Istentisztelet 2012. július 8-án

(Kereskényi Sándor)

Lekció: Ef 5,1-14

Textus: Ef 5,15-20

Szeretett Testvérek!

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek" - így kezdtem az előbbi igeolvasást. Nem szeretjük az ilyen hangvételű kijelentéseket. Miután felnőtté váltunk, egyre nehezebben fogadjuk el az ilyenfajta figyelmeztetéseket. „Nekem senki se mondja meg, mit csináljak, vagy mit ne!" Először tizenéves korunkban csattantunk fel így, aztán akkor, amikor kereső emberekké váltunk, családot alapítottunk. Amikor kicsit bölcsebbek lettünk, már beláttuk, hogy vannak körülöttünk olyanok is, akiktől érdemes elfogadni az intést. De még mindig ott vannak azok, akikről - ha így szólnak hozzánk: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek" - ezt gondoljuk: „Hát ő aztán ne mondja meg nekem, hogyan éljek!"

Nincs is ezzel semmi baj, mert tényleg megtanultuk, kire érdemes hallgatni, megfogadni a tanácsát, és ki az, aki bizonyos kérdésekben jobb lenne, ha elfogadná a mi tanácsunkat, vagy hallgatna.

Egészen más azonban a helyzet, amikor itt, a templomban, a felolvasott, írott Igéből, majd  hirdetett Igében, szent Lelke közvetítésével maga az Úr Jézus mondja: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek"!

Ebben az esetben, már az igehirdetés elején, sőt (!), mielőtt belépnénk a templomba, el kell dönteni magunkban: elfogadom-e azt, amit esendő, méltatlan, mégis megbízott, elhívott szolgáján keresztül az Úr mond, vagy nem? Mennyivel másképpen hangzik ez a felhívás: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek" - ha elhiszem és elfogadom, hogy ezt most, ma délelőtt nem a szakállas, szemüveges pap, hanem Jézus Krisztus mondja nekem!

Mint ahogyan Ő szólt hozzám, hozzád, hozzánk akkor is, amikor még korábban azt hallottuk: „paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek... Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában". Helye van az íróasztalánál, az ebédlőasztalánál, a templomi padban, de nincs „öröksége a Krisztus és az Isten országában"!

Na, ezért érdemes, ÉLETbevágóan fontos komolyan venni ezt a ma délelőtt kapott Igét: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek"!

Lecsendesedett lelkünk megfogalmazza a kérdést: „Hogyan"? Ha te mondod azt, hogy vigyázzunk, nos, akkor hogyan kell élnünk, Urunk?

Itt a válasz: „ne esztelenül, hanem bölcsen." Esztelenül, ész nélkül az él, aki oktalan. Különösebben nem törődik cselekedeteinek okaival. Nem érdekli, miért teszi azt, amit tesz. Ha megvizsgálná, ha elgondolkozna cselekedete okain, ha észébe venné cselekedete okait, azt, amire készül, vagy amit már el is kezdett, akkor megállna. Akkor ki tudna szállni. Nem vinné végbe esztelen, oktalan dolgait.

Három évvel ezelőtt, házasság előtti jegyes-beszélgetést vezettem a filmszínész külsejű, sármos fiatalember és menyasszonya otthonában. Megkérdeztem tőlük, miért választották egymást. A húszas évei legelején járó lány azt mondta: „Mert (és mondta a barátja nevét) utolérhetetlen az ágyban." Igyekeztem uralkodni arcvonásaimon és feltettem ugyanazt a kérdést a vőlegénynek. „Én azért csípem (és mondta a lány nevét), mert klassz dolog ilyen csinos lány mellett megjelenni valahol, ráadásul eszméletlenül jól főz." És mit gondolnak - kérdeztem -, ez elég lesz húsz év múlva is? Pár hónap később lemondták az esküvőt. Szakítottak. Szerintem bölcsen tették. Rájöttek arra, hogy nincs igazi, tartós, időtálló oka a házasságkötésüknek. Elvetették az oktalanságból eredő elhatározást és bölcsen, barátsággal, búcsút intettek egymásnak. Remélem, hogy azóta megtalálták a társukat.

Mennyi mindent megelőzhetnénk azzal, ha elgondolkodnánk elhatározásaink, terveink igazi okain! Mire jók? Mire elegendők? Bölcs megfontolásból erednek-e? „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen"!

Na és, hogy' lehet „bölcsen" élni? - kérdezzük az Urat. Nem mindennapi feleletet kapunk: „kihasználva az alkalmas időt"! Na, ez meg mit is jelent? Nem bíztam az emlékezetemben. Amikor idáig értem a bibliaolvasásomban, elővettem az újszövetségi görög nyelv szótárát. Mi is ez a „kihasználva az alkalmas időt"? Kihasználni az időt, azt jelenti, hogy „megvásárolni" az időt! Minden árat megfizetni egy bizonyos időért. Mindent odaadni az alkalmas időért. Ha nem használom ki az időt, akkor: elvesztegetem. Az okos vásárlás helyett veszteséget fogok elkönyvelni. Nem kihasználni, nem megvásárolni az időt azt jelenti: kidobtam a pénzt, a lehetőséget az ablakon.

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen"! Jól vigyázzatok arra, hogy a rendelkezésetekre álló időben mit tesztek! Mivel töltitek el az időt. A ma délelőttöt. A ma délutánt. A holnapnak azt a részét, ami felől ti rendelkeztek. Életeteknek azt az idejét, amikor még ti dönthettek a felől, mit végeztek el, mit csináltok.

Miért jó vigyázni erre? Miért érdemes átgondolni, hogyan élünk a még rendelkezésre álló időnkben? Azért, mert - így olvastam -: „az idők gonoszak". Ez meg azt jelenti, hogy az idők: rosszindulatúak. Az idők: betegek. Az idők: tökéletlenek. Az idők alkalmatlanok. A rendelkezésünkre álló idők gonoszak annyi, mint: potenciálisan tele vannak rosszindulattal, betegséggel, tökéletlenséggel.

Ezt jól tudjuk. Most csak annyira gondoljatok, istentisztelet helyett mi mást tehetnétek vasárnap 10-től 11-ig! Rengeteg hasznos időtöltés, sőt Jézusnak kedves szolgálat is adatik, de minden, ami nem Isten ügyét szolgálja, az rossz, beteges, tökéletlen. Gonosz. Ugyanezzel a jelentéssel, ugyanez a szó szerepel a „Mi Atyánk"-ban: „ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól". Ne vígy minket olyan helyzetbe; ne adj nekünk olyan próbatételt Atyánk, amiben elbuknánk, mert hajlamosak vagyunk elfogadni a rosszat, a betegest, a tökéletlent. Szabadíts meg ezektől; „szabadíts meg a gonosztól"!

Ha minden nap kérjük az ebből való szabadítást, akkor miért keresnénk? Miért keressük a gonosz időt? „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen"!

Aki bölcsen él, az keresi, felfedezi, és megérti az Úr akaratát. Minden helyzetben. Élete idejének minden kihívásában. Aki ismeri Jézust, aki minden nap találkozik vele, aki engedi, hogy benne éljen, az tudja, hogy adott esetben mi az Úr akarata. Egyszerűbben fogalmazva: Ő mit tenne abban a helyzetben? Ő mit tenne az én helyemben? Ő mit kérne, mit tegyek abban a helyzetben, amibe kerültem. Benne vagyok, az én hibámból, oktalan meggondolatlanságom miatt, vagy önhibámon kívül. Most innen, ebből az állapotból kérem, akarom megtudni, megérteni, mit akar velem tenni Jézus. Ezt az igényességet kéri a Bibliából minket megszólító Úr Jézus Szentlelke: „ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." Áldások között és vészhelyzetben egyaránt.

Ennek, az Úr Jézus akarata megértésének, egyáltalán az arra való nyitottságnak, a keresésnek persze vannak előfeltételei. Ezeket, Pál apostol íróeszközébe egy tiltás-, és három felszólítást formájában adta, majd hagyta ránk az Úr: „Ne részegeskedjetek... teljetek meg Lélekkel... mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak... és adjatok hálát..."!

A tiltás tehát: „Ne részegeskedjetek..."! „Na, azt nem szoktam!" - mondhatják a testvérek. Örülök neki. Itt azonban többről van szó. Mitől részegedtél meg legutóbb? Aki részeg, az - mondjuk - a bor hatása alatt áll. Aki borral, vagy bármi mással telik meg, az annak a hatása alatt áll, így annak a következményeivel kell számolnia. Aki nem Szentlélekkel telik meg, az azt fogja cselekedni, amit a másik, tudatbefolyásoló hatás diktál neki. A szerelem, a munka, a párt-, és egyéb szólamok, a hobbija, stb. A felsorolt dolgoknak is megvan a maga helye, sőt még azokat is lehet, sőt kell(!) a Szentlélek hatásának engedve végezni. De, amikor ezek háttérbe szorítják az Urat és még őt is uralni akarják, akkor az illető ember, csakúgy, mint a bortól: megrészegedik.

Aztán, annak megfelelően beszél. Vagy mulat. Vagy káromkodik. Vagy olyan, maga-, és mások által kitalált álbölcsességgel káromolja az Urat, ami a bor hatásához hasonló léhaságot fogja kiváltani belőle. Tudjátok, a Biblia nyelvén mit jelent a „léhaság" szó?  „Menthetetlenség"-et! Aki részegeskedésig vezető mennyiségben issza a bort, azt nem lehet megmenteni annak következményeitől. Lelkét és ruháját bemocskoló következményeitől. Aki nem a Lélekkel-, hanem valami mással megtelve beszél, okoskodik, az nem csak a saját, de a környezete lelkét is bemocskolja. Lélektelen szószátyárkodásával; parázna, tisztátalan, nyerészkedő szólamaival menthetetlenné teszi azokat is, akik még hajlamosak voltak megtartani tisztaságukat.

A Szentlélekkel megtelt ember, ezzel szemben zsoltárt, dicséretet és lelki éneket zeng szívében, szívéből, a körülötte lévők szívének kedvesen.

És ez már nem más, mint engedelmeskedni a negyedik felszólításnak: „adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében". Mindenkor és mindenért hálát adni az Úrnak. Telve vagy-e ennyire Szentlélekkel? Te tudod a választ! Ha most is, mindenért hálát tudsz adni az Úrnak, akkor: igen! Akkor vigyáztál arra, hogyan élsz! Bölcsen, az Úr akaratát megértve. Legyenek teljesek az előttünk álló napok, idők ilyen áldással, és a belőle származó békességgel! Ámen.