Istentisztelet 2012. augusztus 5-én

 

(Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Zsolt 51,1-15

Textus: Zsolt 51,12

 

Szeretett Testvérek!

 

A Biblia közepén található Zsoltárok könyve ötvenegyedik fejezetének háttere az egyik legismertebb ószövetségi történet. Meglehetősen csúnya történet. Mondhatnánk azt is, hogy: kiábrándító.

Mert, ugye, ott van a pásztorfiúból, rengeteg megpróbáltatás, nyomorúság, kísértés között királlyá vált Dávid. Ő, akinek Istenbe vetett bizalma, hite, engedelmessége nem csak az akkoriak, de a keresztyének számára is példamutatóvá formálódott az évszázadok, évezredek során.

Már megfutotta a királyságig vezető szent köröket. Egyenesben van. És akkor megtörténik a baj. Úgy kezdődik, hogy lazítani kezd. Az ország biztonsági érdekeit szolgáló harcok során kihagyja az ammoniták városának ostromát. Otthon marad. Elvégre ott van Jóáb, a hadseregparancsnok. Ott vannak a remek tisztek, köztük a kiváló vitéz, a hettita Uriás. Uriás, akinek csinos felesége, Betsabé éppen úgy talált fürödni, hogy a király remekül láthatta palotája tetejéről. Nem került sokba az ágyába hívatni. Betsabé azonban terhes lett. Hogy lehet megoldani ezt a kínos helyzetet? Szabadságra kell küldeni a férjet, Uriást, aki a királynak tett jelentése után, visszautazása előtt majd otthon alszik. A gyerek születése körüli pár hetes különbséget nyolc hónap múlva senki sem fogja számolgatni... Uriás azonban másként gondolkodott. Sebektől, félelmektől, szükségtől szenvedő bajtársai jártak az eszében. Hogyan szerelmeskedhetne a feleségével, míg a barátai nyílzáporban rohannak az ostromlétrákkal és a kíntól ordítva halnak meg a falak alatt? Dávid bajban van. És még nagyobb bajba kerül. Először leitatja ezt a remek Uriást, de, tekintve, hogy még akkor sem megy haza, valami hihetetlenül alattomos eszközhöz folyamodik. Levelet ír Jóábnak, a hadseregparancsnoknak és arra kéri, hogy a visszatérő Uriást olyan helyre állítsa, ahol a legkeményebb a harc, majd a többiek húzódjanak vissza, hogy az ammonita íjászok végezzenek a magára hagyott vitézzel. Így is történt. Betsabé a szokásoknak megfelelően meggyászolta férjét, majd - engedelmeskedve Dávid parancsának - feleségül ment a királyhoz.

Isten Nátán prófétát küldi hozzá, aki remek példázattal eszmélteti rá, mit is tett. Az összetört Dávid pedig megírja az egyik legszebb bűnbánó ima-éneket. A Zsoltárok könyve 51. fejezetében találjuk.

Egyetlen verset emeltem ki belőle. Azt, amit úrvacsoravétel előtt is el szoktunk mondani: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!"

Ma nem vesszük a kezünkbe a feloldozás kenyerét és nem iszunk a feloldozás poharából. Ma délelőtt kérni fogunk. Arra kérjük Istent, amire akkor - Dávid: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!"

Kérjük mi, akik összepiszkoljuk a szívünket. „Tiszta szívet teremts bennem..." Kérjük mi, akiknek meggyengült a lelkük. „... az erős lelket újítsd meg bennem!"

Mikor is tudott így imádkozni Dávid? Csak az után, hogy megértette: minden ügyes húzása, kimagyarázkodása ellenére tisztátalan a szíve. Piszkos. Szemét van benne. A bujaságot hajszoló lélek mocska. A házasságtörés piszka. A kimosakodási terv foltja. A gyilkossági terv szutyka. A halálba küldött hős feleségének birtokbavétele, annak minden undokságával.

Dávid szívének szennyezettsége elérte a kritikus határt. Innen már alig lehetett volna lejjebb kerülni. Meglepő, de az a férfi, aki valaha úgy imádkozott: „Az Úr az én pásztorom nem szűkölködöm", teljesen jól érezte magát ebben az állapotban.

Miért is ne? Hatalma van. Szolgák hada lesi minden szemvillanását, kézmozdulatát, szavát. Kényelmes körülmények között él. Kielégíti a testi vágyait. Eszik, iszik, barátai vannak, akik nem mondanak nekik ellent, mert tőle függenek. Lám, milyen ügyesen megoldotta ezt a kis malőrt is! Nem volt törvényes, de kit érdekel, mit szólnak hozzá!

Meglepő, de talán többen is vannak ma ebben a templomban, akik néhány perce így énekeltek imádkoztak: „Az Úr az én pásztorom nem szűkölködöm". És jól érezzük magunkat. Miért is ne? Panaszaink ellenére, viszonylagosan, kiegyensúlyozott körülmények között élünk. Eszünk, iszunk, tévét nézünk. Vannak, akik kiszolgálnak, mert tőlünk függenek. A borravalónktól, a szaktudásunktól, a jókedvünktől. Azt hisszük, hogy igaz barátaink, holott csak cinkosaink. Elviselnek minket. Mert így kényelmesebb. Nem szólnak, csak a hátunk mögött.

Dávidot nem hagyta ebben az állapotban Isten. Prófétát küldött hozzá, aki leleplezte, mennyire piszkos a király parázna, egykor tisztelt bajtársakat eltüntetni vágyó szíve. És a maga undorától elszörnyedő Dávid így kiált: „Tiszta szívet teremts bennem..."

Teremtést kér az Úrtól. Teremteni azt jelenti, mint a semmiből előhozni, előállítani valamit. Erre csak Isten képes.

Mint ahogyan Isten képes arra, hogy a magára erőltetett, magának megmagyarázott nyugalomban élő embert felrázza. Hé! Te hazudsz magadnak! A mocskos ügyeidet megmagyarázva, a titkolt vágyaidat átértelmezve azt hiszed, hogy minden rendben! Csak a békesség hiányzik. Ahhoz azonban el kell érned arra a pontra, ahol őszintén kiszakad belőled a könyörgés: „Tiszta szívet teremts bennem..."

Ismertem egy bácsit, aki nagyon nehéz körülmények között, napról-napra beosztott nyugdíj mellett éldegélt szobányinak is nehezen mondható kicsiny házrészében - Debrecenben. Késő este kopogtattam be hozzá. Mindig örömmel fogadott. Akkor is mosolygott és annyit szólt a nyitott ajtóban: De jó, hogy most jött; túl vagyok minden, esti ténykedésemen, már csak a szívem van hátra. Azt hittem a gyógyszereiről beszél. Nem. Minden este ez volt az utolsó imája: „Tiszta szívet teremts bennem...".

Tőle tanultam meg, mit kell még megtenni elalvás előtt. Megkérni az Urat arra, hogy tisztítsa meg a napközben bepiszkolt szívemet. Ha délelőtt, délben, délután túl elfoglalt voltam, akkor a nap végén el ne felejtsem kérni: vegye el tőlem azt, amivel nehezebb lenne az álom és nyomasztó az ébredés.

Tiszta szívet teremtsen bennem. Tisztítsa meg a gondolataimat azokkal kapcsolatban, akikkel rendezett a viszonyom. Hogy legyen még rendezettebb. Hogy legyen tökéletes. Olyan, amilyennek Ő, Isten akarja látni.

Tiszta szívet teremtsen bennem az Úr; tisztítsa meg a gondolataimat, érzéseimet azokkal kapcsolatban, akik bántottak, akiket én bántottam meg. Tegye tisztába a szívemet, hogy képes legyek szólni azokhoz, akikhez nincs kedvem és hallgatni tudjak akkor, amikor rajtam töltik ki haragjukat.

Dávid tiszta szívet kért azért, hogy a szégyenteljes esetet követően meg tudjon állni Betsabé előtt; Jóáb parancsnok előtt; Uriás rokonai előtt; az őt leleplező Nátán próféta előtt, és - Isten előtt.

Mert Isten előtt csak az állhat meg, aki kísérletet tesz kapcsolatai rendezésére. Aztán, ha azok a kísérletek a másik fél részéről elutasításra találnak, mert nem köszönnek neki, ha nem nyújt kezet, felé sem fordulnak, az már az ő, a kapcsolat rendezését elutasítók szennye marad.

Neked miért kell tiszta szívért könyörögnöd? Ne ijedj meg, és ne utasítsd vissza a kérdést, nem a lelkész kérdezi, hanem Isten szolgája. Akinek először kellett válaszolnia. Őt (engem) már csak szócsőként használ az Úr.

Mert aki Isten előtt is meg akar állni, annak őszintén, tiszta szívet kell kérnie Tőle. Miért? Mert csak a megtisztított szívből hangzik hitelesen a második könyörgés: „...az erős lelket újítsd meg bennem!"

Kinek erős a lelke? Annak, akinek a lelkét Isten erősítette meg. Annak van erős lelke, aki használható lélekkel bír. Akinek a lelkét nem gyengítették meg. Aki nem tette erőtlenné a saját lelkét.

Dávid elkövette ezt a hibát. A lelke, az Istennel való kapcsolattartás szent eszköze - lemerült. Elkábította a testi vágy. Eltompította a bujálkodás. Megkeményítette a hazugság. Érzéketlenné tette a gonoszság. Dávid lelke a leállás szélére került.

Mennyire erős a lelked? Mennyire fogod tisztán Isten adását? Érted, amit üzen neked? Vagy zavarják? Ki az, akitől nem hallod meg Isten, neked szóló figyelmeztetését? Mi az, amitől nem Istent hallod, hanem valami, valaki mást, aki, ami aztán fontosabb lesz, mint az Úr.

Dávid esete egészen világos felkiáltójel mindannyiunknak. A felkiáltójel előtt ez a szó áll! Vigyázz! Vigyázz, amikor azt hiszed, neked jár az, amit Isten egyébként tilt. Vigyázz, amikor magyarázkodni kezdesz magadnak! Biztos, hogy rossz úton jársz! Vigyázz, amikor valami jót akarsz kihozni a rosszból, mert még inkább megnehezíted a helyzetedet! Vigyázz, ha olyanok vesznek körül, akik cinkosaiddá válnak abban, amiről tiszta pillanataidban még tudod, hogy nem Isten szerint való!

Dávid, még jóval a szégyenteljes eset előtt így imádkozott: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján." Isten jósága és szeretete ma ide kísért minket. Ide, hogy halljuk, van lehetőségünk a bűnvallásra és az újjászületésre. Van, mert Jézus Új Szövetséget kötött az emberekkel, veled és velem azon az utolsó vacsorán. A kereszten hitelesítette és az üres sírral bizonyította annak érvényét.

Ezért mondhatom, mondhatod te is testvérem: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!" Adja meg ő, hogy a következő napokban megérezzük az elkért és megkapott tisztaság és erő megannyi áldását! Ámen