Istentisztelet 2015. június 7-én

 

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Lekció: Zsolt 51,1-15

Textus: Zsolt 51,13/b

 

Kedves Testvérek!

 

Pünkösd után két héttel választottam ezt az Igét. Az igeszakaszból ezt a fél mondatot emeltem ki: „szent lelkedet ne vedd el tőlem!"

Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. Pünkösd előtt sok évszázaddal Dávid király így imádkozott Istenhez: „szent lelkedet ne vedd el tőlem!" Abban az időben könyörgött így Dávid, amikor Az Atya és Jézus Lelke még nem töltötte be az egész földet. Nem volt mindenki számára elérhető. Nem volt kérhető, ő, a Szentlélek, aki most már jelen van mindenütt. Dávid korában még annak adta Isten, akinek akarta. Annyi időre, amennyire fel akarta használni azt az embert. Utána „visszavette" a szent lelket. Most is így van, de a lehetőségünk akkor is több: Szentlélek Isten nem jön és megy, hanem várakozásra készen, mindig itt van a földön. Mint egy elérhető, élő személy.

Dávid király megsejtette, mi lenne vele, ha Isten Lelke nélkül kellene élnie. Ma így fogalmaznának a pszichológusok: kiégett ember lenne. Kiégne belőle az, akit Istentől kapott. A szent Lélek nélkül nem tudna kapcsolatot teremteni Istennel. Élne, dolgozna, uralkodna, a szent lélek nélkül. És abba ő, Dávid király belehalna!

Aki már egyszer is bizonyos volt abban, hogy nem csak megszólította, de benne lakik Isten Lelke, az többé, nem tudja elképzelni nélküle az életet. Az isteni Lelket megismert, de aztán elveszetett ember reménytelen helyzetbe kerül.

Addig érhette bármi, a benne élő Lélek segítségével minden akadályt leküzdött. Isten lelkét elveszítve azonban olyanná válik, amilyen régen volt. Olyanná, akiket nem szeret. Lesüllyed arra a szintre, akiket maga is megvet.

Az Isten Lelke nélküli ember a pénzével, a barátai társaságában, a nevetése ellenére is magányos. Valamiért, ami neki van, de másnak nincs, körülveszik, de mégis magányos, mert csak emberi lelke van. Romlott lelke, aminek közelében nem jó hosszú ideig lenni. Amit adni tud, azt elfogadják, addig mosolyognak rá; meghívását elfogadják, de nem keresik a társaságát.

Ettől félt Dávid. Elcsábította Betsabét. Képmutató módon viselkedett a férjével, aztán megölette. Mást, hűséges hadvezérét is belevonta az Isten nélküli terveibe. Amikor Nátán próféta szembesítette önmagával, összeroskadt. Isten előtti vezeklésében őszintén kérte, hogy az Úr óvja meg a legnagyobb csapástól, ami embert érhet: „szent lelkedet ne vedd el tőlem!"

Dávid képesnek érezte magát arra, hogy gyászoljon, hogy megsérüljön, még a halállal is szembenézett volna, de tudta, hogy ha Isten elveszi tőle a vele kapcsolatot tartó lelkét, abba tényleg belepusztul. nem a teste, hanem az ő lelke. Élő halott lesz. Istentől elszakított kárhozatos lélek. Soha, a holtak hazájában sem találkozhat az Úrral, őriző Pásztorával.

Honnan tudhatjuk, hogy bennünk él-e, Isten Szentlelke? Honnan tudhatjuk, hogy egyáltalán megkaptuk-e Isten Szentlelkét?

Onnan, hogy félünk: elveszítjük. Onnan, hogy felismerve vétkeinket, és az értük járó legnagyobb büntetés esélyét, mi is szívből így könyörgünk: „szent lelkedet ne vedd el tőlem!"

Onnan tudhatod, hogy most foglalkozik veled a Szentlélek Isten, hogy ez az igehirdetés többet jelent neked egy előadásnál. Ha nem csak egy papot hallgatsz, hanem a téged szerető, magával és felebarátaiddal békességre hívó Istent, akkor azt az Ő szent Lelkével teszed.

Isten szent Lelke ott volt a Teremtés során. A vizek fölött lebegett. Termékennyé, élettel telivé teremtette a földet. Isten szent Lelke még Izráel ellenségeinek viselkedését is megváltoztatta. Bálám, akinek meg kellett volna átkoznia őket, megáldotta az egész népet. (4Móz 24,2) Otniél azért lehetett Izráel bírája, mert Isten Lelke rászállt. (Bír 3,10) Sámuel azzal bátorította a félénk Sault, hogy majd „megszállja" az Úr Lelke. Így is lett. (1Sám 10,10) Jézus, még jóval Pünkösd előtt azzal biztatta szolgálatra kiküldött tanítványait, hogy ne aggódjanak, mit beszélnek, mert „Atyátok Lelke szól általatok"! (Mt 10,20)

Életbevágóan fontos tehát, hogy Isten Lelke velünk legyen. Velünk, az Egyház tagjaival. Az Egyház, és annak egyetlen gyülekezete sem élhet Isten Lelke nélkül. Azért nem, mert maga a Lélek munkálkodik benne. Nem mi. Nem a lelkész, nem a presbiter, nem a gyülekezeti tag, hanem rajtuk keresztül: Isten szent Lelke. Van önmagáért élő egyház, és van a Szentlélekből táplálkozó Egyház.

Szentlélek Isten elmegy minden istentiszteletre. Mindenhová, ahol a hívek, Jézus jelenlétét kérve gyülekeznek egybe. A Szentlélek akkor is itt volt, ebben a templomban, amikor még nem törődtél vele. Akkor is eljön, amikor te nem érsz rá, mert magadat ünnepled, és nem Őt. Akkor is itt van, amikor máshoz fordulsz tanácsért, örömért. Akkor is, amikor azt hiszed, kibírod nélküle. Nélküle kell bírnod azt, amit Ő szeretne átvenni tőled, megvizsgálni, kidobni az életedből, vagy veled együtt elhordozni.

Ő teszi nyugtalanná a szívedet, de ha figyelsz rá, te már nem okozol nyugtalanságot, hanem Isten fiának neveztetel, mert boldog, békességet kereső emberré válsz! (Mt 5,9)

Szentlélek Isten van jelen az úrvacsora során. Ott van, veled a padban, a sorban. Honnan tudod? Onnan, hogy rá figyelsz. Rá, a Lélekre. Arra, hogy mit munkál benned! Belülre figyelsz és nem arra, hogy ki áll előtted, ki nem ment ki az asztalhoz, kitől veszed a bort, ki érdemli meg, és ki nem! A Szentlélek Isten csak reád figyel, mert veled együtt, benned élve akar emlékezni Krisztus megváltó halálára. Ő adja a szádba a hálát, Ő ül veled vissza a helyedre, Ő akar megsegíteni, hogy néhány perc múlva szavaiddal, gondolataiddal ki ne űzd őt magadból, és ne élj újra nélküle. A szent Lélek nélkül.

Isten Lelke mutatja meg neked, kit választott életed társául. Ő erősít gyermeked nevelésének időszakaiban. Ő van veled az éjszakai felkeléskor, a tanuláskor, akkor, amikor imádkozol érte, mert a hegyekbe, a vízpart mellé ment kirándulni. A szent Lélek segít, hogy mikor szólj neki, és mikor hallgass. És Isten szent Lelke erősíti a kezedet, szívedet, amikor a beteg családtagot kell emelni, megitatni, érthetetlen beszédét megérteni, fürdetni, és közben mosolyogni, mosolyogni rá, megsimogatni a kezét, homlokát.

Hát nem a miénk Dávid imádsága? „szent lelkedet ne vedd el tőlem!"

Dávid akkor mondta ki először, amikor Nátán próféta lerántotta róla a leplet. A hazugság, a képmutatás, a házasságtörés, a lopás, a gyilkolás véres, büdös leplét.

Nem tett most ilyet, veled a szent Lélek? Nem hallgattál el valamit az utóbbi időben? Nem hallgatsz valamiről azóta, hogy megtörtént? Nem legyintett meg az Istentől való eltávolodás rémsége? Annyi kívánság mellé nem kívánkozik az imánkba az, hogy „szent lelkedet ne vedd el tőlem!"?

Engem, hittantáborokban minden alkalommal megérint egy ifjúsági ének. Ennek a zsoltárnak a feldolgozása. A vadóc, egész nap felszabadult, óriási energiatöltettel rendelkező kisebbek és tinédzserek, a tábortűz mellett elcsendesednek. Amikor ezt az éneket énekeljük, még egyikőjüket sem láttam mosolyogni, egymást heccelni, poénkodni. Szépen, érthetően dalolják a gitár hangjaival:

„Teremts bennem tiszta szívet Ó, Uram! Az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el engem a Te orcád elől, Szent lelked ne vond meg tőlem!

Támogass az engedelmesség lelkével, Szabadításod örömét add nekem!"

Ilyenkor is ott van, közöttünk van Isten Lelke. Formálja a fiúk, lányok gondolatait. Elmélyíti bennük azt, amit a nap során tanultak. Eszükbe juttat valamit, amit a szüleik, a testvéreik, a barátaik, lelkészeik, hittanoktatóik nem láttak, nem hallottak.

A Lélek belső csendet teremt.

A csendben ő maga, a szent Lélek kezd beszélgetni az emberrel.

Bűnbánatra indítja, mint Dávidot: „tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van".

Félelmet kelt benne, mint Dávidban: „Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!"

Kihúzza belőle a bűnvallást, mint Dávidból: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz."

Belátja, hogy hiába mentegeti magát, mint Dávid: „igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted."

Végül olyan imakérést tanít, mint Dávidnak: „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó."

Az ezeken a stációkon átment ember kap már örülni is tud. Nem hal bele a lelkiismeret-furdalásba, nem vádaskodik maga ellen, hanem örül a szent Lélek feloldozásának: „Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen"!

Ezt kérem Istentől kedves testvérek. Isten szent Lelkét. A pünkösdi Lelket. És ha Isten megadja nekünk, és nem veszi el tőlünk, akkor az meg is látszik rajtunk! Úgy, hogy neki, és egymásnak szerzünk örömet! Ámen