Istentisztelet 2012. július 15-én

(Kereskényi Sándor)

Lekció: Tit 2,1-10

Textus: Tit 2,2/a;3/a;4/a;6/a;7/a;9/a

Szeretett Testvérek!

Ma is azt történt, mint máskor. Mialatt énekeltük az igehirdetésre készülő ének-imánkat, a gyerekek kimentek, hogy lelkészeink, hittanoktatóink irányításával kötetlenebb formában ismerkedjenek Isten Igéjével.

Mi pedig itt maradtunk. Mi, idősebb, fiatalabb férfiak, asszonyok, lányok Isten igéjét mások elé élők, hétköznapi, többnyire másoktól függő emberek.

Olyanok vagyunk, mint a többi keresztyén gyülekezet többsége, mely valaha is volt és ma is él. Olyanok vagyunk, mint a krétai gyülekezet - akkor. Akkor, amikor Pál apostol, fiatal tanítványát, Tituszt hagyta ott, rendelte ki vezetőjükként.

Gyakorlati tanácsokkal látta el. Szent „használati utasítást" adott neki arra nézve, hogyan vezesse a növekedésnek induló keresztyén közösség tagjait. Isten segítségével mire buzdítsa őket annak érdekében, hogy (1): „nehogy miattuk érje gyalázat Isten Igéjét". Annak érdekében (2), „hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud mondani" róluk. Annak érdekében (3) „hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben."

Most, hogy összehasonlítottuk magunkat, gyülekezetünk összetételét az akkori, Kréta szigetén élt krisztuskövetőkkel, ugye, milyen izgalmassá váltak ezek a célok? Izgalmassá válik az a cél, hogy miattunk ne érje gyalázat Isten Igéjét. Izgalmassá válik az a cél, hogy ha támadnak minket, semmi rosszat ne tudjanak mondani rólunk. Izgalmassá válik az a cél, hogy Istenünk tanításának díszére, ékességévé váljunk.

Ezen célok eléréséhez pedig arra van szükség, amit itt az apostol tanácsol. Pontosabban: az őt használó, a rajta keresztül üzenő Jézus Krisztus. Akkor Titusznak adott tanácsot; most - nekünk.

Üzen az Úr. Innen, a visszakereshető, újraolvasható, írott Igéből. Ma délelőtt az ide rendelt, megbízott szolgáján keresztül. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert az útbaigazítások egészen pontosan körülhatárolt dolgokra vonatkoznak. Amikor a szószékről konkrétumok hangoznak el, és valaki találva érzi magát, hajlamos arra gondolni, hogy a lelkész „kiprédikálja". Ez nem igaz. Ha bárki is találva érzi magát, azt a Szentlélek Isten, Jézus Lelke célozta meg. Örüljön neki, adjon hálát érte, ha „talált" az Ige, ha neki szólt a szeretetben fogant intés. Örüljön, mert ez (nem csak ma, de minden esetben) azt jelenti, hogy Isten nem mondott le róla. Szereti. Azért foglalkozik vele. Mint a jó apa, mint a féltve figyelmeztető édesanya.

Lássuk hát, mit üzen az Úr idősnek és fiatalnak, tanítónak és beosztottnak! Mielőtt sorra vennénk a buzdító intéseket, hadd kérjek valamit tőletek! Ne szelektálva hallgassuk Isten szavát! Ne úgy, mint a bizonyítványosztáskor, amikor, ha még nem rólunk volt szó, vagy már túljutottunk a nekünk szóló értékelésen, fellélegezhettünk! Ne úgy hallgassuk az Igét, hogy „ja, ez most az idős férfiaknak; ez meg a fiatal asszonyoknak, stb." szól. Nem. Mindegyikünket megszólítanak, a bármelyik célzott csoporthoz szóló üzenetek. Miért? Mert a célok megegyeznek! Tudjátok: (1) nehogy miattunk érje gyalázat Isten Igéjét; (2) semmi rosszat ne tudjanak mondani rólunk; és (3) Istenünk tanításának díszére váljunk.

Ezért kéri Jézus Lelke az idősebb férfiakat arra, hogy legyenek mértékletesek. Most, így, a nyári melegben, nyaralások, bajnokságok, olimpiai közvetítések között mindjárt arra gondolunk, hogy ez a mértékletesség a sörfogyasztásra vonatkozik. Így van! Arra is. De valami mást is, hangsúlyozottan magában foglal ez a szó. A tapasztalt, keresztyén férfiak legyenek mentesek a szellemi, lelki szertelenségtől! A végletektől. Ma így mondanánk: ne legyenek csőlátásúak! Tekintsenek szét a lelki, szellemi horizonton és ismerkedjenek meg mások véleményével. Legfőképpen azokéval, akik - hozzájuk hasonlóan - Jézus mércéje szerint látják, értékelik a világ dolgait. Így mértékletesek lesznek, maradnak.

A Szentlélek Isten aztán arra inti őket, minket: a hitben és a szeretetben legyünk tisztességesek, józanok. Tisztességes annyit tesz, mint: tiszteletet érdemlő. Mivel váltjuk ki mások tiszteletét? Meddig tart a felénk irányuló tisztelet? Adjunk időt magunknak végiggondolni ezeket a kérdéseket, és kiderül majd, milyen mértékben hordozzuk a keresztyén mérték szerinti tisztesség jegyeit! Ehhez tartozik a józan megfontoltság, amit szintén, intőn tanácsol az apostolon keresztül megszólaló Lélek. A megfontolt ember kijózanodott abból a testi és szellemi mámorból, amelybe magát kergette, vagy mások húzták bele.

Most jönnek az asszonyok! „szentekhez illően viselkedjenek" Kik a szentek? Nem azok, akiket szentté avatott az egyház. Akkoriban ez még nem volt szokás. Akkor nem mertek hivatalosan szentté minősíteni valakit. Szentek voltak azok és ma is azok a szentek, akik Jézusban kiválasztattak. Rájuk, ezekre az asszonyokra vonatkozik a felszólítás - a kiválasztott férfiakkal együtt! Amint mondtam tehát, ne lélegezzünk fel, kedves férfitestvéreim! Ránk is vonatkozik: „szentekhez illően viselkedjenek"!

Hogy is kell ezt csinálni kedves asszonyok? Asszonyoknak szól a felszólítás, de nekünk is meg kell tanulnunk: „senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra"!

„senkit se rágalmazzanak" Huhh! Kicsit megijedtem, amikor belegondoltam abba, mit is jelent ez a szó. Tudjátok, hogy van görögül az, hogy „rágalmazó"? Diabolosz. Magyarul „ördögnek" fordítjuk. Rágalmazó az, aki Isten előtt vádolja a másik embert. Rágalmazó az az idősebb asszony (és ne vonjuk ki magunkat: férfi), aki tudja, hogy van Isten, ezért tudatosan Isten színe előtt rágalmazza meg, vádolja be keresztyén testvérét. Az ördög ügyvédjévé válik. Ettől óv az apostol. Ettől óv most a közöttünk lévő Jézus. Senkit se rágalmazzunk! Mert a rágalmat nem lehet semmissé tenni. Terjed, mint az influenza.

Mit ajánl még a bizonyos kort elért asszonyoknak (és férfiaknak) az apostolon keresztül intő Isten? „ne legyenek mértéktelen borivás rabjai" Az asszonyok? Ki látott már olyat? Én... Vajon, miért van az, hogy a részeg férfi sem szívet üdítő látvány, de az ittas nő még nagyobb undort vált ki? Csak tippelek, hogy azért, mert ez a ritkább. Mert ők, ti, kedves asszonyok vagytok a mértéktartóbbak. Ezért, ha részeg nőt látunk: egy világ omlik össze bennünk. A báj, a kedvesség, a szépség illúziója omlik össze. Hallgassatok hát az Igére, és tanítsatok minket, másokat is a jóra. Hadd legyünk jobbak. Még jobbak...

Tanítsatok másokat is? Igen, itt áll az Igében egy különleges, személyre, korra szabott feladat a tapasztalt, idősebb asszonyok számára (vegyük figyelembe, hogy abban a korban a 40 éves már „idős" volt). Nos, itt a feladat: „neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek".

Hát..., erre nem mondanánk, hogy tipikusan egy XXI. századi, liberális, feminista jelszó! Nem is nekik szól! Nem, hanem azoknak, akik elfogadják azt a rendet, amit nem a patriarchális, „hím-soviniszta" társadalom talált ki, hanem Isten. Isten, aki segítőtárssá teremtette az asszonyt és gondviselővé a férfit. Nem egymás alá, hanem egymás mellé rendelte őket. Két fele-séget egy egésszé. Egész-ségessé. Aki ezt elfogadja, betartja és megéli, az tudja, hogy lehet így szeretni, igazán így lehet szeretni egymást. Ennek a továbbadása a ti feladatok, kedves asszonyok! Férj-szeretetre, gyermek-szeretetre, megfontoltságra, tisztaságra, háziasságra, egészséges engedelmességre nevelni a fiatalabb asszonyokat, lányokat. Érdemes? Igen! Látom, tudom, tapasztalom, hogy vannak ilyen feleségek, és - képzeljétek el! -: boldogok! Mert a helyükön vannak... Ott vannak, ahová Isten rendelte őket.

Érdekes, az ifjakra, a fiatalokra egyetlen szeretetből fakadó intés vonatkozik: „legyenek józanok mindenben"! Vagyis: Amíg keresgetik az útjukat, helyüket az életben, gondoljanak át mindent. Józanul, higgadtan, nem engedve a szélsőséges gondolatoknak, vágyaknak, érzelmeknek. Társaik vagyunk ebben?

A következő szavak - akkor - Titusznak szóltak. Most pedig: nekünk. Azoknak, akik példaképei kívánnak lenni időseknek és fiataloknak. „te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges" Ezekből az egyértelmű útbaigazításokból egyetlen kifejezést szeretnék kiemelni: „mutass nekik a tanításban romlatlanságot". Romlatlan az, ami sérülésmentes. A kihívás tehát: azt adjuk-e át a fiatalabbaknak, amit mi még tiszta korunkban, tisztán fogadtunk be? Tanítsunk romlatlanul! Ne sérüljön az Ige teljessége! Ne sérüljön a tisztaságuk!

És végül: a szolgák. Hadd mondjam mai nyelven a mai gyülekezetnek: a beosztottak. Munkahelyen, társadalomban, családban, egyházban. Mik legyenek? Milyenek legyünk? Engedelmesek az elöljáróinknak, készségesek mindenben. Ne feleseljünk, és legyünk megbízhatóak. Ezeket az erényeket csak azok tudják elsajátítani és művelni, akik maguk is tudják: szolgák. Mert Isten áll felettük. A szerető Jézus. A tanácsadó és vigasztaló Szentlélek Isten. Akik ezt a Szentháromság felsőbbséget nem tudják elfogadni, azoknak gondjai vannak és bajaik lesznek ott is, ahol meg lehetne előzni őket.

Kedves Testvérek! Ha mindezek elfogadása, megtartása sikerül, akkor az idősebb korban lévő és fiatal férfiak és asszonyok, vezetők és beosztottak miatt és miattunk (1) nem éri gyalázat Isten Igéjét; (2) megalapozottan nem tudnak róluk, rólunk rosszat mondani; így (3) Isten tanításának ékességére válhatunk.

Ennek megvalósításában segít meg minket az úrvacsorai jegyek vételekor bűnbocsátó kegyelmét közlő, jócselekedetekre buzdító Jézus Krisztus. Áldassék az Ő neve mindenért! Ámen