Istentisztelet 2022. február 6-án

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Ruth 2,1-7

Textus: Ruth 2,8-12

Szeretett Testvérek!

Nem hosszú. Mindössze négy fejezetből áll az ószövetségi Ruth könyve. Ebéd után keressetek otthon egy kényelmes helyet, és lassan, figyelmesen olvassátok végig! Egy moábita lányról, feleségről, özvegyről, újraházasodott asszonyról szól.

Istennek szüksége volt Ruthra. Szerepet kapott abban óriási tervben, aminek cselekménye Ábrahámmal kezdődött, és Jézus Krisztussal végződött. Ruth neve felkerült Jézus nemzetségkönyvébe. Máté evangéliuma legelső fejezetében találjuk: „Bóáz fia Ruthtól Óbéd, Óbéd fia Isai." Majd így folytatódik „Isai fia volt Dávid király." (És ld. még : Ruth 4,17!)

Ruth, akit ma délelőttre adott nekünk Isten, Dávid dédanyja volt! Vajon találkoztak? Az akkori, mindössze 18-20 esztendős nemzedékek közti időkülönbségeket tekintve, nem kizárt, hogy Ruth dédike még mesélt a kis Dávidnak.

Ruth dédnagymama nem zsidó volt. Moábi. Kislány korában (ha nem arrafelé laktak), elutazhattak hazájuk nyugati határához, a Hol-tenger partjára. 1300 méteres magasságból tekinthettek le az élettelen, de gyönyörűen csillogó sós tóra.

Az esti tábortüzek mellett Ruth büszkén hallgathatta az öreg moábik elbeszéléseit nagy múltú népük történeteiből. Erős, gazdag városaik már akkor kimagaslottak a magas fennsíkból, amikor a nyugati sivatagok mögött Egyiptom leghatalmasabb fáraói uralkodtak. Magas fekvésű földjeiket gyakran öntözte eső, bőven termett a gabona és nyájaik dús legelőkre találtak. Országukon haladt keresztül a Mezopotámiát Egyiptommal összekötő „Királyok útja". A színes karavánok kereskedői, utasai ezernyi hírt, mesét, szokatlan fűszereket, mesteri kézművestermékeket hoztak-vittek magukkal. A moábiak első kézből értesültek a világ híreiről.

Amikor a mesélők eljutottak a legrégebbi időkig, zavartan lejjebb vették a hangjukat, de tovább kellett adni a fiataloknak a történetet, kitől is származott a népük. A messze földön híres Ábrahám unokaöccse, Lót utódai voltak. Lesütött szemmel, de ki kell mondani: vérfertőzés során. Lányai leitatták az apjukat, Lótot, és vele háltak. Az idősebbik lány fia volt Moáb. Közös ősük, Ábrahám miatt legközelebbi nép-rokonaik a héberek. Sajnos rengeteget háborúznak. Moáb és Izráel, annak ellenére, hogy akadtak köztük vegyes házasságok, soha nem voltak jóban. Mindig veszekedtek egymással.

Így nőtt fel a moábi Ruth. Hallgatta a történeteket, élte az életét, mint a vele együtt nővé serdült barátnői. Várták, hogy melyik moábi fiú szeme akad meg rajtuk, ki lesz életük társa. Aztán egy napon megelevenedett a város. Négytagú izraelita, héber család érkezett hozzájuk. Kimerültek, soványak voltak. Izrael földjén éhínség pusztított. A házaspár, és két fiuk letelepedési engedélyt kért. A moábi vének megbeszélést tartottak. Nem találták őket veszélyesnek; maradhattak.

Csendben, szorgalmasan dolgoztak. A helybeliek kóstolgatták héber nevüket. Nem is hangzottak idegenül. Elvégre rokonok voltak. Ruthnak különösen a fiatalabbik fiú neve tetszett: Kiljón. Aztán már nem csak a neve... Ruth szülei rosszallóan csóválták a fejüket, de a szerelem minden előítéletet elsöpört, és a moábi Ruth egy napon a héber Kiljón felesége lett. Kiljón fivére is moábi lányt talált magának. Ruth élete kivirágzott. Megszerette az idegen családot. Az anyósát, Naomit kifejezetten kedvelte.

Örömük azonban nem tartott sokáig. Először az édesapa, nem sokkal később két fia is meghalt. Naomi, Ruth, és a másik fiatal lány, Orpá megözvegyült. Mit tegyenek? Hírek érkeztek Izráel vidékéről: újra teremnek a földek, megszűnt az éhínség! Naomi úgy döntött, hogy hazamegy Betlehembe. Oda, ahonnan évekkel azelőtt elindultak. Két menyével együtt felszedelőzködött. Útnak is eredtek, de Naomi megállt, és megpróbálta rávenni drága fiai özvegy feleségeit, hogy ők inkább térjenek vissza szüleik házába. Ha letelik a gyász ideje, újra férjhez mehetnek. Rövid, szomorú beszélgetés, sírás után Orpá hazaindult. Ruth azonban nem engedett, és kijelentette anyósának:

„Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, és ott temessenek el! Úgy bánjon velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! Amikor látta Naomi, hogy mindenáron vele akar menni, nem győzködte őt tovább. Együtt, ketten mentek tehát tovább, amíg Betlehembe nem értek." Idáig rendben is van. De hogyan tovább? Addig is élni kéne valamiből, addig is enni kéne valamit, amíg valahogy majd kialakul az új életük.

A moábi Ruth, ott, az idegen földön, Betlehemben sem tétlenkedik. Udvariasan engedélyt kér az anyósától. Árpaaratás ideje van. Úgy tudja, a héberek Istene megengedte, hogy a mező szélén megmaradt, és az aratás során lehullott kalászokat összeszedegessék a jövevények. (3Móz 23,22) Ő, Ruth az. Nem héber, hanem moábi jövevény. Naomi válasza a jóváhagyáson túl már a kettejük szeretetközösséget is tükrözi: „Eredj, leányom!" Ruth a tűző napon nekifog a derekát próbára tévő hajlongásnak, szedegetésnek. Egyszer csak megjelenik a tulaj, az árpamező gazdája: Bóáz, aki történetesen Ruth elhunyt apósának a rokona. Bóáz felfigyel a dolgos lányra. Érdeklődésére a munkafelügyelő azonnal tájékoztatja, hogy az a fiatal asszony nem más, mint a héber férjét elvesztett moábi Ruth, aki nem hagyta egyedül megözvegyült anyósát, hanem messzi földről hazakísérte.

Bóáz pártfogásába veszi. Ruth továbbra is szedegessen ott, az ő mezején. Tudjon róla, hogy a legények nem kötekedhetnek vele, és ha megszomjazik, az aratók edényéből ihat. Ruth, ennyi jóság hallatán arcra borul Bóáz előtt, és nem érti miért ilyen kegyes hozzá az árpaföld gazdája.

Bóáz nem titkolja, hogy lenyomozta, ki is ő, ki is ez a Ruth, aki reggeltől estig gyűjtöget magának és anyósának: „Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit anyósodért tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél." Aztán áldást mond a moábi lányra: „Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni."

A dolgok menete aztán felgyorsul, és a végére a moábi Ruth a héber Bóáz felesége lesz. Fiuk születik: Dávid király nagyapja.

Istennek szüksége volt Ruthra. Arra a fiatal özvegyasszonyra, aki ezt az áldást kapta későbbi férjétől: „Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni."

Mi mindent pakol ma Isten Ruth történetéből a lelki batyunkba? Ha tisztességesen, üresre, feltöltésre készre takarítottuk magunkat, boldogságot nyerünk a jó Isten útravalójából. Kitart a mennyek országáig. Hisz' tudjátok: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,3)

Istennek szüksége volt a moábi Ruthra. Ruth nem volt tagja a választott népnek. Nem volt zsidó. Nem volt héber.

Istennek szüksége van rád. Mindegy hol születtél, mennyire voltál és vagy egy a sok közül. Isten megtalál. Már megtalált. Itt vagy. Az övéi között. Ruth megannyi várakozás, öröm, tragédia és sorsforduló után a választottak közé került. Betlehembe. Abba a városba, ahol majd' egy évezreddel később megszületett Jézus. Te, ki tudja mennyire egyenes, vagy kanyargós úton, de itt vagy Isten elhívottjai között. A gyülekezetben, ahol minden vasárnap, és minden hétköznapi együttlétünk során itt van közöttünk Jézus. Szentlelke teljes valóságában.

Istennek szüksége volt Ruthra. Arra az emberre, akinek jól indult, de nem úgy alakult az élete, ahogyan elképzelte. Nem azt a pályát futotta be, amit a kezdetektől fogva sikeres emberek. Mégis sikeres volt. Már a kezdetektől. Csak nem tudott róla. Akkor, és ott kellett lennie, élnie, ahonnan megannyi értetlenségen, könnyeken és kiszámíthatatlanságon keresztül a helyére vezette az Úr.

Istennek szüksége van rád. Rád, aki nem úgy alakult az élete, ahogy elképzelte. Istennek szüksége van rád, annak ellenére, hogy nem a többség által megfutott, kisimított mederben érted el azt, amit elértél. Annyit, amennyit Isten fel akar használni. Ő tudta mivel rendelkezel, amikor szolgálatába állított. Azóta tudta, hogy megfogantál édesanyád méhében. Azért adott neked életet, hogy elérd azt a kort, azt az időt, amikor oda kerülsz, ahol elvégezteti veled azt, amiért a világra adott.

Ruth előre el meg nem tervezett módon találkozott későbbi, második férjével: Bóázzal. Azzal, aki felfigyelt rá.. A szorgalmára, a szeretetére, és arra, hogy mit tett. Mikor, és hol. Ruth nem is sejtette, mit mond Naominak, amikor kisírta a vállán: „Istened az én Istenem." Ruth akkor bújt Isten szárnyai alá. És ezt a hűséget áldotta meg Bóáz, áldotta meg Isten: „Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni."

Istennek szüksége volt Ruthra. Istennek szüksége van rád. Szerepet kaptál abban a világméretű drámában, ami Ádám és Éva édenkerti bűnesetével kezdődött, és addig tart, amíg Jézus visszatér a földre.

Ruth neve felkerült Jézus nemzetségkönyvébe. A te neved? Az is fel van jegyezve?

Te tudod. És Isten.

Mert ha azt teszed, amiért életet kaptál, ha engeded, hogy mindenek ellenére, mint Ruthot, az Úr irányítson, magadnak tudhatod Jézus, tanítványainak adott dicséretét, ami hiszem, hogy a moábi Ruthra is érvényes: „örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." (Lk 10,20) Ámen