Istentisztelet 2022. április 24-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Zsolt 119,63-68

Textus: Jn 21,25

 

Szeretett Testvérek!

 

Gondoltatok már rá, hogy megírjátok az életetek történetét? Gondoltatok már arra, milyen jó lett volna, ha édesanyátok, édesapátok naplót vezetett volna? Gondoltatok már arra, milyen kíváncsian olvasnák gyermekeitek, unokáitok azokat a feljegyzéseket, amik életetek mindennapjairól szólnak?

Amikor huzamosabb ideig külföldön tanultunk, szolgáltunk, megígértem édesanyámnak, hogy minden héten írok egy levelet. Emlékszem, esténként tíz-tizenöt percbe került. Nem volt abban semmi különös, csak legépeltem (írógépen!), mi történt aznap. Hétfőn reggel elmentem a postára, és feladtam a napokra lebontott heti beszámolót. Négy nappal később Debrecenben már a szüleim, testvérem elé tárultak a mindennapjaink. Megörököltem ezeket a leveleket. Azóta én is visszaolvasgatom, mi minden történt velünk a kilencvenes évek derekán. Nem túlzok: nyolcan százalékára nem emlékeznék, ha nem maradt volna írásban. Két városban leélt három évünk eseményeit örökítettem meg. Nagyjából hatszáz oldalon. Hány lap lett volna, ha a legérdekesebb eseményeken, és a gyerekszájak jópofa bemondásain kívül mindent mást is megírok?

A négy evangélista Jézus születési történetén kívül földi élete körülbelül három évének sok-sok helyszínen leélt történéseit hagyta ránk. Több esetben, apró különbségekkel: ugyanazt. Megközelítőleg százötven oldalon. Mi lett volna, ha mindent megírnak, amit Jézus mondott, ami vele történt?

János így fejezi be az általunk ismert evangéliumát: „van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket."

Ha az evangélisták mindent megírtak volna, az egész világ sem tudná tárolni (χωρέω) azt az óriási mennyiségű könyvet.

Sajnáljuk. Milyen jó lenne még jobban beletekinteni Jézus életének részleteibe! Miért csak ennyit írtak ezek a jó emberek? Nem lehetett volna egy kicsivel több? Egyáltalán, ki mondta nekik, hogy fejezzék be ott, ahol abbahagyták?

Kezdjük azzal, hogy egymástól függetlenül írtak. Hitünk szerint a Szentlélek Isten mást és mást juttatott emlékezetükbe. Ezzel magyarázható, hogy még azt is apró eltérésekkel vetették papiruszra, ami ugyanarról szól. Az átélt, vagy hallott élmények egyéniségüktől függően hatottak rájuk, maradtak bennük, majd kerültek írásaikba. Márknak és Lukácsnak, mint ahogyan később Pál apostolnak, nem voltak vizuális élményeik, találkozásaik Jézussal. Jézus szent Lelkének segítségével írtak. Természetesen Máté és János is, de tudjuk, mekkora különbség van a között, hogy kézzelfogható közelségben hallgatok valakit, eszem vele együtt, sétálok egy úton, hegyet mászok, látom, hogyan dolgozik, hogy néz ki, amikor felkel, nevet, sír, és a között, hogy mindezt „csak" elmesélik nekem.

Tehát: az evangélisták egymástól függetlenül, és ha szabad ezt mondani: egyéni stílusban írták meg ugyanabból a forrásból eredő visszaemlékezéseiket. Jézus és az Atya szent Lelke pedig meghatározta írásaik tartalmát és terjedelmét.

Később a Szentlélek összeterelt néhány arra felhatalmazott bölcs egyházvezetőt, és arra ösztönözte őket, hogy véglegesítsék a szent Írások, benne a Jézusról szóló evangéliumok számát (mert több is volt). Így maradt ránk négy.

Elég ennyi?

Kíváncsiságunk azt kiáltja: Nem! Befogadókészségünk jóval visszafogottabban azt mondja: Igen, így jó, így elegendő. Az evangéliumokba foglalt útmutatások iránti engedelmességünk pedig azt suttogja: Több, mint elég!

El is érkeztünk a lényeghez. János azzal fejezi be, hogy: „van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket."

Ezek szerint annyival rendelkezünk, annyit olvashatunk Jézus tetteiről, amit éppen be tudunk fogadni. Márpedig, ha be tudjuk fogadni, kezdjünk vele valamit!

Amit magunkba fogadunk, azzal együtt élünk. Ha helyet készítünk, ha az elkészített helyre befogadjuk, ha a befogadott dolgokat megőrizzük, akkor elő is vehetjük. Lassan megszokjuk, megszeretjük, hasznosítjuk őket.

Jézusról annyi maradt ránk, amennyi. Amennyi elegendő ahhoz, hogy teljes életet éljünk. Jézus élete az a forrás, ami nem engedi, hogy kiszáradjunk. Ha belehörpintünk, már nem engedi, hogy kiégjünk.

Vajon merítünk-e belőle? Mennyit? A mostani egészségügyi trend azt diktálja, hogy naponta igyunk meg minimum két liter folyadékot. Megírta valamelyik evangélium, hogy mennyit kell fogyasztanunk a Jézus-forrásból? Nem. Mégis, mennyi lehet az elegendő?

Isten bölcsebb annál, hogy ilyen limiteket állítson fel. Így is sok mindent kitaláltunk már, amit Jézus nem mondott, és legalább annyi mindent nem teszünk meg, amit határozottan kért. Mi lett volna, ha megíratja a Bibliába, hogy naponta, vagy hetente hány oldalt olvassunk el az evangéliumokból, vagy más bibliai könyvekből? Engedelmeskednénk neki? Úgy, mint a többi parancsának?...

Emlékeztek mit ajánlottam a nagyhétre? Azt, hogy minden nap olvassátok el János evangéliumának 3-3 fejezetét. Két visszajelzést kaptam. Mind a kettő a sikertelenségről szólt. Megörültem neki. Hogy miért? Mert egyikőjük azt mondta, hogy nem tudta abbahagyni az olvasást a harmadik fejezetnél, hanem végigolvasta az evangéliumot. Mind a harminc oldalt... Aztán másnap is. Akkor már lassabban. Még soha nem csinált ilyet. Egészen új élményt, soha nem tapasztalt örömet jelentett neki. Neki így, és ennyire volt szüksége. A másik testvér telefonon jelentette, hogy nem megy neki ez a napi három fejezet. Miért nem? - kérdeztem - szerdán. Azért, mert vasárnap este óta újra és újra az első fejezetet olvasom. Már ez is sok! Két-három mondat után leteszem, és percekig gondolkodom rajta.

János evangélista eleget írt. Ha ők és a többiek egytől egyig mindent megírtak volna, amit csak tudtak Jézusról, senki nem lenne képes befogadni. De nincs is rá szükség.

Jaj, mit mondtam! Nem lenne szükség még többre, abból, amit Jézus tett, mondott? Nem! Miért nem? Mert nem tudnánk befogadni. Amit pedig nem fogadunk be, azt nem éreznénk a miénknek.

Így, ilyen terjedelemben, ahogy a miénk lett; így viszont minden elraktározható, elővehető és minden alkalmazható belőle.

Mindig? Az egész?

Nem! Arra képtelenek lennénk. De annyi igen, amennyit aznapra kapunk. Ezért szükséges a napi bibliaolvasás. Egyetlen verse, egyetlen története, egyetlen fejezete, vagy az egyik teljes könyve, levele. Kinek mire, és mennyire van szüksége. Ki, mennyire szomjas; kinek mennyit kell innia a forrásból. Egy kortyot, vagy egy teli kulaccsal.

Ne döntsd el! Ne tervezgesd, mennyit olvasol, mert ha nem tudod megtartani, elkeseredsz! Nem ez a bibliaolvasás célja. Bízd a Szentlélekre! Ő annyit porcióz ki neked, amennyi eloltja a szomjadat, de nem fullaszt meg. Nem erőlteti beléd. Annyit kapsz, amennyi teljesíthető. Amennyi annak végrehajtására elegendő, amivel Isten aznap bíz meg.

Közeledik a nyár. Melegszik az idő. A szobából, irodából alig kimozduló embernek elég másfél liter víz egy napra. A földeken, építkezéseken, konyhákban dolgozóknak ennek két-háromszorosára van szüksége.

Igyál a Bibliából! Kortyolgasd, vagy húzd meg rendesen! Érezni fogod, mennyi „az elég" aznapra, arra a délelőttre, ahhoz a beszélgetéshez, arra az elalvás előtti, napodat összegző gondolatsorhoz, imádhoz.

Nincs nálad a Bibliád? Elfelejtetted magaddal vinni? Olyan helyzetben vagy, hogy nem lehet elővenni? Még ezt a kis Ige-kártyát sem, amit a zsebedbe szoktál tenni? Nincs nálad. Nem tudod olvasni.

Nézd már! Megjelent a szemed előtt! A Szentlélek előhúzta a memóriatáradból! Pont azt, amire abban a helyzetben, abban a percben van szükséged!

Te is átélted már? Féltél, hogyan mondod el, amit egyszer el kell mondanod, és „beugrott" valami. Az, amit Jézus hasonló helyzetben tett.

Te is átélted már? Összeszorult a torkod, mert úgy érezted, képtelen vagy válaszolni, és valahonnan „belülről" megjött a felelet: Igen, Jézus ezt felelné. Hát akkor én, mi mást?

Te is átélted már? Érezted, hogy nem tudsz ellenállni a kísértésnek, és akkor eléd villant Jézusnak az az egyszerű, de elrettentő parancsa: Távozz tőlem Sátán! És a kísértés egy pillanat alatt visszataszító jelenséggé változott.

Te is átélted már? Sürgettek, unszoltak, hecceltek, de visszaemlékeztél azokra a helyzetekre, amikor Jézus nem válaszolt, elvonult, hallgatott? Igen. És a te visszalépésedet is megáldotta az Úr.

Elég legyen hát abból, hogy neked nincs szükséged Jézusra!

Elég legyen abból, hogy a Szentlélek Istenen kívül más mondja meg neked, mi lesz a legjobb!

Elég nekünk annyi, amennyit be tudunk fogadni az Ő gazdagságából.

De! Kevesebbel soha ne érjük be! Ámen