Istentisztelet 2018. április 8-án

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: 1Kir 1,1.5-8.11-12.15-17.20-24.28-37.

Textus: 1Kir 1,36

Szeretett Testvérek!

Hárman állnak Dávid király előtt. Egy pap, egy próféta és a hadsereg főparancsnok-helyettese. Igencsak válságos időben gyűltek össze. A tét: Izráel és Júda jövője. Ki lesz a harmadik király? Az élemedett korú Dávid elmondja a tervét. Csend. A pap és a próféta hallgat. Benájá, a katona megszólal: „Az Úr, az én uramnak, királyomnak Istene mondjon áment rá!" Aztán leadja a szavazatát. Salamon legyen a király! A fiú, aki Dávid király és Betsabé szerelméből született. Igen, arról a Betsabéról van szó, akit Dávid, a sok évvel ezelőtti, gyilkossággal összekötött házasságtörése során ismert meg.

Tetszik nekem a katonatiszt Benájá kijelentése. „Az Úr, az én uramnak, királyomnak Istene mondjon áment rá!" Arra, hogy Salamon legyen a király. Benájának van egy elképzelése. Van egy álma. Van egy reménye. De ez kevés. Hiányzik még a könyörgés. Isten mondjon áment arra, amit ők négyen szeretnének véghezvinni. Ha Isten nem mond rá áment; ha Isten nem hagyja jóvá Dávid király, Cádók pap, Nátán próféta és Benájá tábornok tervét, akkor hiába minden! Isten ámenje; beleegyezése és áldása nélkül mindegy, hogy ki lesz a király, jó nem származik belőle.

Dávid király nemrégen siratta el Absolont. Azt a fiát, aki maga mellé vett néhány embert, és önhatalmúan bejelentette igényét a trónra. A történetnek szomorú vége lett. Amikor fordult a kocka, és a fiúnak kellett menekülnie, megölték. Most meg itt van ez az másik gyerek: Adónijjá. Királynak jelölteti magát. Már mellé állt egy vallási vezető, és Jóáb a fegyveres erők főparancsnoka.

Mi lesz ebből? Az öreg Dávid, aki már ápolásra szorul, meghallgatja legkedvesebb felesége, Betsabé emlékeztetőjét, és leghűségesebb prófétája, Nátán tanácsát. Nincs értelme tovább húzni. Eljött az idő, hogy beváltsa régi ígéretét, és Salamont nevezze meg utódjának. Nem olvastuk fel a folytatást (arra majd a következő napokban kerül sor), de tudjuk, hogy ő, Salamon lesz az ország harmadik királya.

Mert Isten áment mondott rá. Ő nem izgult a - Salamon, vagy Adónijjá - választás kimenetele miatt. Azt viszont figyelemmel követte, hogy ki keresi, ki kéri el, ki ismeri fel, ki emlékszik rá, hogy mi a terve a népével. Isten elsőrangú figyelmet szentel annak, hogy ki áll Ő mellé. Neki mindig 1, azaz: egy terve van. Az emberek játszhatnak választósdit, állíthatnak jelölteket, listázhatnak, tömörülhetnek és szétszakadhatnak. Áldás vagy átokként, de mindenképpen az lesz a győztes, akire Ő, az Úr áment mond: Úgy legyen!

Akkor mindegy, hogy mit akar az ember? Mindegy, hogy miként gondolkodik, miként mérlegel, miként fontolja meg, mi lenne jó, rossz, vagy még rosszabb? Nem! Isten állásfoglalást vár. Vagy az Ő ügye, vagy nem. Nincs középút. Isten döntésre hív.

A lázadó fiú, Adónijjá tárgyalásokat kezdett. Azok végeredményeként Ebjátár pap és Jóáb vezérkari főnök úgy döntött, hogy őt támogatják. Nem ismerjük a megbeszélések részleteit, de ők ketten Adónijjában látták a jövőt. A másik oldalon, Dávid és Salamon oldalán ott vannak a kollégák. A másik pap: Cádók, és a helyettes dandártábornok: Benájá. Ráadásképpen: Nátán próféta. Nehéz helyzet. Ki mellé kell odaállni? Kié a jövő? Egy biztos: aki befolyásolhatja a végeredményt, annak döntenie kell! Mindkét oldalon. Az ellenkező oldalon álló papoknak és katonáknak nyilatkozniuk kellett arról, hogy kit erősítenek. Nem lehetett tartózkodniuk, nem vonhatták ki magukat a döntés alól.

Tudjátok miért nem? Mert mindnyájan értették, hogy miért kaptak hatalmat Istentől. A papok, a katonák a próféta, sőt még a háttérszereplők is. Akik meghívást kaptak Adónijjá áldozati lakomájára. A nagyravágyó gyerek „meghívta minden testvérét, a király fiait meg a király szolgálatában álló összes júdait." A „juhokból, marhákból és hizlalt borjúkból" álló menü fogyasztása közben Adónijjá kötetlen beszélgetést folytatott az őt követőkkel. A Rógel forrás kellemes környezetében ismertette a programját, és biztosan beígért mindent a meghívást elfogadó testvéreinek, a király fiainak, és a királyi szolgáknak. Ezek az emberek a megszerzett harci kocsik személyzetével, a lovasokkal, és az előtte futó ötven emberrel együtt Adónijjá mellé álltak. A jelenlétükkel szavaztak. A másik oldal sem maradt tétlen. Cádók pap, Benájá tábornok, Nátán próféta, Betsabé és a „vitézek", vagyis a testőrség Dávid utasításait követte. Követte! „Elment tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia meg a kerétiek és a pelétiek; Salamont Dávid király öszvérére ültették, és levezették a Gíhónhoz. Cádók pap pedig kihozta a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt kiáltozta: Éljen Salamon király!" (1Kir 1,38-39) Akik azt kiáltozták, hogy „Éljen Salamon király!", szintén a jelenlétükkel szavaztak.

Miért volt fontos ez a látványos véleménynyilvánítás? Mert a zsidók szívében, gondolatvilágában nem volt határ a világi vezetés és Isten vezetése között. Ha valaki hatalmat kapott arra, hogy betöltse a bírói, később a királyi állást, az csak azért lehetett, mert az illetőnek szerepe volt Isten tervében. Ez mindig így volt. Még azokat is felhasználta, akik elfordultak tőle, nem hallgattak rá. Gondoljatok Saulra! Egy darabig minden rendben volt, de aztán elkezdett a saját feje után menni, és megtörtént az az egyetlen dolog, amitől minden istenhívő fél. Az Úr Lelke eltávozott tőle. Lélektelen ember lett.

Ez történik mindenkivel, akit nem érdekel, hogy Isten hatalmat adott neki. Mire? Arra, hogy kikutassa, hogyan viheti végbe azt, amiért életet, azon belül, még egy következő napot kapott. Nem a tétlenkedésre, hanem a döntésre. Még Pilátus is döntött. Jézus tudatosította benne, hogy nem tehet mást. Ki kell mondania: mellette, vagy ellene? A határozatlan helytartó megkérdezte Jézustól: „Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?" Jézus higgadtan helyre rakta a pökhendi római világlátását: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked". (Jn 19,10-11)

Amiről most olvastunk, a jeruzsálemi választás során ki-ki hatalmat kapott arra, hogy Salamonnak, vagy Adónijjának adjon bizalmat. Én azt hiszem, többen voltak olyanok, akiknek egyik jelölt sem volt szimpatikus. Mert hát Salamon attól a kacér Betsabétól született. Nem felejtették el, hogy az egyéjszakás kis kaland Betsabé férjének életébe került. Betsabé a tetőn fürdött, hátha észreveszi Dávid király. Milyen lehet a fiuk, Salamon? De a másik, ez az Adónijjá gyerek sincs a helyén! Miért nem várja ki, hogy az Isten, és az apja döntsön? Mit szervezkedik itt a színfalak mögött?

Nehéz kérdés. Jó lenne, ha az Úr megmondaná, melyik a jó választás! Mert Ő viszont  tudja, mi a jó nekik. Nekik, szolgáknak, közkatonáknak, népnek, hivatalnokoknak, papoknak. Adónijjá, vagy Salamon lesz az, aki nem a saját, hanem Isten érdekeit nézi? Na, erre kíváncsi az Úr! Hova áll az, akinek erőt, észt, hitet adott arra, hogy döntsön. Salamon, vagy Adónijjá?

Benájá szavaiban ez a felelősségérzet tükröződik: „Az Úr, az én uramnak, királyomnak Istene mondjon áment rá!" Benájá tudta mi a kötelessége. Tudatában volt annak, hogy Istentől kapott kötelessége odaállni az egyik oldalra. Aztán, hogy jól választott-e, azt már csak remélni meri. Azért már csak fohászkodhat: „Az Úr, az én uramnak, királyomnak Istene mondjon áment rá!"

Isten jól ismeri Adónijjá és Salamon híveinek gondolatait. Akik tisztában vannak azzal, hogy nélküle, az Úr nélkül semmi nem történhet, azokat mintegy felszólítja, hogy valljanak színt. Adónijjá, vagy Salamon?  Akit ez nem érdekel, az is megadta a válaszát. A közönyösség azt kiáltja: Engem nem érdekel, amit Isten nagyon fontosnak tart.

Téged érdekel-e az, amire az Úr figyelmet szentel? Figyeli, hordozza a családodat. Szemmel tartja a gyülekezetünket. Őrzi a népünket. Félti a világot. Tudni szeretné, mi a véleményed. Tudni szeretné, hogy akarsz-e együtt dolgozni vele? Isten kíváncsi rá, hogy te arra mondasz-e áment, amire Ő? Isten kíváncsi arra, hogy te kíváncsi vagy-e rá!

Tegnapelőtt fejeztem be Kolumbusz Kristóf úti naplójának olvasását. A fordító, Szerb Antal azt írja az előszóban, hogy a felfedező és a három hajó legénysége észre sem vette, milyen nagy dolgot vittek végbe; hogyan váltak a világtörténelmet formáló esemény részeivé. Ők a kis feladataikkal voltak elfoglalva. Elég volt arra figyelniük. Horgony, vitorlák, kötelek, fejadag, lőpor, evezők. Isten a kis emberek apró tennivalóiból rakta össze Amerika (hivatalosan jegyzett) felfedezését. Kolumbusz nevét ismeri a világ. A másik két caravella kapitányának nevét csak azok, akik utána néznek a részleteknek. A matrózok, katonák alakjai csak a kutatók érdeklődési körét érintik. Mégis: mindegyikükre szükség volt! A legénység minden tagjának mind a két keze azt tette, amire Isten adta - ezen az úton. Annak ellenére, hogy hazafelé jövet sem tudták, mekkora teljesítményt vittek végbe. Előre mozdították azt, amit az Úr akkorra időzített be a világ történelmébe. Isten áment mondott Cristoforo Colombo döntésére.

Kétezer egyszáz évvel korábban ugyanez történt Izráelben. Adónijjá, vagy Salamon? Isten áment mondott azoknak a kiállására, akik azt remélték, hogy megtalálták az Úr akaratát.

Így lesz ez ma is. Április 8-án. És mi lesz velünk holnap? Engedjétek meg, hogy idézzem egy barátom levelét. Harmincöt éve semmi nem történt, ami szétszakította volna a barátságunkat. Nem ez a lényeg, de a levele értelmezése miatt mondom, hogy a foglalkozása: búvároktató. Tehát, a levél: „Nagyon várom, hogy egy héttel öregebbek legyünk, s közületek azok kiknek határozott véleménye van arról, hogy merre tovább, már behúztátok az X-et a szavazólapra. Kérlek, tegyétek ezt legjobb tudásotok és belátásotok szerint.
Tudom, mához egy hétre barátaim egyik fele csalódott, szomorú és dühös lesz, a másik fele talán örülni fog. Kérlek szépen mindnyájatokat, utána legyünk együtt azok, kik korábban voltunk. Beszélgessünk, viccelődjünk, sörözzünk, hajózzunk, merüljünk újra együtt, jókedvvel, emberként tisztelve egymást, ahogy tettük korábban. Adassék meg nekem, s kollégáimnak újra, hogy amikor meglátogattok Krkn, akkor hajónkon, mikor merülni megyünk vagy a teraszon, ahol együtt grillezünk, ne azon kelljen gondolkodnunk, hogy melyik barátomat ki mellé ültethetem le. Megértéseteket és segítségeteket előre is megköszönve, tengermély tisztelettel: Géza"

Én ezt a hangulatot, a választás utáni békesség örömét olvasom ki a bibliai történetünk folytatásából. Salamon megkezdte uralkodását. „... mindenfelől békesség volt körülötte. Júda és Izráel biztonságban lakott, ki-ki a maga szőlője és fügefája alatt Dántól Beérsebáig Salamon egész életében." (1Kir 5,4.5.)

Én azért imádkozom, hogy ilyen békesség és biztonság legyen ebben az országban, ebben a gyülekezetben is. Mint  - nem politikus, de - Isten munkatársa, ma hozzájárulsz-e  ahhoz, hogy legyen meg az Ő akarata?

Az eredményre pedig ne én, ne mi, hanem „Az Úr ... mondjon áment!"