Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2021. június 20-án

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Préd 3,1-8

Textus: Préd 3,1

 

Szeretett Testvérek!

 

Beköszöntött a kánikula. Olyan erővel „köszön", hogy beleszédülünk. Látom az utcán, de még zárt térben is, hogy az emberek megállnak, és támaszt keresnek. Nincs nagy baj, a jelentéktelen egyensúlyvesztés után egy pillanatra megtámaszkodunk, aztán megyünk tovább. Erre a kis szünetre azonban szükségünk van ahhoz, hogy helyreállítsuk a testünk egyensúlyát. A szédülés azt jelzi, hogy valamilyen külső vagy belső beavatkozás miatt megborult a testünk és környezetünk összjátéka.

A teremtett világ, abban a tested, és az abban lakó isteni lehelet, amitől életre keltünk, állandóan arra törekszik, hogy megfeleljen annak, amire „készült". Összhangban legyen a Teremtéssel, és a Teremtővel. A Tervezővel, Istennel, és a kész alkotással, az élet színterének helyet adó világgal.

Beköltözhetsz egy lakásba, amit valaki megtervezett (milyen gyorsan elfelejtjük, vagy utána sem nézünk annak, kinek a „tervei alapján készült" az otthonunk!) belakhatod, de ha nem a funkciójának megfelelően használod, akkor tönkreteszed, és használhatatlanná válik. Kerékpározhatsz, vezetheted az autódat a városban és azon kívül, de ha figyelmen kívül hagyod a valakik által összeállított közlekedési szabályokat, csúnyán megjárhatod, sőt másnak is árthatsz.

Nagy kanyarnak tűnik a KRESZ-től visszafordulni a Prédikátor könyvéhez, de valójában, erről van szó ebben a Bibliába beválogatott könyvecskében. Arról a rendről, amit Jeruzsálem királya (ez a bizonyos „Prédikátor") Isten akaratából nem csak megértett, de le is jegyzett.

Gondoltatok már arra, milyen hasznos lenne nektek, és utódaitoknak, ha minden nap lejegyeznétek valamit, amit megértettetek Isten akaratából? Nem kerülnek bele a Bibliába, de helyet kérnek a családi krónikában. Ugye, neked is eszedbe jutott már, milyen jó lenne nagyapád, dédanyád gondolataiban olvasni? Most kereszteltük meg ezt a kislányt. Adjátok neki élete egyik legszebb ajándékát! Írjátok le neki, miken vezetett át benneteket Isten az elmúlt évtizedekben! Amikor az esküvőjén átadjátok neki ezt az egyedülálló gyűjteményt, a legértékesebb, legmaradandóbb nászajándékban lesz része! És ez mindenkire érvényes! Használjátok ki ezt a vasárnap délutánt! Kezdjétek el megírni életetek eseményeit. Aminek - hisz tudjátok! -állandó résztvevője volt Jézus. Rendben? Hazamentek, megebédeltek, aztán nosza, hadd kerüljenek oda az első sorok arra az üres papírra! (Kivéve 6-7 között, amikor megint eljöttök istentiszteletre!...)

Nem, nem tértem el a prédikáció mondanivalójától! Életünk ritmusának felidézése, annak örökül hagyása annak lesz tanúsága, amit Isten kottázott a Prédikátor könyvébe, és játszott le a te életedben!

Emlékszel? Mi történt, amikor át akartad írni azt, aminek ideje lett volna, aminek ideje volt? Azzal szemben, amit te átugrottál. Átírtál. Megpróbáltad kihagyni a napodból, a soron következő életszakaszodból.

Elfáradtál. Ki is mondtad: Én már belefáradtam ebbe! Kerested az okát ennek a semmivel nem magyarázható, de azért alaposan kimagyarázott állapotodnak? Nem volt nehéz. A bűnbakok egész nyáját felsorakoztattad. De este, amikor az egyetlen igaz Számvevő, Isten elé kerültél raportra, Ő kedvesen megértette veled, hogy semmi más nem történt ebben a nagy fáradságban, csak az, hogy elfelejtetted, minek lett volna ideje. És minek nem!

Nem értek sokat az autóhoz, de azt látom, hogy amikor új gumit tesznek a kerékre, azt kiegyensúlyozzák. Ha nem tennék, félrehúzna a kormány. Egy idő után kárt tenne a futóműben. Balesetet okoznék. Sérülnék én, a velem utazók, és mások életét is veszélyeztetném. Azért dolgozik hát a gumiszervizes, hogy mindezt megelőzze. Teszi ezt a nélkül, hogy nem is kérem rá.

Soha, senki nem kérte Istent arra, hogy írassa meg a Prédikátor könyvét, szerkesztesse bele a Biblia közepébe, és időnként adja elénk, hogy kiegyensúlyozzuk az időlátásunkat, hogy aztán egészséges értelemmel térjünk vissza az élet forgalmába, forgatagába. Nem kértük Tőle, mégis ezt teszi a Prédikátor könyvével - velünk.

A Prédikátor könyve 3. fejezetének első nyolc verse számomra olyan kiemelt része a bibliaolvasásnak, amit akár mindennapi útravalónak is szívesen ajánlok. Mielőtt nekikezdenék ennek a két perc alatt lassan is végigolvasható szakasznak, előtte megkérdezem az Urat: Mondd már meg kérlek, minek van meg ma az ideje? Az ültetésnek, a sírásnak, a táncnak, a hallgatásnak? Gondoljuk át együtt Uram, és én a beszélgetésünk eredményének megfelelően fogom berendezni ezt a 24 órát. Na, jó, nem mind a huszonnégyet, de abból annyit, ameddig ébren vagyok. Az álmaimat Te intézed.

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." Ez az alapja az érzelmi, az értelmi, és a lelki egyensúlyod fenntartásának, megborult időkben: a helyreállításának.

Azt mondanám: ilyen egyszerű! Valójában: nem. Meg kell harcolni érte. Miután megvizsgáltuk, Istennel átbeszélgettük (ezt nem lehet megspórolni!) minek az idejét értük el, miből jöttünk ki és mibe kerültünk bele, már „csak" arra kell figyelnünk, hogyan rendezkedjünk be az elérkezett időszakban.

Mit kell tennem az érzelmi egyensúlyom fenntartásához? Hogyan gyászoljak Istennel, mit ne sirassak Isten nélkül? Mi a dolgom az újszülöttek mellett, és mikor kell háttérbe húzódnom?

Mi a teendőm a fizikai egyensúlyom fenntartásához? Mit ültessek bele az étrendembe, és mit tépjek ki? Minek nézzek utána a testem egészségének érdekében, és mit hajítsak ki azokból a szokásokból, függőségekből, amik csákányként verik szét a Szentlélek templomát, vagyis: a testedet?

Mi a helyzet a lelki egyensúlyommal? Először imádkozom, először félrehúzódom Istennel konzultálni, vagy már csak akkor teszem össze a kezemet, és húzom szorosra a lelkem íveit, amikor minden más forrást kimerítettem? Hagysz-e elég időt Istenre, vagy begyűröd a maradékba, a felesleges, semmi mással el nem tölthető fél perceidbe?

Hogy örülsz, amikor meglátogatnak! Hazajönnek a gyerekek, bekopog egy jó barát. A vacsoravendégeid érkezésére több napig készülsz. Istennek meg odadobunk valamit? Azt hiszed, nem fáj neki? Édesanyádnak, édesapádnak mennyire fájt, amikor félvállról vetted? A könnyeiket nem is láttuk, mert elfordultak, úgy tettek, mintha a szemükbe ment volna valami. Amikor integettek, akkor meg már nem is látszott az arcukon lecsorgó könnycsepp. Isten nem érzéketlenebb, mint a szüleink. Neki is fáj a hanyagságunk, lelki piszmogásunk, nemtörődömségünk.

Hidd el, amikor „megtiszteljük" az Urat (még kimondani is szörnyű...) az időnkkel, kéréseinkkel, jobban örül, neki, mint mi. Végre azt csináljuk, amiben Ő legnagyobb kedvét leli, nekünk pedig a legnagyobb hasznunkra válik. Rendelt időben, rendelt helyen kérjük arra, amit csak Ő tehet meg. Imáink során rendelt időben, bármely helyen kérjük Tőle: Mondja, jelezze, játssza elénk, hogy nekünk mi dolgunk van?! Éppen ekkor. Éppen itt, most, éppen ma, éppen ebben az életkorunkban.

Lelki egyensúly. Be akarod állítani? Mint a régi, jó kis „mázsáló" mérlegeken, mozgasd el a „bizalom" jelzőjét. Állj rá lelki kapcsolatotok isteni mérőeszközére, és figyelj, mit mutat a „bizalom" kijelzője"! Ha nem Isten felé, de akármi más felé billen, dobáld le magadról a rossz irányba húzó koloncokat!

Na, máris jobb egy kicsit, nem? Vasárnapi keresztyénből kezdünk felelős Krisztus-követővé válni? Ne csodálkozz! Most ennek van itt az ideje! A nyugalom napjának ez az órája a lelki nagykorúsításod ideje. Gyerekesen elhajítottad magadtól, felelőtlenül elveszítetted az istentől kapott szent játékodat, munkádat, útitervedet? „Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek." Azért vagy itt, hogy együtt keressétek meg, együtt keressük meg azt, amit hagytunk elveszni. Én is segítek, de én sem magamtól szólok. Isten zseblámpája, hangszórója vagyok, és én magam is rászorulok arra, hogy összeszedjem azt, amit Istentől kaptam, de útközben elhagytam.

A lelki egyensúlyod rázza, illeszti helyre fizikai, érzelmi, és szellemi, értelmi mérlegedet. Tudod, hogy lehet megvédeni őket attól, hogy újra megbillenjenek? Találd meg a tökéletes kiegyenlítőt. a mozdíthatatlan viszonyítási pontot.

Hol lehet kapni? Sehol. Hol találod meg? Mindenhol! Engedd meg Jézusnak, hogy Ő legyen a középpontban! Ne tedd a margóra! Ne zárd rá az akaratod ajtaját! Azért botlasz meg, azért szédülsz meg, azért lépsz félre, és akkor vagy tehetetlen, amikor nem Jézus a középpont. Félreseperted, megtűröd, nem bánod, ha néha rád szól, de nincs a középpontban! Nem Ő a balansz. Nem Ő a szimmetria vonal, a vízmérték, a felkelésed, pihenésed, munkád és nyugodalmad függőónja, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy beállítsa, megépítse, majd megtartsa szellemi, spirituális és fizikai építményeidet.

Amíg nem hozzá viszonyulunk, amíg nem hosszá viszonyítunk, addig legjobb esetben is csak végigszédelegjük az életünket.

De! Válthatunk. Időzíthetünk. Elkérhetjük, és megkaphatjuk, hogy aztán pontosan beállítsuk rendelt időnk dolgait.

Osszátok hát be az időtöket bölcsen, mert amit elveszítetek belőle, az nem fog visszatérni!

Ezt az időt mire is kaptuk? Arra, hogy míg szólt hozzánk, átgondoljuk, min változtassunk, és ez idő alatt a Szentlélek Isten már felkészítsen minket a következő találkozás perceire.

Mert itt az ideje az úrvacsora felemelő, Krisztushoz emelő bűnbánó, bűnvalló, felszabadító, feloldozó örömének! Ámen

 

 

Csatolt dokumentumok:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 1028, összesen: 2254311

  • 2024. április 25., csütörtök

    Az evangélium dinamikus, egyházi életünk viszont jobbára statikus. Mit tehetünk azért, hogy az életet munkáljuk – mások számára is? Lovas András...
  • 2024. április 25., csütörtök

    A Krisztusban kapott szabadságról gondolkodtak a lelkésznők és lelkésznék a Ráday Házban tartott közelmúltbeli találkozójukon.
  • 2024. április 24., szerda

    Alig több mint tíz év alatt vált néhány fős közösségből templomépítővé a szigetszentmártoni református gyülekezet, amely április 20-án rakta le félkés...
  • 2024. április 22., hétfő

    „Az esperesi szolgálat nem plecsni, nem kitüntetés, hanem lehetőség a szolgálatra.” Beiktatták Kovács Gergely esperest a Budapest-Déli Református Egyh...
  • 2024. április 22., hétfő

    Baráti ölelések, szakmai beszélgetések, keresztyén légkör fogadta a lelkipásztorokat, hittanoktatókat és vallástanárokat a Dunamelléki Katechetikai Tá...
  • 2024. április 21., vasárnap

    Közelebb a teremtett világhoz, közelebb egymáshoz, közelebb az Ige megéléséhez. A Gyökössy Intézet a lelkészeket hívja ki a mindennapok terhei közül. ...
  • 2024. április 18., csütörtök

    Az egyházkerületi konferencia-központok helyzetéről, a Kákicson nyíló ifjúsági házról és az elsőként megválasztott presbiterek közelgő találkozójáról ...
  • 2024. április 17., szerda

    A HolddalaNap zenekar újra hangszőnyeget sző a csendből. Imádságban fogant koncertjükről Gulyás Anna énekessel, dalszerzővel beszélgettünk.
  • 2024. április 16., kedd

    Duráczky Bálint szociológus szerint a tradicionális keretek lebomlása az elköteleződés megerősödését hozhatja egyházunkban.
  • 2024. április 16., kedd

    A Református Pulmonológiai Centrumban kapta meg Közép-Európában elsőként a gyógyszeres kezelést egy hatévesnél fiatalabb cisztás fibrózisos gyermek.