Istentisztelet 2015.május 14-én

 

Áldozócsütörtökön

(Kereskényiné Nemes Lívia)

 

ApCsel 1,1-11

 

Kedves Testvérek!

 

Az óvodás, hittanos csoportjaimban a gyerekek rendszeresen nekem szögezik a kérdést: És ez miért jó nekünk? Olyan korban vannak, amikor ez a kérdés nem számít szemtelenségnek. Szinte várom már, hogy az óra vége felé, amikor, például Jézus példázatából „levonjuk a tanulságot", vagy összefoglaljuk, mit is akart mondani a Biblia egy történettel, a legcserfesebb szájú felnéz a kis rajzából, és éles hangon megkérdezi: Lívia, néni, ez miért jó nekünk?

Szerintem, évente egyszer hasznos, ha újra visszaemlékszünk arra, miért jó nekünk, hogy Jézus felment a mennyekbe.

Jó nekünk azért, mert a mennybemenetel azt jelenti, hogy Jézus befejezte azt a munkát, amit itt, a földön kellett elvégeznie.

A húsvéti feltámadás után, még negyven napig együtt volt a tanítványokkal. Negyven napig segített nekik abban, hogy a az ő feltámadásától visszafelé tekintve értsenek meg mindent, amit addig mondott nekik. A feltámadás fényében emlékezzenek vissza a történetekre, amiket együtt éltek át.

Amikor felnövünk, és elkezdünk visszaemlékezni arra, amit a szüleinkkel éltünk át, megértjük, hogy mit miért tettek. Felnőtt fejjel kiderül, hogy milyen áldozatokat hoztak értünk. Amikor már a saját gyermekeinket neveljük, világossá válik, miért óvtak minket attól, amit akkor, gyermekként úgy szerettünk volna kipróbálni.

Jézus, a feltámadásából kiindulva, negyven napig értette meg a tanítványokkal, mi, miért történt abban a három évben, míg együtt voltak. Mintha negyven napig, mindig azzal kezdte volna az „ismétlést": Ugye, értitek már?

Miután az utolsó órát is leadta a tanítványainak, és feladta a leckét, felemeltetett, aztán egy felhő takarta el. Ez azt jelenti, hogy a földön végzendő munkáját teljesen befejezte.

Miért jó ez nekünk? Gondoljatok a néha felmerülő kétségeitekre! Nem szoktátok néha megkérdezni magatokban: „Vajon, elég jó keresztyén vagyok?  Elég jó ahhoz, hogy a mennybe jussak? Nem kellene valamit tennem érte? Nem kellene többet tennem érte? Mások sokkal jobbak nálam! Jaj, csak nem maradok kívül a mennyországon? Nincs valami olyan feladat, hogy ha annak eleget teszek, akkor biztos, hogy bekerülök a mennyországba?

A válasz: Nincs! De nyugodj meg! Dőlj hátra, és hidd el, hogy Jézus mindent megtett azért, hogy helyed legyen a mennyországban! Minden bűnünkért elszenvedte az ítéletet. Mindent kifizetett, amivel Istennek tartoztunk! Nyugodtan örülhetsz! Jézus, a mennybe jutásod, az örök életed érdekében mindent megtett érted! Ezért jó, hogy felment a mennybe, mert az elmenetele az elvégzett feladatának bizonyítéka.

Az óvodások, mint minden gyerek, ha megértettek valamit, abból újabb kérdést gyártanak. Mi is tovább kérdezhetünk. Értjük, miért jó, hogy Jézus felment a mennybe.

De miért jó az, hogy ott van, és nem itt?

Jó kérdés. Vannak olyan ismerőseitek, akik „el tudnak intézni valamit"? A nyolcvanas években, milyen hálásak voltunk annak az ismerősünknek, aki a boltban félretett nekünk egy kiló narancsot! Milyen jó, hogy nem mellettünk üldögélt, hanem abban a boltban dolgozott!

Van nekünk egy olyan ismerősünk, aki még komolyabb dolgokat is „el tud intézni". Istent szerető emberek vagyunk. A Bibliából ismerjük Isten akaratát. Tudjuk, mit kér tőlünk, és tudjuk, mit tilt meg nekünk. Mégis vétkezünk. Mégis elkövetjük azt, amit már a cselekedetünk pillanatában megbánunk.

Mit lehet tenni ilyenkor? Kérünk valamit az „ismerősünktől". Bűneink bocsánatát kérjük Istentől, de úgy, hogy előtte az „ismerősünkre", Jézusra hivatkozunk, aki a kereszten már „elintézte", hogy bocsánatot nyerjünk. Jézus pedig megerősíti a kérésünket. Neki nem csak bejárása van az Atya Istenhez, hanem helye! Ott ül, és amikor azt kérjük Istentől, hogy bocsássa meg a vétkünket, Ő velünk együtt könyörög. Ezt a „protekciót" így írta le János apostol: "ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus..." (1Jn 2,1)

Ezért jó nekünk, hogy Jézus nem maradt a földön, hanem úgy ül az Atya Isten jobbján, mint védőügyvédünk.

Este, igyekszünk minden, aznap elkövetett vétkünkre visszaemlékezni. Felsoroljuk őket. Vannak, amik miatt nagyon szégyelljük magunkat, mert már tegnap, tegnapelőtt is elmondtuk, de még most sem sikerült ellenállni nekik. Pedig próbálunk. (Próbálunk?...) Isten, Jézussal a jobbján hallja a csöndes, bűntudattal teli imánkat. Amikor befejezzük, Jézus szólal meg: Atyám, ez a bűntudatot érző ember kegyelemért könyörög hozzád. Nincs mentsége arra, amit tett. Semmivel nem tudja jóvátenni azt, amivel téged és embertársait megbántotta. Visszaeső bűnös. Most az én nevemben esedezik hozzád. Én az ő bűneit is felvittem arra a keresztre. Mellé állok hát, együtt imádkozunk hozzád: az én áldozatomat elfogadva, kérlek, bocsáss meg neki!

Vannak országok, ahol, amikor elítélnek valakit, és már az utolsó jogi lehetőség is kimerült, akkor még kegyelmet lehet kérni a királytól, vagy az elnöktől. Egyedül az ország első emberének van joga arra, hogy kegyelmet adjon.

Isten, Jézusnak adta meg azt a jogot, hogy kegyelmet kérhessen és adhasson azoknak, akik rá hivatkoznak, és igaz bűnbánattal ragadják meg az utolsó lehetőséget a harag, az ítélet elkerülésére. Az igaz bűnbánatot nem lehet megspórolni. Aki úgy kér kegyelmet, hogy „úgyis megadja Isten", az ne számítson arra, hogy Jézus komolyan veszi! Azért a kegyelemért, amiért ő az életét adta, kéri és várja az időt, könnyet nem sajnáló bűnbánatot.

Foglaljuk össze az eddigieket úgy, mintha az én kedves óvodásaim hittanóráján lennénk!

Jézus felment a mennybe. Ez azért jó nekünk, mert biztosak lehetünk benne, hogy mindent elvégzett a földön azért, hogy mi is a mennybe kerüljünk.

Ott ül az Atya jobbján. Ez azért jó nekünk, mert Jézust, a barátunkat bármikor megkérhetjük arra, hogy álljon mellénk. Akármikor imádkozunk az ő nevében. Ha igaz bűnbánatot tanúsítunk, és nem csak elmormogjuk azt, ami „bántja a lelkiismeretünket", akkor tudhatjuk, hogy ő, együtt imádkozik velünk. Megerősíti a bűnbocsánatért fohászkodó kérésünket.

Szerintem, az óvodásaim még ezek után is tovább kérdeznének. Hátha nekünk sem árt „meghallgatni őket"!

Így okoskodnának (tényleg, nagyon okosak!): Igen, jó nekünk, hogy Jézus mindent megtett értünk a földön Igen, jó nekünk, hogy ott van a mennyben, és velünk együtt kéri a jó Istent. De... ott is marad?

A válasz: Nem! Lukács evangéliumának végén azt olvassuk, hogy Jézus kivitte a tanítványokat „... Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe." Ha ehhez hozzátesszük azt, amit ugyanez a Lukács, az evangélium folytatásként megírt az Apostolok Cselekedetéről szóló írása elején, akkor szépen kiegészül a kép: „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."

Jézus tehát nem marad ott a mennyben, hanem egy napon visszatér. És, kérdeznék az óvodásaim, és kérdezzük mi is: Miért jó az nekünk, hogy visszajön?

Azért, mert amikor az ítélet napján megrendülnek a földek és a lelkek, nekünk semmitől sem kell félnünk!

A soha nem látott természeti jelenségek idején, amikor megnyílnak a sírok, nem kell megijednünk, hogy: „Most mi lesz?"!

Jézus úgy fog eljönni, ahogy a tanítványok látták felmenni. Az átszögezett, áldó kezeit látták. Amikor újra eljön, az átszögezett, áldó kezeit emeli azok felé, akik hitték és várták ezt az eljövetelt! Eljön, és ez azért jó nekünk, mert nem félelemre ad okot, hanem a beteljesedett örömünk megkezdésére! Eljön, hogy maga mellé vegye mindazokat, akiknek helyet készített az új Teremtésben. Azért jó nekünk, hogy eljön, mert oda vezet minket, ahol ő van, és azok, akik Uruknak vallották őt itt, a földön!

Ilyen Urunk van nekünk! Jézus tudja, mennyi fájdalmat, nehézséget élünk át itteni lakóhelyünkön. Elment, de mégsem hagyott minket egyedül. Pünkösdkor elküldte önmagát, a Szentlélek Isten valóságában.

 

Újra el fog jönni, maga mellé vesz minket. Addig pedig kimondhatatlan könyörgésekkel jár közbe értünk, valódi bűnbánatot gyakorló, és azért teljes bűnbocsánatot elnyerő testvéreiért.

 

Erre emlékezünk, ezt köszönjük meg a mennybemenetel napján. Ámen