Istentisztelet 2023. november 26-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Mal 1,2;6-7; 2,13-14;17.; 3,8;13-15;22-24

Textus: Mal 3,18

Énekek: 117; 487/1-4; 799/2 ú.ék.; 753/2 ú.ék., 759 ú.ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

Nem emlékszem rá, hogy valaha is felolvastunk-e részleteket az igehirdetés előtt egy bibliai könyv valamennyi fejezetéből.

Miért tettük most? Mert számomra Malakiás, az utolsó izráeli próféta könyve olyan, mint egy nagy beszélgetés, amit nem illik félbeszakítani. Isten beszélget a választottaival.

Mikor? Pontosan nehéz lenne meghatározni, de összevetve a felvetődő kérdéseket Izráel történetével akkor, amikor már a fogság után felépítették a Templomot. A Babilonból hazatértek letelepedtek. Felvettek egy életritmust. Dolgoztak, házasodtak. A vallási élet működése is folyamatossá, mondhatni rutinossá vált.

Mindez a Krisztus előtti 400-as évekre tehető. A próféciák azonban nem csak azoknak szóltak, akik akkor művelték Izráel földjét, dolgoztak a műhelyekben, és áldozatok hoztak, áldozatokat mutattak be a jeruzsálemi Templomban.

Malakiás próféta kijelentése Szegedig ér. Térben. Időben: máig. És utána is érvényes lesz. Nincs felhasználási időkorlátja. Nem jár le a szavatossága. Nem lehet átlapozni, nem szabad leminősíteni, hogy: „Ja, ez valami ószövetségi zsidóknak szóló fenyegetés!"

Malakiás írásában ott van minden, amit Jézus Krisztus Atyja az akkori zsidóknak szánt, és azzal együtt időtlen kijelentéssé nyilvánított mindenkinek, akinek a Biblia szent Írás. Isten mindenhol, minden időben értelmezhető, adott helyzetben felhasználható, útmutató Szava.

Kik hallották akkor, amikor először hangzott el Isten követének üzenete? Isten Követe - (מַלְאָכִֽי ejtsd: Malöákí = követem) ezt jelenti Malakiás neve - azokat szólította meg, akik berendezkedtek hazájukban. A hazatért izraelitáknak úgy tűnt, hogy most már nyugodtan élhetnek. Egyenesben vannak a dolgaik.

Tévedtek. Mert bár elkezdődtek a mindennapok, figyelmen kívül hagytak valamit. Nem is valamit, hanem: Valakit. Istent. Félvállról vették. Azt az Istent, aki a több évtizedes büntetés, fogság után hazavitte őket, és megadta nekik az újrakezdés lehetőségét. Eléjük állítja a követét, a teljes joggal Őt képviselő nagykövetét, Malakiást.

Számon kéri feleselő szemtelenségüket. „Szeretlek benneteket - mondja az Úr. De ti azt kérdezitek: Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket?" A válasz az ősatyák történetéig nyúlik vissza: „Abból, hogy Ézsau testvére volt Jákóbnak - így szól az Úr -, mégis Jákóbot szerettem". A visszabeszélő Izraeliták elfeledkeztek Isten irántuk érzett, sőt: gyakorolt szeretetéről.

Már itt is vagyunk! A mi vakmerő kérdéseinknél: Miből derül ki, hogy szeret az Isten? Ez a jóléti államban élő honfitársunk, felebarátunk, alkalomadtán keresztyén testvérünk telhetetlenségének pökhendi visszakérdezése.

Miből láthatjuk, hogy szeret minket Isten? Abból, hogy a választottai vagyunk. Jézust ismerő keresztyén alapú civilizációban élünk. Ázsiából a Kárpát-medencéig vezetett minket az Úr. Megismertette Magát velünk. Irgalmatlan történelmi viharokban tartott meg minket. Nehéz volt? Igen. De élünk! Él a nemzetünk, él a nyelvünk! Azok tűntek el, vagy szorultak vissza, akik gyűlölnek minket. Szeret minket az Isten! És közöttünk szeret téged, akit elhagytak. Szeret téged, aki megtaláltad a társadat. Szeret téged, aki felgyógyultál. Szeret téged, aki ágyhoz, kerekesszékhez kötött vagy. Szeret téged, aki megszabadultál a függőségedből, és szeret téged, akit függetleníteni akar a magadat, környezetedet romboló rabságodból.

Most pedig behúzom a nyakamat. Mert most jönnek a papok! És (!) azok, akiket ránk bízott Isten.

„A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én Úr vagyok, miért nem félnek engem? - mondja a Seregek Ura nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet. Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet? - Azzal, hogy oltáromra tisztátalan kenyeret hoztok. - Mivel tettük tisztátalanná? - kérdezitek. - Azzal, hogy az Úr asztalát semmibe veszitek."

Aztán Malakiáson keresztül részletekbe menően leírja Isten, mik a papok bűnei. A jeruzsálemi Templomot vetíti elénk. A papok nem az előírásoknak megfelelően elkészített kenyeret teszik az Úr asztalára. Elfogadják és áldozatot mutatnak be a hívek által hozott hibás állatokkal. Másodosztályú ajándékokat adnak az Úrnak. Sánta, béna, lopott jószágokat. Az egészséges állatokat megtartják maguknak, vagy a fejedelmeknek hízelegnek velük. Csattan az isteni ítélet: „Nem telik kedvem bennetek - mondja a Seregek Ura -, nem kívánok tőletek áldozatot!"

Igen, ez ment Jeruzsálemben! Már-már fellélegezne a ma szolgáló református, protestáns lelkész, a katolikus, ortodox pap: Ez nem nekünk szól! A Krisztus áldozatát hívők nem visznek az oltárhoz, az Úr asztalához áldozati állatokat, és nem vágják le azokat. Huhh! Fellélegezhetünk.

Vagy mégsem? Nem.

Mert az örökérvényű Ige arról szól, hogy bizony a lelkész, a pap a felelős azért, ha a hívek megelégszenek a másodosztályú vallásgyakorlattal. Látjátok, én is mutogatok, általánosítgatok, amikor sorolom a katolikusokat, ortodoxokat, protestánsokat! Magunkról beszéljünk! A református lelkészek, köztük én, félünk attól, hogy ha komolyabban vesszük a Bibliában leírtakat, azokat is elveszítjük, akik még reformátusoknak vallják magukat, akik még vasárnaponként eljönnek a templomba. Nem nézünk utána a magánéletetek tisztaságának. Nem kérjük számon, hogy miért nem úrvacsoráztok rendszeresen. Nem merjük feszegetni a kérdést, hogy tényleg fontosabbnak tartjátok-e Istennél a családi kirándulást, főzést, vendégfogadást, a helyett, hogy őket is ide hívnátok? Idétlen kis mosollyal cinkosokká válunk abban, hogy elfogadjuk a másodosztályú idő, segítség, gyülekezet-építés áldozataitokat. Mert hát: mégis csak különbek vagytok azoknál, akik még ennyit sem tesznek az egyházért. Rám, a lelkészre, de rátok is vonatkozik Malakiás intése: „Esedezzetek csak Istenhez, hogy kegyelmezzen nektek!" Esedezzünk azért, hogy elfogadjuk Isten fegyelmezését!

Mi jöhet még?

Ó, a mindenit! Ezt is szóvá; hirdetett Igévé kell tennem! Pedig nagyon kellemetlen lesz! Hűtlenség, válás. „Meggyalázta Júda az Úr szent helyét, mert idegen isten leányait szerette meg, és velük házasodott össze." Fordítsuk le a XX., XXI századra! Házasságkötés más vallású féllel. Muszlimmal, hinduval, és; nagyon fontos: Isten helyett saját bálványait imádó férjjel, feleséggel. Aki nem, hogy nem hisz Istenben, de egy idő után - mint történt Izráelben - a házastársát is eltávolítja Tőle.

Hűtlenség: „mert az Úr a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ahhoz, akit ifjúkorodban feleségül vettél, pedig ő a társad, a feleséged, akivel szövetség köt össze." Senki sem tudta meg, de az Úr a tanúja annak, hogy megcsaltad a házastársadat. Megtörted az Isten által jóváhagyott, ha templomi esküvő is volt: megáldott szövetséget. Mit ír Malakiás? „Egy ember se tesz ilyet, akiben maradt még lélek." Lelketlenül megtetted. Már a társadat megbántó flörtöléssel is.

Válás. Magyarázni lehet, de kiradírozni nem: „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől - mondja az Úr, Izráel Istene -, mert erőszak tapad a ruhájához". És ez arra a feleségre is vonatkozik, akik kiváltotta a férjéből a válásig vezető erőszakos indulatot.

Van még? Van! Mi? „Fárasztjátok beszédetekkel az Urat." Mivel? Azzal, hogy ilyen butaságot feltételezünk róla: „Minden gonosztevőt jónak tart az Úr, kedvét leli bennük!" Ettől beindulva pedig még arra vetemedünk, hogy számon kérjük: „Hol van az igazságos Isten?" Isten hallatlan türelemmel válaszol. Megnyugtatja őket, megnyugtat minket, hogy eljön majd a követe, aki helyre rakja a dolgokat. Előveszi majd a varázslókat, a házasságtörőket, az elesetteket, a szegényeket nyomorgatókat, és ítéletet tart felettük. Felettük? Igen. Jézus könyörüljön rajtunk, hogy valljuk meg bűneinket és ne számoltassunk közéjük!

Nem, nem! Még nincs vége! „Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek! - mondja a Seregek Ura."

Itt miről van szó?

A másik hideg zuhanyról. Kíméletlenül ránk ereszti Malakiás. A tized kérdése. A zsidók nem adták meg Istennek a tizedet. Váltsunk 2500 évet: a reformátusok között is lámpással kell keresni azt, aki javainak tizedét odaadja az Úrnak, a templomnak, az egyháznak. Se havonta, se félévente az áldozatos borítékba, se évente egyházfenntartói járulékként. Nem engem bánt igazán, én alig merek szólni, hogy: jó lenne felmérned, miből működik a gyülekezet!

Isten Malakiással suhintotta meg ítélete ostorát: „be akartok csapni engem!" Mivel? „A tizeddel és a felajánlásokkal!" - válaszolja az Úr. Azzal, hogy azon spórolsz, ami az Istennek jár.

És amikor a pap, a lelkész ezt mondja, nem ő akar meggazdagodni, hanem kötelessége figyelmeztetni, mint az Úr követe, Malakiása, mert írva vagyon: „Átok sújt benneteket, az egész népet, mert be akartok csapni engem!" Csak ma! Csak egy óráig gondolkodj el azon, hogy bármi, amiért panaszkodsz, bármi, amiért szidsz valakit, bármi, ami miatt szenvedsz nem azért fáj-e, mert be akarod csapni, és be is csapod Istent a felajánlásaid szűkítésével, visszatartásával?!

Haragszol rám, hogy rákérdeztem a pénztárcádra, a megtakarításodra, a jövedelmedre? Megteheted, de lecsorog rólam. Istenre haragszol. Rá, aki pedig még azt is felajánlja, hogy tedd próbára! „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet,...és így tegyetek próbára engem! - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok."

Tudom, látom, hogy akik élnek ezzel a gyülekezetünkben, azok megtapasztalták az áldást. És nem számításból „nem csapják be az Urat", hanem azért, mert hisznek az Írásnak.

Nem beszélnek úgy, ahogy Malakiás szól a vakmerő zsidókról, akik azt mondták: „Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit elrendelt...? Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis megmenekülnek." Az igazságtevő Isten erre azt mondja: „látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között."

Elhiszitek? Higgyétek el annak az Úrnak, aki Malakiáson kívül másokkal is leíratta, hogy előkészíti útját, és eljön közénk!

Betlehembe érkezett. Miután mindent elmondott, amire szükségünk van, meghalt helyettünk. Harmadnapon feltámadt, 40 napig bizonyította mindazt, amit addig szólt. Most újra a mennyben van Jézus, az Atya jobbján. De megint eljön.

Hogyan talál minket? Hogyan talál engem? Hogyan talál téged?

Nem nehéz kitalálni. Ne is találgassunk! Olvasd el otthon, hangosan a próféta könyvét. Kihallod belőle a választ. Állj a Biblia tükre elé! Meglátod a választ. És az eredményét is. Ámen