megcselekvő engedelmességének.

Ez az idei advent utolsó vasárnap délelőttjén meghirdetett isteni akarat: Merj, akar olyan lenni, mint József! Ne azon gondolkozz, mi lesz, ha komolyra fordul az Isten-keresésed következménye!

Ne félj engedelmeskedni az Úrnak!

Tedd azt, amit már hallottál tőle egyszer, ezerszer, és meglátod: olyan karácsonyod lesz, mint Józsefé! Kiszámíthatatlanul, érthetetlenül beteljesült, igazi karácsonyod.

Jézus elfogadásával, Jézus befogadásával, Jézus hordozásával teljes. Ámen