Istentisztelet 2014. december 24-én

Karácsony 1. napján délelőtt (Kereskényi Sándor)

Lekció: Lk 2,1-11      Textus: 2Kor 8,9

Szeretett Testvérek, Ünneplő Gyülekezet!

Nem lelkészként; egyszerű felnőtt keresztyén emberként állítom, hogy a karácsony egyik legnagyobb kihívása az, amikor gyerekeknek kell elmagyarázni, mit jelent ez az ünnep. Annyira összekeveredett a modern és népi hagyomány a Bibliában leírt tényekkel, hogy ember legyen a talpán, aki kigubancolja a gyerekekben összekeveredett karácsony-értelmezések szálait. Valamilyen formában, a gyerekek sok családban felteszik a kérdést: Ha karácsony Jézus születésének az ünnepe, miért én kapok ajándékot?

Mi, felnőttek megmosolyogjuk ezt az aranyos, gyermeki felvetést. A mosolyunk mögött azonban ott bújkál az időt húzó bizonytalanság: Ez a gyerek választ vár. Mit mondjak neki? Vagyis: én, magamnak meg tudom-e fogalmazni, mit ünneplek karácsonykor?

Ma, karácsony első napján, Szentlélek Isten azzal a magyarázattal siet a segítségünkre, amivel Krisztus születése után majd' fél évszázaddal Pál apostolnak adott tanácsot. Ő, a görög kikötővárosban, Korinthusban élő keresztyéneknek írt levelet. Ma délelőtt mi vagyunk a címzettek.

Bontsuk fel, és hadd olvassam el újra az üzenetet: „... ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."

Jézus gazdag volt. Ismertek, személyesen, gazdag embereket? Egyáltalán, kit tartunk annak? Van, ugye, az átlagosan gazdag ember. Több pénze van annál, mint a szerintünk „átlag"-életet élőknek, de különösebben nem veti fel a pénz. Aztán ott vannak azok, akik bekerülnek a leggazdagabb magyar emberekről tudósító magazinba. A harmadik kategóriába azok a külföldiek tartoznak, akiknek a vagyona összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint amivel ez a száz-egynéhány, közülünk kiugróan gazdag honfitársunk rendelkezik.

Milyen mértékű gazdagságról beszélhetünk Jézus esetében? Az „átlag-gazdag" ember, amikor repülővel utazik el nyaralni, akkor megengedheti magának, hogy első osztályú jegyet vásároljon. A következő kategóriába tartozó „leggazdagabb magyarok" megengedhetik maguknak, hogy repülőt béreljenek. A multimilliárdos külföldinek pedig saját gépe van. De! A föld ahonnan felszáll-, és az ég, ahová felszáll a gép: Jézusé! Erről a gazdagságról mondott le Jézus, amikor elhagyva a mennyországot, és leszállt a betlehemi jászolba. Nem repülőn érkezett oda, hanem egy szegény názáreti asszony, hosszú úton elgyötört testében. Ő, Jézus, „a láthatatlan Isten képe", aki „előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn." (Kol 1,15.17.)

Tudjátok mit jelent ez reánk nézve? Gondoljatok magatokban a tíz, valaha is a földön élt leghatalmasabb uralkodóra! Adjátok hozzá a tíz legokosabb tudóst! Most jön a tíz legeredményesebb hadvezér. Megvan? Na, akkor ehhez jönnek még a Nobel-díjas tudósok, művészek, sportolók, szónokok, és bárki, akit nagyra tartotok! Most mindezt adjuk össze! Ezzel is készen vagyunk? Ugye, elképzelhetetlen, hogy egyetlen személy birtokolhatna ennyi gazdagságot, hatalmat, befolyást, erőt, ügyességet, bölcsességet, zsenialitást, világlátást, ismeretet és képességet? Nos, Jézusnak még ennél is sokkal több volt a mennyekben! Ő valóban gazdag volt.

Betlehemben pedig „... szegénnyé lett értetek". Értünk. Amit most megkíséreltünk maguk elé képzelni, annál a gazdagságnál és tökéletességnél sokkal, de sokkal nagyobb dicsőséget, a mi értelmünkkel felfoghatatlan mértékű hatalmat, bőséget hagyott ott - értünk.

Gazdag volt az örökkévalóságban, az időtlen mindenségben. Szegény lett a korlátok közé szorított földön. A mennyország ragyogását hagyta el egy Birodalom szélén meghúzódó provinciában fekvő kisvárosért. Egy mélységesen megvetetett, lenézett nép között öltött emberi formát, az alig asszonnyá érett vidéki lány méhében, aki, miután megszülte, állatok takarmányát félretolva, rongyokba burkolva fektette jászolba.

Szegénnyé lett értünk. Nem volt szegény; az lett! János evangéliumában ezt olvassuk: „testté lett". (Jn 1,14) Az evangélium nyelvén ez ilyen, durva, realista kifejezéssel van leírva: hús lett belőle. Ez is azt jelenti: „... szegénnyé lett". Eldadogok valami hasonlatot, de közelében sem lesz annak, ami valójában megtörtént azzal, hogy Jézus emberré lett. Láttunk már kiskacsát. Bocit. Kedvesek, simogathatók, ezek a jószágok. Belopják magukat a gyerekek, de még a felnőttek szívébe is. Aztán az asztalra kerül az a szemet gyönyörködtetően megpirított comb. Honnan van? Hát, azé a kiskacsáé, amit simogattunk, de felnőtt. Apró darabokra vágott vörös borral ízesített borjúpörkölt. Honnan van? Hát ez az a kis boci, amelyiknek az a kis érdes nyelve nyalogatta a kezünket. Mi lett a kiskacsából? Mi lett a bociból? Hús.

Jézus, mennyei dicsőségben, ragyogásban, tisztaságban jelen lévő Lélek-létezése hússá vált. Jézus, az Isten, testté lett Betlehemben. Etethető, síró, fintorokat vágó, tisztába tehető, később vándorló, majd megkorbácsolt hússá. Gazdag létére szegényé lett értünk. Igen, mindez azért történt, hogy én és te itt ülhessünk a templomban, azzal a hittel és reménységgel, hogy amikor véget ér a mi hús-létünk, mi is mennyei dicsőségbe kerülhessünk. A korlátok, fájdalmak, félelmek közé szorított itteni hús-életünket tökéletes békességgel és harmóniával teljes, háboríthatatlan, szenvedésektől és amortizációtól mentes élettel cseréljük fel!

Mi ennek az alapfeltétele? Igen, az, hogy Jézus, gazdag létére szegénnyé lett értünk! Ennyire szeretett, szeret téged és engem, és mindenkit ezen a földön! Azért lett Betlehemben hússá, testté, emberré, hogy ezt megtudjuk! Másként képtelenek lettünk volna felfogni.

Gyerekkoromban, nyaranként, amikor már órákig olvastam a szobában, és kiküldtek „friss levegőt szívni", nagyapámék udvarán - hangyákkal játszottam. Szerettem a hangyákat. Megkérdeztem nagyapától, hogy mondhatnám el nekik. Azt mondta, hallott néhány jó módszerről, próbáljam meg! Először: kiáltsak be a hangyalyukba, jó hangosan: Szeretlek benneteket! Megtettem. Aztán megvakartam a fejemet: Nagyapa, szerintem nem értették. Jó, akkor írd le erre a cetlire és dugd be abba a lyukba, amelyikből a legtöbb mászik elő! Lelkesen lekörmöltem (természetesen piros ceruzával): Szeretlek benneteket! Bedugtam a lyukba. A hangyamozgás úgy folytatódott, hogy észrevehetően semmit nem értettek az én világra szóló bejelentésemből. Nagyapa összeráncolta a homlokát: Hát, itt már csak az utolsó lehetőség maradt. Mi az, nagyapa? Meg kell születned, mint hangya, és akkor tudsz velük beszélgetni, el tudod mondani, mennyire szereted őket. De hát erre csak az Isten képes nagyapa! Tudom - mondta -; Ő meg is tette! És megértettem, mint jelentett az első karácsony...

Isten ezt cselekedte Betlehemben. Leszállt a mi hangya-életünkbe. Itt végre felismerték az emberek. Néhányan. Jézus, Fülöp apostol kérdésére felelve világossá tette, kimondta: „Aki engem lát, látja az Atyát." (Jn 14,9 ) Maga Isten vette fel az emberi testet. Nem az első és második módszert választotta végleges megoldásként. Azt is megtette korábban. Kiáltott prófétái szavaival és írt kőtáblára, papiruszra. A hangya ember azonban nem ismerte fel. Nem értette meg, hogy neki szerető Istene van. Ezért választotta a harmadik módszert. Olyan lett, mint mi. Ember-módban, emberi módon, emberré válva mondta el, feszítettette keresztre magát azért, hogy megértsük: Szeretlek benneteket!

Szegénnyé lett értünk, hogy mi meggazdagodjunk. Meggazdagodjunk azzal az ismerettel: Nem vagyunk egyedül! Meggazdagodjunk azzal az ismerettel: Nem ez a teljes élet! Meggazdagodjunk azzal az ismerettel: Már itt lehet más látással élni, és van egy másik Élet, ahová a feltámadott és újra a mennybe emeltetett Jézus hív minket! Közvetlenül a szorgalmas, becsületes, Isten szeretetét megértő és elfogadó „hangya-életünk" végén.

Gazdaggá válni. Ez karácsony célja! Az Isten, Jézus Krisztusban érthetővé vált kegyelmének elfogadása. Annak elfogadása, hogy az Ő szegénnyé lételével, nekünk örök életünk lehet. Ez a kegyelem!

Értjük már, de, hát: Nemm érdemeljük meg! Azért kegyelem! Isten úgy döntött, hogy annak ellenére, amilyen vagyok, annak ellenére amilyen vagy, felajánlja nekünk ezt a lehetőséget. felajánlja azt, hogy gazdagok legyünk.

Tudjátok, mi a legnagyobb gazdagság, ami ember számára lehetséges? Az Istennel való kapcsolat. Most, és majd mellette, Jézus társaságában: örökkön örökké! Részesévé lenni annak a gazdagságnak, ami Jézus hatalmában, birtokában, jóindulatában van!

A közelmúltban, a világon, az egyik legismertebb házasság az a néhány évtizeddel ezelőtti esküvő volt, amikor Károly, angol trónörökös feleségül vette Lady Dianát. A menyasszony családja sem volt földönfutó, de vagyonuk összehasonlíthatatlan volt a királyi családéval. L.Diana egyik napról a másikra részesévé lett annak a hatalomnak, tekintélynek, gazdagságnak, ami a királyi család része. Mindez azért, mert elkötelez

Mint minden példa, ez is híjával van a tökéletességnek, de, ugye, érthető? Aki a betlehemi jászolba fektetett, Názáretben felnőtt, Jeruzsálemben keresztre feszített, majd feltámadott Jézus Krisztust, a királyok Királyát fogadja el élete Urának, mellette kötelezi el magát, az egyszeriben részesévé válik annak a gazdagságnak, amit Ő hozott, amit Ő kínál, amit Ő ígér mindazoknak, akik megértették a benne hozott isteni örömhírt: Szeretlek benneteket!

Ezt kaptuk tőle karácsonyra. Ezt az ajándékot, aminek hitelességét minden nap ellenőrizhetjük a Könyvből, a gyülekezetben hirdetett Igéből, és a bűnbocsánatot hirdető, szent, úrvacsorai jegyekből kapott feloldozás édességéből. Ámen