Istentisztelet 2022. november 20-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Zsolt 3

Textus: JerSir 5,21

 

Szeretett Testvérek!

 

Most egy kicsit oldalra dőlök... Most a másik oldalra... Mit szólnátok hozzá, ha így maradnék az igehirdetés végéig? Zavaró lenne, ugye? Nekem is. Nem valami kényelmes testhelyzet. Visszadőlök. Sokkal jobb így. Középen van a helyem. Innen kell beszélnem. Ide állított Isten. Engem, és mindazokat, akik előttem szolgáltak, és akik utánam jönnek. Igét hirdetve, imádkozva.

Kényelmetlen elhajolni onnan, ahová Isten helyezett minket. Egy idő után fáj is. Erről szólt a múlt vasárnap délelőtti igehirdetés. Mindnyájan úgy indulunk, hogy bizonyos szöget zárunk be ahhoz az egyeneshez képest, amit Isten jelölt ki számunkra. Ezt hívjuk eredendő bűnnek. Nem tehetünk róla. Beleszületünk. Örököljük, mert emberek vagyunk. Ádám és Éva botrányos viselkedése óta a génjeinkben hordozzuk a kóros önállóság-vágyat, és az Isten vezetésével szembeni ellenkezést. Az elhajlás stabilizálását.

Ahogy a ti összképeteket is rontotta az én eldőlésem, úgy Istennek sem tetszik a tőle való elhajlásunk. Testi kívánságaink elferdülése, gondolataink deformálódása, elvetemült cselekedeteink ünneplése.

Mit tegyünk? Megszületünk a génjeinkben ficánkoló, ugrásra kész, örökölt, ellenszegülésre termett vétkeinkkel. Telnek a hónapok, az évek. Isten elkezdi gondozásba venni, elkezdi, kezelni a lelki születési rendellenességgel éldegélő személyiségünket. Életkorunknak megfelelő szinten lehetőséget, esélyt kapunk arra, hogy visszaforduljunk Isten felé. Egyenesbe jöjjünk Vele. Bezárjuk a szöget, ami nélkül fokozatosan még tovább távolodnánk Tőle.

Az eltérés korrigálására a legkülönbözőbb eszközöket használja. Esti imát tanító édesanya, édesapa. Étkezés előtti imádság. Karácsonykor, az ajándékosztás előtt éneklés, bibliaolvasás. Ha elviszik a gyereket gyülekezeti; ha beíratják: iskolai hittanoktatás. Konfirmáció. Bibliai indíttatású filmek. Maga a Biblia. Beszélgetés róla. Istentisztelet. Bibliaórák; a tanulás alkalmai. Kirándulások, látogatások, szeretetvendégségek; a hasonló gondolkodásúak, a keresők, a hitet választók közössége. Keresztyén házastárs megtalálása. Társ, akivel, attól kezdve együtt mesélhetnek a barátoknak, a rokonoknak, majd gyermekeiknek arról, hogyan egyenesedtek vissza Istenhez, az evangéliumhoz, az életüket karbantartó örömhírhez.

Milyen szavakat használtam? Elhajlás. Elferdülés. Elvetemedés. Deformálódás. Megfontolt retorikai húzással, az utolsó szónak egyetlen szótagját megváltoztatom meg: deformálódás - reformálódás. Visszatérés. Megtérés. Az eltorzulás kikalapálása. Visszaformálása. Hogy a helyére illeszkedjen.

Mi? A gondolat, az egyén, a személyiség, a közösség, akár egy egész nép, sőt: az egész nemzet!

Erről szól a könyv, amit ritkán nyitunk fel a Bibliában: Jeremiás Siralmai.

Miről szól? A zsidó népet ért nemzeti tragédiáról. Izráel tatárjárásáról, Izráel Mohácsáról. Kétezer-hatszázkilenc évvel ezelőtt II. Nabú-kudurri-uszur újbabiloni király (akit mi magyarosan Nabukadneccernak, vagy Nabukodonozornak ismerünk) porig romboltatja Jeruzsálemet. Nem tesznek kivételt a Salamon király ideje alatt felépített Templommal sem. De ami a legnagyobb fájdalom, eltűnik a Szövetség Ládája, a Frigyláda. Vagy a győztesek vitték magukkal Babilonba, vagy (a mi református Bibliánkban nem található, egyébként Károli által lefordított Makkabeusok könyve szerint) Jeremiás próféta rejtette el. Azóta sem találták meg.

A nép pedig sír.

Emlékezik: „Jaj, de magára maradt az egykor oly népes város!" (1,1)

Tudják, mi az oka: „Sokat vétkezett Jeruzsálem, beszennyezte magát." (1,8)

Látják, mi lett a következménye: „Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákób összes hajlékát, ledöntötte haragjában Júda leányának erődítményeit; földre terítette, meggyalázta az országot és vezéreit." (2,2)

Az ostrom idején, és utána a megmaradtak szenvednek: A gyerekek „Azt kérdik anyjuktól: Hol van kenyér, hol van bor? Elalélnak, mint a halálra sebzettek a város terein, kilehelik lelküket anyjuk kebelén." (2,12)

A magába roskadt túlélők egyet tehetnek: „Jó csendben várni az Úr szabadítására." (3,26)

És ebbe a csendbe belesuttog a bűnvallás: „Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordoznunk bűneik terhét." (5,7) A megalázás, a gyötrelem, sírás helyszínén egyvalami maradt változatlanul „De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre." (5,19)

És imába röppen a kérés, a felismert megoldás, a parázsnyi reménység kérése: „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!" (5,21)

Az Istentől elhajlott népek, egyének, kétezer esztendeje Jézusnak a bűnelkövetők megmentésére felajánlott közbenjárását elutasítók azóta is sírnak.

Jeremiás Siralmainak bibliai, héber címe mindössze ennyi: אֵיכָ֣ה (ejtsd: éká). Azt jelenti: Hogyan. Ez egy kétségbeesett kérdés-felkiáltás: Hogyan!?

Hogyan vált ilyenné a szent város, Jeruzsálem? Hogyan vált ilyenné az élet, a békességünk? Hogyan váltunk ilyen mocskossá? Hogyan nem vettük észre, hogy beszennyeződik az eszünk, a lelkünk, a kezünk? Hogyan maradhatunk meg? Hogyan kezdhetjük újra?

Hogyan hallgatod ezeket a kérdéseket? Azt mondod, nem azért jöttél a templomba, hogy ilyen nyomasztó prédikációt hallgass? Azt gondolod, van neked elég bajod, és a szószékre nézve osztod a költő legyintését: „Túlsírja kínom prédikációdat."? Megbántottalak, illetve Isten, hangomat használó Szentlelke megbánt azzal, hogy azt állítja: néha szennyes az eszed, a lelked, a kezed?

Azt mondom: nem baj! Azt mondom: haragudj rám! Zsörtölődj, morog, háborogj magadban, de tedd az Isten előtt! A jó Isten Szentlelke előtt állva, aki meghallgat. Megérti azt az értetlenkedésedet, amit Nélküle forgatsz magadban. Megvárja, míg kifújod magadból az ingerültségedet.

Aztán, amikor magadba roskadsz és kisimul belőled a sóhajtás, amit a jeruzsálemi sírók suttogtak: „Jó csendben várni az Úr szabadítására", elérkezel a két igazi, Istennek feltett kérdésig: Hogyan maradhatunk meg? Hogyan kezdhetjük újra?

Én is így csinálom. Felpaprikázott hangulataim legszebb lezárása az a szent összeomlás, aminek első, megkönnyebbülést adó bűnvallás-foszlányai ezek: „Jó csendben várni az Úr szabadítására." Gyakran fellapozom Farkas József református lelkész prédikációjának azt a bejelölt oldalát, ahol újra elolvasom, mit jelent saját, kényelmes váradalmaim, hamis biztonságérzetem után Isten igazságával szembesülni. Isten igazságához visszaigazodni. Míg idézem, gondolj a saját, Istent figyelmen kívül hagyó lelki, anyagi, szellemi kártyaváraidra! Tehát: „Az igazság olyan rossz? Az illúzió elvesztése olyan tragédia? Hogyha az illúziók helyébe megjelenik az igazság, akkor vége a boldogságnak? A boldogság csak hazugság árán lehetséges? Ez a folyamat, hogy az illúziók lassan helyt adnak az igazságnak, ez nem egy fölfele menő folyamat? Nem kellene örülni, hogy végre itt az igazság?... Az igazság, az nem a boldogság?"

De! Hogyne lenne az! Az igazság maga a boldogság. Amikor kiderül, hogy a féligazságokból font élet-hálóink, szórakozásaink, pótcselekvéseink, öncélú tervezgetéseink, hit-hiányosságaink az első megpróbáltatás súlya alatt elszakadnak, mint a vérző állú, térdű, könyökű gyerek rohanunk Istenhez: „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!"

Mi a helyzet? Tombolnak benned a „Hogyan?"-ok: Hogyan történhetett mindez? Hogyan jutottam idáig? Hogyan lehettünk ilyenek? - és így tovább? Van; lenne okod sírni, de jó úton vagy a felé, hogy magad elé néz, aztán magadba, és megállapítsd: „Jó csendben várni az Úr szabadítására"? Megérlelte-e már a várakozás a könyörgést: „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk..."?

Mered-e kérni: „Téríts magadhoz, Uram..."? Milyen alapon szólíthatjuk fel Istent? Azon az alapon, arról az alapról, melyre lerogytunk, mert rádöbbentünk: magunktól nem találunk vissza az Úrhoz. Nem tudunk visszatérni hozzá.

Kérjük hát erős hittel önmagunkért: „Téríts magadhoz, Uram," és mi visszatérünk, Hozzád térünk. Kérjük erős bizalommal szeretteinkért: „Téríts magadhoz, Uram," és mi visszatérünk, Hozzád térünk. Kérjük hazánkért, nemzetünkért: „Téríts magadhoz, Uram," és mi visszatérünk, Hozzád térünk. Kérjük a valaha keresztyén Európáért: „Téríts magadhoz, Uram," és mi visszatérünk, Hozzád térünk. Kérjük minden keresztyénért- e világon: „Téríts magadhoz, Uram," és mi visszatérünk, Hozzád térünk.

Mit tettek hozzá a nyomorúságban megmaradt szerencsétlen zsidók: „tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!"

Tegye Isten olyanná a napjaidat, mint amikor a legközelebb voltál Hozzá! Tegye Isten olyanná a gyülekezetünket, mint, mikor elődeink templomépítő áldozattal, buzgalommal szerették őt! Tegye Isten olyanná nemzetünket, mint amikor sok-sok nyomorúság után hittel a mi Urunkhoz tértünk! Ámen