Istentisztelet 2019. november 10-én

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Ef 5,1-16
Textus: Kol 4,2-6

Szeretett Testvérek!

A közelmúltban baráti társaságban bemutattak két közgazdásznak. A késő estébe nyúló beszélgetés során egyikőjük egészen mellékesen tette azt a kijelentést, ami az óta sem ment ki a fejemből. Nem tudom szó szerint idézni, de lényegét tekintve valahogy így hangzott: Rendszerint nem az emberek intelligenciája, vagy különleges tehetsége teszi őket sikeressé, hanem a körülmények teremtettek számukra olyan lehetőségeket, melyeket okosan kihasználnak saját céljaik elérésére.
Mit olvastam Pál apostol leveléből? „Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.”
Azok ülnek itt a templomban, akik hiszik, sejtik, de legalábbis kíváncsiak rá, hogy vajon Isten teremti-e azokat az alkalmakat, amikor a megfelelő időben, a megfelelő helyen, az arra alkalmas embereknek van lehetősége cselekedni? Én azok között érzem magam, akik ezt hiszik. Hiszik azt, hogy Isten „hozta össze” azokat a körülményeket, melyekbe adta azokat az embereket, akikkel felismertette a lehetőséget. Azokat, amik az Ő, az Isten célját szolgálják. Azt, hogy az illető személyek élnek-e az orruk elé tolt helyzettel, azt már rájuk bízta. Ezzel nincs vége, mert rá is fog kérdezni: Én eléd adtam a lehetőséget. Annak végrehajtásához minden hozzávalóval elláttalak. Annyi értelemmel, annyi erővel, annyi egészséggel. Mit tettél vele? Hogyan éltél azzal, amire képessé tettelek,¸ amire felhatalmaztalak? Mondok egy bibliai példát.
Mózes megöregedett, mire minden készen állt arra, hogy Isten Egyiptomban gürcölő választottjai vadonat új életteret kapjanak, és szabadon éljenek. Mózes némi isteni noszogatásra belevágott a munkába, és ki, majd elvezette a népet Egyiptomból az Ígéret Földjének határáig. Ott stafétaváltás következett. Új alkalom, új feladat, új ember. Józsué, aki addigra érett meg a honfoglalás megkezdésére. Neki nyílott alkalom arra, hogy beálljon Isten végrehajtó tervébe.
Szánjatok rá időt, és otthon vegyétek sorra azokat a bibliai személyeket, akik eszetekbe jutnak! Egytől-egyik megkapták a körülmények terített asztalát, a kedvező alkalmakat arra, hogy elvégezzék azt, ami miatt ismerjük őket. Jákób fia Józsefnek durván az egész életútját ismerjük. Apuka kedvenc fia, gödörbe hajított testvérke, jóképű háziszolga, egyiptomi miniszterelnök. Körülmények, idők, alkalmak, tettek. Isten időzítésének engedelmes felhasználója.
Góliát. Izráel Istenének 280 centi magas gyalázója. Feltűnik, aztán fejvesztetten eltűnik. Néhány napig volt esélye arra, hogy befogja a száját, de a gyáva izraeliták miatt egyre gőgösebb lett. Mit ad Isten? Dávid, a kisöcsi, aki azért hagyhatta otthon a juhnyájat, hogy ételt vigyen a seregbe bevonult három fivérének, és híreket hozzon róluk apjuknak, éppen akkor ér a táborba, amikor a két sereg csatasorba áll. Nem mondom el a legismertebb ószövetségi történetet. Dávid az első parittya-hajítással földre teríti a filiszteusok válogatott játékosát, majd megöli és levágja a fejét. Körülmények idők, alkalmak. Isten ellenségének és követőjének óraműpontossággal megszervezett találkozója.
Közeledik a karácsony. Mit tudunk Keresztelő János szüleiről? Mit Józsefről, vagy a keleti bölcsekről, a pásztorokról, a fogadósról, a názáreti Máriáról? Annyit, hogy mikor, miért, hol kellett lenniük. Ott, akkor, és azért, hogy Isten szó szerinti földre érkezésének tanúi, mellékszereplői legyenek. A kedvező történelmi, társadalmi, lelki reszelékeket úgy húzta össze Isten, mint mágnes a rendezetlen gombostűket.
Ez mindig így működik? Hát hogyne! Isten tervei ugyanabba az irányba vezetnek. Idők és körülmények egymástól eltérő, mégis hajszálpontos egybeesése indította útjára a viking hajók parancsnokait, de Kolumbusz Kristófot is az amerikai kontinens felé. Az új, a szép maradandóvá tétele iránti elkötelezettség választotta ki a művészeket Görögországban, az Inka Birodalomban, Japánban és Itáliában. Otthon alkottak, vagy elindultak. Munkácsy Mihály Békéscsabáról Párizsba, El Greco Akhájából Spanyolországa, Paul Gauguin Európából Tahitire. Idők, városok, ecsetek, alkotásra teremtett szívek és kezek. Isten skicceit felismerő, azokból feltalálóvá lett gondolkodók. A tudományok megfelelő fokú ismerete engedte meg valamelyik egyiptomi matematikusnak a piramisok mértani pontosságú tervezését, Lindbergh első, sikeres repülős utazását az óceán fölött, Bill Gates, és Steve Jobs érdeklődésének gyakorlatba ültetését a már előkészített számítógépes, műholdas „talajon”.

Térjünk vissza Pál apostol leveléhez, mert az előbbi példák csak a Szentlélek illusztrációi voltak arra nézve, hogy nekünk mi a dolgunk. „Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.”
Felismered-e azt az időt és abban azt az alkalmat, amire életet kaptál az Úrtól? Rájöttél-e már, elhiszed-e, és tudatosul-e benned, hogy a világot létrehozó és abban neked szerepet adó Isten – ha te is úgy akarod -: örömteli, mert válogatott, felkészített játékosa vagy?
A sportoló készül a mérkőzésre, a versenyre. Neki könnyű, mert ki van írva a találkozó helyszíne és időpontja. A színésznek könnyű, mert ismeri a színház címét, az előadás kezdetének óráját. De a focista, a súlyemelő, a távolugró nem akkor kezd készülni, amikor már van tétje a két félidőnek, a súly megemelésének és a dobbantás centiméterre pontos megválasztásának. A színész nem az öltözőben gondolkodik a megfelelő mozdulaton, arcmimikán és azon, hogy mit is mondjon a színpadon. Az alkalom helye és ideje adott, de ha felkészületlenül lépnek a ringbe, vagy a közönség elé, súlyos kiütés, bukás vár rájuk.
Ahhoz, hogy Isten elkészített idején és alkalmán azt tedd, amit tenned kell, figyelmesen kell élned. Perceket, vagy évekig tartó időszakokat rendel ki a számodra. Látványos, és mindenki elől elzárt tettekben hív cselekvésre. Időben felismerteti veled a lehetőséget. Lehet, hogy tizedmásodperc alatt, lehet, hogy hónapokon keresztül.
Amikor pedig elérkezik a szólás, a mozdulás ideje, biztos lehetsz benne, hogy nem hagy magadra. Most is megérteti veled a szavát; akkor sem veszi el tőled a Lelkét. A szent Lelkét. Magad is meglepődsz azon, milyen egyszerűen és bölcsen fogod végrehajtani azt, amire hívattál.
Hidd el, hogy Isten mindent előre elrendez. Előkészíti, berendezi a gondolataidat, az izmaidat, a hangulatodat. Többet nem tehet. Miért? Mert szabadságot kapsz arra, hogy mindezzel élsz-e, vagy sem. Elkezded-e vagy sem? Aztán – nagyon fontos(!) - hajlandó vagy-e befejezni, vagy még akkor is, továbbra is ragaszkodsz valamihez, amikor számtalan jelet küldött arra, hogy az a bizonyos küldetésed véget ért? Már önállóan dönt a gyerek, saját eszére támaszkodik a tanítványod, a kollegád áll oda a szalag mellé. De helyesen dönt majd az a „kisfiú”, az a „kislány”? Mindent tud már az, akit olyan szívesen oktattál, tanítottál? Elég ügyes lesz, van már tapasztalata a gyárban téged váltó munkatársnak? Nem, nem fog ugyanúgy dönteni a gyerek. Nem, a tanítvány nem ugyanúgy fogja megoldani az előtte álló feladatot. Nem, a szalag mellé álló munkatárs nem úgy fogja meg a munkát, ahogyan te. Mégis elvégzik azt, amit rájuk bíznak!
És ez a lényeg! Pál apostol Kolosséban élő testvéreinek, az ottani gyülekezet tagjainak Istenről, Jézusról, a Szentlélekről beszélve másképpen kellett bölcsen viselkedniük a kívül állók iránt, mint azoknak, akik a birodalom fővárosában, Rómában lettek keresztyénné - római módon. Nem úgy, mint az apostoloknak, akik Jeruzsálemben, vagy Damaszkuszban kerültek kapcsolatba azokkal, akiket Isten Lelke vezetett eléjük zsidó és görög módon. Nem úgy, mint ahogyan Fülöp csapódott oda az etióp kincstárnokhoz a gázai úton. Pál apostol ugyanazzal a céllal, Jézus igazságát hirdető akarattal, mégis eltérő módon, más színárnyalatú bölcsességgel viselkedett az őt kihallgató római helytartó, és az őt hittel fogadó, ugyancsak római Kornéliusz előtt. Mégis: az apostolok, a diakónusok, az egymástól ezer kilométernyi távolságokban élő korinthusi, kolosséi, római egyház tagjai is ugyanazzal a céllal, a nekik adott bölcsesség szerint viselkedve görgették a világ elé Jézus Krisztus evangéliumát. A kedvező alkalmakat felhasználva. Jól felhasználva.
Hiszed-e, hogy ma Isten akarta tudatosítani, megerősíteni benned, hogy választott vagy az Ő jó hírének, az evangéliumnak az átadására? Vállalod-e, hogy figyelsz a megfelelő időre és alkalomra, amit Isten már előkészített a számodra? Ha igen, szívből örülhetsz majd annak, hogy sikerült!
Sikerül elültetned az Isten iránti fogékonyságot abban, akiről nem is gondoltad volna, hogy „kapható” rá. Sikerül elmondanod a gyerekednek azt, amit eddig nem mertél. Sikerül megvallanod a szüleidnek, miért változtál meg. Sikerül bölcsen viselkedned, sóval fűszerezetten, helyesen felelni annak, aki támadva, gúnyosan fejezi ki az Isten iránti szomjúságát.
De mégis: Hogy fog menni? – kérdezed.
Az biztosan jó recept, amit a Szentlélek íratott le Pál apostollal, hadd főjön hát bennetek is: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.” Ha (Jézus azt ajánlotta, ne hosszan, de) kitartóan imádkoztok a bölcs viselkedésért, éberen lesitek a megfelelő alkalmat elhívatásotok félpercnyi, vagy évekig tartó, új meg új betöltésére, és mindegyik után folyamatosan hálát adtok, mindig kiderül majd, miért éltek. Miért kaptunk újabb napot az életre. A küldetésre. Ámen