Istentisztelet 2014. március 30-án

 

Böjt negyedik vasárnapján

(Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Lekció: Jn 19,38-42

Textus: Mt 27,57-60

 

Kedves Testvérek!

 

A Bibliánk egyik legtitokzatosabb szereplője arimátiai József. Titokban volt Jézus tanítványa. Még kimondani is furcsa!

János evangéliumából úgy hallottuk, hogy „félt a zsidóktól". Hát ezért volt csak „titokban" Jézus tanítványa. Félt a zsidóktól. Akkor hogy vette a bátorságot ahhoz, hogy bemenjen Pilátushoz és elkérje Jézus testét? Valószínűleg, tisztségéből eredően volt mersze ahhoz, hogy ilyet kérjen a helytartótól. Arimátiai József ugyanis a zsidó „nagytanács tekintélyes tagja" volt. (Mk 15,43) Megkapja az engedélyt, le is veszi a testet, Jézus halott testét a keresztről.

Közben megjelenik Nikodémus. Az a vezető ember, az a farizeus, akivel egyszer éjszaka beszélgetett Jézus. (Jn 3) Ketten, leplekbe csavarják a holttestet, és az illatszerekkel együtt elviszik, majd eltemetik. Az Arimátiából származó József sírjába. A titkos tanítványból bátor tanítvánnyá váló József sírjába. Meg kell jegyeznünk, hogy az evangéliumok tanúsága szerint, a nagytanácsban ők, ketten emeltek szót Jézus mellett. Szót emelni Jézus mellett! Milyen jó ezt tudni, megérteni böjt negyedik vasárnapján!

Arimátiai József jó időben, jó helyen lépett fel, bátran kihasználva azt, ami társadalmi helyzetéből adódóan kínálkozott a számára.

Jézus ügyének éjszakai tárgyalására tanítványa, János belopózkodott, de nem tudunk arról, hogy szót emelt volna Jézus mellett. Valószínűleg: nem. Péter, aki nem szaladt el a többi tanítvánnyal, a közelbe merészkedett, kint melegedett, majd háromszor tagadta meg az Urat. Szót emelt az Úr ellen! Nem vállalt vele közösséget. Nem furcsa? Akik addig minden nap nyilvánosan mutatkoztak Jézussal, azok elfutottak, hátra húzódtak, tagadtak. Erről volt szó múlt vasárnap. Arimátiai József és Nikodémus, a két, Jézust titokban követő tanítvány pedig színre lépett. Színt vallott.

Ilyenek Jézus tanítványai. Nem ítélkezünk felettük és nem magasztaljuk őket. Ilyenek. Jézussal együtt menetelőkből titkos tanítvánnyá válnak, és Jézust titokban követőkből a legbátrabbakká lesznek.

A tanítványok, Jézushoz fűződő viszonyának törvényszerűségei vannak. Ott is lehetnek Jézus tanítványok, ahol nem is várnánk őket. A legváratlanabb helyszíneken és időpontokban bukkanhatnak fel.

Vannak olyan Jézus tanítványok, akiket évek óta ismerünk, találkozunk velük. Sejtelmünk sincs arról, hogy kik ők valójában. Félnek? Arimátiai József azért volt titokban Jézus követője, mert félt a zsidóktól. Vajon, vannak a Mesternek olyan tanítványai körülöttünk, akik előttünk, a templomba járó hívek előtt nem merik megvallani, kit követnek teljes szívükkel?

Ha Jeruzsálemben, a zsidó törvénykezés legmagasabb testületében voltak Jézushoz hű emberek, -Arimátiai József és Nikodémus -, akkor el kell hinnünk, hogy Isten számára nem jelenthet akadályt egyetlen testület sem. Mindenhol elhelyezheti azokat a tanítványait, akik az Ő Országát képviselik. Igazgatótanácsban. Parlamentben. Nemzetközi szervezetekben. Rendőrfőkapitányságon. Klinikán. Polgármesteri Hivatalban. Tantestületben. Börtönben. Bárhol.

Engem ez megnyugtat. Kiderül, hogy mi leadjuk a szavazatunkat szervezetekben, klubokban, választásokon, de Isten Országának építése nem az emberek szavazatain múlik. Az Ő képviselői akkor is bejutnak oda, ahova kell, ha mi azt hisszük, hiányoznak onnan. A Szanhedrin elítélte Jézust. Aztán kiderül, hogy a Názáreti halálos ítéletét meghozó testület két prominens tagja az életét kockáztatva kéri el, veszi le a keresztről és temeti el Jézust.

Isten ott is képviselteti magát, ahová mi nem tudunk bejutni, ahová mi nem tudjuk bevinni az embereinket! Jézus követői, titokban ott vannak, ahol lenniük kell!

Arimátiai József az emberiség történetének mélypontján, Isten Messiásának kivégzésekor, a lehető legveszélyesebb helyen töltötte be küldetését. Isten eszközei közöttünk járnak. A legbátrabb tanítványok nem biztos, hogy azok, akikkel a leggyakrabban találkozunk, akik a leginkább hallatják a hangjukat. A mindenre mozduló Péter megtagadta az Urat. Amikor a zélóta, hazafi Júdás rájött arra, hogy Jézust nem használhatja a saját céljaira, felakasztotta magát. Arimátiai József a saját sírjába temette Jézust.

Nekünk, templomba járó embereknek sajátos megközelítési módunk van Jézus követésére. Megtanultuk, hogyan kell gyakorolnunk a hitünket. Hogyan gyülekezetben, és hogyan, gyülekezeten kívül. Ennek azonban van egy olyan veszélye, hogy akik nem „ugyanúgy" Jézus-követők, mint mi, azokat nem is tartjuk annak.

Sajnos, nem csak a keresztyén felekezetek között, de a református egyházon belül is léteznek olyan, magukat „igazi" Jézus követőknek vallók, akik képtelenek elfogadni az arimátiai Józsefeket. Csak azért, mert ezek a titkos tanítványok „kifelé", a nyilvánosság felé nem úgy élik meg a tanítványságot, ahogy ők, az „eredeti" tanítványok elvárják egymástól és - mindenki mástól. Nem baj; a mi dolgunk az, hogy imádkozzunk értük, és imádkozzunk azért, hogy a gonosznak ebbe a csapdájába bele ne essünk! A csapdába, aminek az a neve: „Mi jól tudjuk, ti pedig nem".

A Jézust titokban követőknek sok vesztenivalója van. Arimátiai Józsefet és Nikodémust kiközösíthették volna. Ez egyenlő volt a halálos ítélettel. Ma napság tudunk olyan esetekről, amikor addig titkos követők, adott időben azonban bátran előlépő Jézus-tanítványok elvesztették az állásukat. Azért, mert olyat kértek tőlük, amit a Mester nem engedett meg. Tudunk olyan titkos tanítványokról, akik nem jutottak hozzá a meghirdetett üzlethez. Csak azért, mert a versenytársakkal szembeni tárgyalások során tisztességtelennek tartották az üzlet fejében, a kért megvesztegetési összeg átutalását. Tudunk olyan addigi, titkos tanítványokról, akik ma, a 21. században is az életükkel fizetnek azért, mert évtizedekig tartó hallgatás után rájuk kérdeznek, és egyszerűen megvallják az Úrba vetett hitüket.

Ezek a tanítványok sokat veszítenek. Mégis: a legtöbbet nyerik. Azt a jutalmat, ami csak az Úrért szenvedőknek jár.

Nem tudunk arról, hogy arimátiai Józsefet és Nikodémust megbüntették volna. Valószínűleg „megúszták" bátor tettük veszélyes következményeit. Eltűntek a Biblia lapjairól.

Ezen is érdemes elgondolkozni! Később, pünkösdkor, nem a bátor József és Nikodémus állt elő prédikálni, hanem a nagypénteken gyávának bizonyult Péter. Mögötte pedig ott voltak a Jézus elfogatásakor még kereket oldó tanítványok.

A Biblia rávilágít a természetes, emberi tulajdonságainkra. A jókra, és a rosszakra. Hogyan válhatunk hitvalló tanítványból rejtőzködő, hallgatásával is tagadó tanítvánnyá, és hogy válhat csendes, titkos tanítványságunk megszégyenítő példává azok számára, akik azt hitték magukról, hogy ők az elsők.

Ez a felismerés vigasztalás és bátorítás. Ha legutóbb a háttérben voltunk, készülhetünk arra, hogy ha az Úr „bevet" minket, és lesz bátorságunk megtenni azt, ami az Ő Országát építi. A különösebb tét nélküli kiállásunk azonban nem biztos, hogy maradandó dicsőség!

Arimátiai József és Nikodémus nem hősködött. Addig nem léptek, amíg tényleg, őrájuk nem volt szükség. Isten megáldotta őket az időzítés és a helyszín felismerésének ajándékával. Ahhoz járt a bátorság, és nem saját terveik véghezviteléhez. Isten ajándéka a céltalan vakmerőség, és az Istentől kapott feladat megvalósítása közötti különbségtétel volt. Nem engedtek saját meggyőződésüknek. Nem beszélték meg egymással. Nem kérdezték a tanítványokat. Istent kérdezték. Istennel beszélgettek. Istennek engedtek. Mint a mai, böjtölő Krisztus-tanítvány.

Kedves testvérek, Isten tudja, hogy ki az ő, bármikor bevethető, okos tanítványa. Időzíti a szívüket és a fülüket meghallani, és megérteni azt, ami Tőle származik. Aztán, ha elvégzik feladatukat, újra visszavonja őket. De a nevüket felírja!

Arimátiai József és Nikodémus neve bekerült a Bibliába. Ez önmagában nem jelent semmit. Poncius Pilátus, Júdás, Kajafás és Heródes neve is ott van.

Ami lényeges, hogy Jézus visszahúzódó, de a megfelelő időben színre lépő bölcs tanítványai neve ott van feljegyezve, ahonnan senki sem törölheti ki. Abban a könyvben, azon a listán melyre maga Isten jegyzi be a neveket.

Arimátiai József és Nikodémus neve ismertté vált a világ előtt. Szerintem rengeteg olyan név van, mely bekerült az Élet Könyvébe, de amely nevek viselőiről nem is képzeljük, hogy ott vannak.

Ők azok, akik titokban követik Jézust. Mert félnek. De bátrabbá válnak, mint sok olyan tanítvány, aki azt hiszi, hogy bármikor megállja a helyét.

Isten áldja meg a most is élő, közöttünk járó arimátiai Józsefeket és Nikodémusokat. És amikor kiderül róluk, kik is ők valójában, köszönjük meg Istennek, hogy magunk közé hívhatjuk őket. Hadd találjanak otthonra ebben a gyülekezetben is!

Amikor kimegyünk a templomból, az utcán, bárhol, ahol dolgunk van, nézzünk szét ma egy kicsit figyelmesebben! Tekintsünk úgy minden emberre, mint akiért meghalt Jézus! Így fog kiábrázolódni rajtunk az Úr; és így tudjuk megszólítani majd ide hívni a még titokban közöttünk élő arimátiai Józsefeket és Nikodémusokat!

 

Itt a helyük közöttünk, a böjti készülődésben bennünket erősítő Isten dicsőségére! Ámen