Istentisztelet 2012. június 24-én

Isten így alkotta meg az embert. A körülmények ellenére is az maradhat, amilyennek Ő alkotta. Egészséges életvitelét, gondolatait, nem kell, hogy bármi is megkárosítsa. Erőt és lehetőséget kaptunk a döntésre. Lehet úgy, ahogyan Isten akarja; és lehet úgy, ahogyan mi szeretnénk. Átadhatjuk magunkat Isten hatásának, és dönthetünk a magunk, vagy a többség elvárásai, szokásai mellett.

Salamon király, ebben az igeszakaszban a paráznaság és a házasságtörés ellen szól. Válogatott, szép kifejezésekkel, költői szépségű szavakkal óvja népét-, és az Új Szövetség kora óta Jézus követőit is attól, hogy a férfiak más asszonyát kívánják meg; a nőket pedig attól, hogy Istentől kapott társukon kívül másnak is odaadják magukat.

Nagyon sokat beszélgettünk erről a kérdésről a fiatalokkal bibliaórákon, hittantáborban. Arról, hogy a házasságuk előtt is megfertőzhetik kapcsolatukat, hiszen Isten, születésüktől kezdve tudja, hogy kit ad nekik életük társául. Minden egyes „próbálkozásuk", kapcsolatuk, paráznaság (a testi vágyak elkötelezettség nélküli kielégítése), és házasságtörés. Házasságtörés, hiszen a később „dobott" barátjuk, barátnőjük leendő férjét, feleségét rabolták meg a legszebb ajándéktól, amit nő férfinak és férfi nőnek őrizhet meg, tartogathat „addig a napig".

Csakúgy, mint a szinte elviselhetetlenségig fokozódó hőség, úgy vesz körül bennünket a házasságtörés, a paráznaság hétköznapivá, „természetessé" történő alakítgatásának folyamata. Erről szólnak a filmek, a szaftos, kétértelmű viccek. Fogadja el mindenki azt, amit a közvélemény elfogad. A nyáj tagjai a többi állatra figyeljenek és ne a pásztorra.

Ezt a folyamatot nevezi a Biblia: bűnnek. Az Istennel, Jézussal, a pásztorok Pásztorával, és az Ő Lelkével szembeni engedetlenséget. Ez a bűn. Az, amikor az ember a maga hangja után megy, vagy a nyáj bégetését követi, és nem a Pásztort. Ennek aztán kiszámítható, rossz következményei lesznek. Ezeket a következményeket, az Istennel szembehelyezkedő engedetlenségből, a bűnből fakadó következményeket hívja a Biblia vétkeknek.

Ezek a: lopás, ölés, hamis tanúskodás, paráznaság, bálványimádás, és a többi. Ezek a következmények. Vétkezünk, lopunk, mert bűnösök, engedetlenek vagyunk Istennel szemben. Amikor Istennek engedünk, akkor nem vétkezünk, akkor nem lopjuk el a másik idejét, pénzét, neki adandó mosolyunkat, jó szavunkat. Vétkezünk, parázna gondolataink, tekintetünk, pillantásaink vannak, mert bűnösök vagyunk, engedetlenek Isten intéseivel szemben. Amikor Istennek engedünk, akkor nem vétkezünk, hanem csak egy emberre nézünk. A társunkra. Vétkezünk, ölünk a szavainkkal, a tekintetünkkel, amikor nem Istennek engedünk, hanem magunknak, vagy valamilyen elvárásnak. Amikor Istent akaratát követjük, akkor segítünk, vigasztalunk, erőt adunk a másiknak, felemeljük.

Folytathatnánk, sőt kérlek benneteket, hogy folytassátok a sort, hiszen ti is rengeteg példára emlékezhettek, amikor Jézust magatokban tudva neki engedtetek, és amikor, ezzel szemben, istentelen mondatokká, tettekké, gondolatokká formálódtak Jézus-nélküli megjegyzéseitek, terveitek, cselekedeteitek.

Folytathatnánk a sort, de mai Igénk egyetlen területre fókuszálja a féltő szeretetből fakadó isteni üzenetet. A beszédünkre. „Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!" Az engedelmesség próbája. Mondom-e azt, amit eddig is, vagy váltok? Azt mondom-e továbbra is, amit meggyőződésemnek tartok, vagy engedem, hogy Jézus, bennem élő Lelke adja számra a szavakat? Engedem, hogy mások véleménye alakítson, és azt tovább is adom, vagy a hatásoknak ellenállva, azokat megvizsgálva, az maradok, akinek Isten teremtett. Az az egyedülálló személyiség, akinek, amilyennek Isten formált.

„Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!" Megfontolt ember az, aki a hőségben a hűvös helyeket keresi. Tesz valamit azért, hogy szervezetének egyensúlya fel ne billenjen. Ellenálljon a külső, általa nem befolyásolható hatásnak.

Salamon király Istentől kapott, és Bibliánkban reánk maradt bölcsessége figyelembe veszi a kikerülhetetlen hatásokat. Csinos, kihívó viselkedésű nők és férfiak voltak, vannak és lesznek. A megfontolt ember azonban - egyrészt nem keresi a kísértéseket -, másrészt, ha körülveszik-, ha ilyen helyzetbe, kapcsolatba kerül, akkor megfontoltan viselkedik és ügyel a szavaira. Megfontolt ember az, aki a hőségben a hűvös helyeket keresi. Kísértések közé került ember hűvösen viselkedik. Lehűti azt, aki fel akarja billenteni a lelki, érzelmi egyensúlyát. Meglehet, a helyzetet nem kerülheti el, de megfontolt marad és figyel arra, hogy szavaival ne bátorítsa, ne fokozza a hangulatot. Okosan szól. Mint ahogy' a hőségben sem kell túlmelegednie, károsodnia a szervezetnek, úgy a meleg, vagy éppen forró helyzetekben is hidegvérű maradhat az, aki a benne élő Úrra figyel.

„Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!"

Jézus, akit Urunknak vallunk, akinek az Atyával és a Lélekkel együtt teljes közösségébe, belemerítettek egyszer (mert ezt jelenti a „keresztelni" szó); Jézus mindig megfontolt volt. Ügyelt arra, hogy azt szólja, amivel az Atya megbízta.

Jézus, akit Urunknak vallunk, vajon uralja-e a gondolatainkat és az azokból formálódó szavainkat? Engedjük-e neki, hogy a minket érő kísértésekben, kihívó helyzetekben a Lelke által bennünk élő Úr Jézus szóljon? Nincs valami nagy távolság a szívünk és a nyelvünk, az agyunk és a nyelvünk között. A megszületett gondolat és a kiejtett mondat első szava között eltelt idő ezredmásodpercekben mérhető. Ennyi idő alatt kiderül, hogy az adott helyzetben Isten jósága, vagy az ördög gonoszsága érvényesíti-e bennünk erősebben a hatását.

Jézus olyan igazságokkal szembesít minket, mint: „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj." (Lk 6,45)

Mivel van tele csordultig a szívünk? Jézussal, vagy valaki más által diktált igazsággal?

Hány kapcsolatot lehetne helyreállítani, ha ki mernénk mondani: bocsáss meg, mert nem úgy gondoltam; nem volt igazam; elhamarkodottan szóltam. Isten ellenségének, a Sátánnak adtam szót, nem a bennem élő Szentléleknek.

Idegen nyelv olvasása közben sokkal jobban odafigyelünk a szövegre, mert ha csak egy kötőszó is elkerüli a figyelmünket, értelmezhetetlené válik a szöveg. Amikor a lelkészképzés során a görög nyelv rejtelmeibe ástuk magunkat, minden lecke végén meg kellett tanulnunk egy bibliai verset - természetesen: görögül. Annyiszor mondtuk el magunkban, míg olyan jól nem ment, hogy biztosak lehettünk benne, menni fog a vizsga elején - mert, ugye, ezek voltak a „belépők"; felmondásuk nélkül neki sem kezdhettünk a tényleges számonkérésnek. Akkor persze nyűgnek éreztük a biflázást, később azonban hálát adtunk érte. Mert ezek az Igék maradtak meg bennünk a legelevenebben. Mindjárt az első előadások egyikén ezt kellett megtanulnunk: „ἔστω δὲ πᾶς ἄνθρωπος ταχὺς εἰς τὸ ἀκοῦσαι, βραδὺς εἰς τὸ λαλῆσαι, βραδὺς εἰς ὀργήν". Jakab levelének első fejezetében ezt így olvassuk magyarul: „... legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra". Aztán az apostolt használó Lélek így folytatja: „mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát." (Jak 1,19-20)

Miért érdemes hát megfontoltnak maradni és ügyelni arra, hogy okosan szóljon a szánk? Mert ha Jézus nélkül, haragból, indulatból, meggondolatlanul szólunk, akkor nem Isten igazságát szolgáljuk. Hát, kiét? Azét, akit akkor, abban a helyzetben közelebb érzünk magunkhoz, mint Istent. Őt szolgáljuk. Azt az embert, az az eszmét, azt a hitetést, azt a jól hangzó, embereket Istentől ellenkező irányba mozgósító - féligazságot.

Aki ezen nem tud, vagy nem is akar változtatni, azt bizony megkötözik a kimondott szavak. Az Isten iránti engedetlenségből fakadó, vétkes szavak. Hogy' is hangzott a Példabeszédekből felolvasott második igazság? „Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg."

Rengeteg megkötözött ember él közöttünk. Valahol érzik, hogy nincs teljesen igazuk, szeretnének is váltani, de félnek. Félnek attól, hogy amire eddig építették az életüket, az, ha Jézust választják, összeomlik. Ez nem igaz! Akkor indulhat új alapokról. És ha olyan barátaid vannak, akik elfordulnak tőled azért, mert te Isten igazságát választottad, akkor, azok, hidd el, nem is voltak igazi barátaid.

Kedves Testvérek! A nyári melegben, amikor gyorsabban nyílik szólásra a szánk, mert híjával vagyunk a türelemnek, még inkább figyeljünk Isten szavára! Még gyakrabban idézzük eszünkbe azt, amit tőle hallottunk! Nem kell nekünk megfelelnünk azoknak az elvárásoknak, amiket  a hamis barátok, vagy a világ, vagy a magukat igaznak tartó emberek várnak el tőlünk!

Álljunk ellent a kísértéseknek, amikor a Gonosz adná a szánkba a szót. Töltsük meg a szívünket csordultig az Úrral, aztán okosan mondjuk azt, amit ő adott az ajkunkra. Így fogjuk építeni Isten igazságát és az Ő országát. Ámen