Istentisztelet 2015. december 27-én

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Mt 2,1-14

Textus: Ézs 9,1

Szeretett Testvérek!

Ez a prófécia, ez az Isten akaratát kijelentő ígéret, Jézus születése, "a betlehemi karácsony" előtt hétszáz évvel hangzott el. "A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát". Utána nem sokkal olvassuk a jövendölést "egy gyermek" születéséről. Az ő "uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában". Ennek a híres, sokféleképpen magyarázott, és legalább annyiféleképpen félremagyarázott bibliai szakasznak most nem a Messiás-jövendölését szeretném kiemelni. Isten Szentlelkét kérve, megállnék az első mondatrésznél, és azt szeretném, ha azon keresztül értenénk meg valamit, a Jézus születését közvetlenül követő eseményekből.

Tehát: "A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát". Arról van szó, hogy Isten akaratából, bármikor véget érhet az az időszak, amíg "sötétségben", értetlenségben, bizonytalanul éldegél az ember, de, akár egy egész nép is.

József és Mária jegyességének utolsó napjaira, majd házasságuk első hónapjaira azt mondhatnánk, hogy kiszámíthatatlanok voltak. Isten nem a következetességre, biztonságtudatra éhes emberi igényeiknek tett eleget. A hitükre, a Biblia nyelvén: a bizalmukra számított. Arra, hogy az értetlenség sötétsége után majd összerakják a történések mozaikdarabkáit, és belátják, örülni fognak annak, ami úgy ment végbe, ahogy Isten szervezte.          A hitük nem, de az értelmük azonban sokáig homályban tapogatózott. Az egész azzal kezdődött, hogy Mária áldott állapotba került. A Szentlélektől fogant. Ezt mondta Gábriel angyal. Ez nem magyarázat. Se' Máriának, se' Józsefnek. Ezt el kellett hinniük. Meg is tették. Mind a ketten. Aztán. Izráelben hónapokkal-, ha nem: évekkel korábban megszervezték az esküvőket. Máriának és Józsefnek, a  szüleiknek, a kedves rokonságnak igen csak össze kellett kapnia magát ahhoz, hogy néhány hetes szervezéssel nyélbe üssék a lagzit. Magyarázatot nemigen találtak a kapkodásra. Különben sem értették volna azt, ami átlépte az érthetőség határát. Az esküvő után kicsit kifújták magukat, és elkezdték azt a különös együttélést, amelyben József, a tiszta és igaz ember nem érintette a feleségét. Mennyit beszélgethettek! Mi lesz most? Ki lesz ez a gyerek? Milyen lesz? Nem baj, ne ezen gondolkozzunk; készüljünk a nagy napra! Sötétségben, de hitben várták a fejleményeket. Lassan a város, Názáret, a család, és a helyi rabbi is belenyugodott a dologba. Kevesebb gúnyolódó tekintet, kevesebb utalás, kevesebb, kétértelmű kacsintás a barátok, barátnők részéről. Jöjjön, aminek jönnie kell, a helyreállt békességben!

Békesség? Pár hónapig. Mert amikor a názáreti bábák már készen álltak arra, hogy újabb lakója lesz a lankás dombokon elterülő, szép kis városuknak, a római közigazgatás által beütött a ménkű! A több ezer mérföldről, Rómából érkező utasítás szerint újabb adót kellett befizetni. Minden férfinak ott, ahol született. A birodalmi mozgósítást "népszámlálás" címszó alatt hitelesítették. "Na, még csak ez kellett", gondolhatta József, a szorgos, megbecsült, de nem várt kiadások előtt álló názáreti ácsmester. A gyerek születésére gyűjteni kell! A bábák, a látogató rokonság, tiszta vásznak, Máriának kicsivel több hús, tej. Állatokat kell vásárolni! Azoknak az ellátása, és ki tudja mennyi más kiadás, amire nem is gondolnak! És akkor még itt ez a "népszámlálás"! Mennyibe fog kerülni az út - Betlehembe, ahol ő, József született? Máriát magával kell vinnie. Fogadók, nyerges állat, annak is élelem! Mi lesz itt? Ha már ekkora áldással látogatta meg őket Isten, mint a Magasságos Fia, ott, Mária méhében, miért küldi rájuk, ezeket a soron kívüli terheket? Nem értik. De menni kell, mert ha nem, olyan büntetést akaszt a nyakukba a Názáretért felelős római hivatalnok, hogy beleroppannak! József összeszedi a pénzt. Hála a Magasságosnak, épségben megérkeznek Betlehembe. De már nem érnek vissza a takarosan elkészített otthonukba. Máriát elérik a szülési fájdalmak. Felgyorsulnak az események. Most már csak arra kell figyelni, hogy tiszta, csendes szobát, fekhelyet, forralt vizet találjanak valamelyik fogadóban, és gyorsan előkerítsék a betlehemi bábát. Ismerjük a dolgok menetét. Se tiszta szoba, se' bába. E helyett istálló, jászol, bégető állatok, azok ivóvize, trágya. Ezt akarta Isten? Így akarta az Úr azt, ami egyébként is elég nagy megpróbáltatásokkal indult?

Na, de, legalább egészséges a gyerek! Majd csak visszajutnak Názáretbe! Annyi pénzük még van. Kiderül, hogy még több is! Váratlan látogatók érkeznek. Igen jómódúak, akcentussal beszélnek. Messziről jöhettek. Azt mondják, biztosan észrevette már József a kinti fényt. Azért világít olyan fényesen az a csillag, mert hetek óta vezeti őket, és itt állt meg. Ők pedig tudják, hogy ahol megáll, ott találják a Krisztust, a zsidók felkent királyát. Ajándékokat hoztak neki. Mária és József életükben nem láttak annyi aranyat, annyi tömjént, és annyi mirhát, amit ezek a gazdag idegenek most behordtak az istállóba. Végre megértették, miért kellett ide jönniük! Felderengett a sötétséget oszlató isteni világosság. Ha feltűnés nélkül, apránként értékesítik ezeket a kincseket Názáretben, az ácsműhely jövedelme mellett évekig biztosítva lesz a gyerek, és lehetséges testvéreinek a felnevelése! Még azt a pénzt is visszafizethetik, amiket a betlehemi útra kértek kölcsön!       József és Mária azt hitte, hogy véget értek a megpróbáltatások. Gyorsan kiderült, hogy: nem! Amikor már úgy tűnt, vége a sötétségnek, most már mindent értenek, újra rájuk borult a kiszámíthatatlanság felhője. Hallottuk: "Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket."

Őszintén: nem csodálkoznánk, ha József és Mária idegösszeomlást kapott volna. Mi lesz ennek a vége? Mit akar még Isten? Meddig feszíti a húrt? Ti elindulnátok egy újszülött csecsemővel Egyiptomba? Én még a repülő első osztályán sem! Nemhogy sivatagos utakon, szamár, vagy teveháton, oázistól oázisig olyan területen, ahol életemben nem jártam. József és Mária esetében sem tudunk arról, hogy korábban, tapasztalt utazók lettek volna! József akkorra már megtanulta, hogy először engedelmeskedni kell az Úrnak, utána lehet kérdezni. Az engedelmesség egyenlő a biztonsággal, a számonkérés egyenlő a sötétségben tétlenkedő rostokolással, és a növekvő veszély provokálásával.

Szedjük csak össze, mit hallottunk ki eddig abból, amit Jézus Krisztus, a karácsony utáni első vasárnapon kínál nekünk, alkalmanként sötétségben járó híveknek! Először. Van nekünk mértékkel adott hitünk, és bizonyos mértékkel befogadó értelmünk. Hitünk lehet annyi, hogy elolvassuk, meghallgassuk és még el is fogadjuk azt, amit Isten Igéje, vitatkozásnak helyet nem adó módon: kijelent. József és Mária is kijelentést, nem pedig "vitaindító gondolatokat" kapott az Úr angyalától. Nem kaptak Istentől annyi értelmet, hogy logikus érvelésekkel meggyőzhetőek legyenek a felől, amit tenni fog velük. Mi sem állunk másképpen. A hitünkre számít az Úr, nem az értelmünkre. Mind a kettőt tőle kapjuk, ezért nem vitatkozhatunk vele azon, hogy melyikre lenne több szükségünk. Hasznavehetőségünk szempontjából, a mérleg nyelve egyébként is, erősen a hit felé billen! Sokkal jobb abból a több, mint az értelemből. Másodszor. A "botrányos" házasságkötés után nem sokkal, a fiatal pár újabb terheket kapott az Úrtól. Plusz költségek, nem várt utazás, és annak minden velejárója. Volt már veled ilyen? Nem várt kiadások? Igen? Hát persze! Miért lennénk kivételek! A mi életberendezkedésünk a legritkább esetben követi azt, amit Isten tervezett. Van rá szabadságunk, hogy eltérjünk tőle, mindent el lehet intézni másképpen is, de a Biblia nem ezt tanácsolja. József és Mária az előírtaknak megfelelően haladt. És te? Harmadszor. Rendben van, azt teszik, amit az Úr mond. De közben, az engedelmesség közben, miért nehezedik a helyzetük? Miért kell Betlehemben, és istállóban szülni? Miért nehezedik néha (vagy egyre inkább?) a te helyzeted? A tiéd, aki igyekszel mindent megfogadni, amit Isten tanácsol neked? Gyorsan mondom: nem tudok rá válaszolni. Nem tudom, meddig tart a sötétségnek, a tisztán nem látásodnak ez az állapota. De azt, éppen a történetünk miatt hiszem: utána világosságot nyersz! Ha úgy tetszik: olyan szintű értelmet, ami hozzásegít az összefüggések meglátásához. Az pedig: öröm. Velem mindig így történik.

Negyedszer. Mi ez a rohanás, a kis csecsemővel Egyiptomba? Nem volt még elég? Most lélegeztek fel; jött egy kis segítség a keleti bölcsektől. Mit akar Isten? Amikor egy kicsit jobb, akkor megint kezdődik a tortúra? Igen. Úgy, mint veled, úgy, mint velem. Egészen addig, amíg véget nem ér az isteni színjátéknak az a jelenete, amíg mi vagyunk a színpadon. Nincs ránk bízva az egész színdarab áttekintése. Ebből a szempontból: sötétségben járunk. Abban az epizódban, amelyben a mi szerepünk van megírva, abban viszont tökéleteset kell alakítanunk. Mert részei vagyunk a történetnek. az üdvösség történetének.

És még egy "sötétség", amit majd világosság követ! Tegnap délelőtt azt hallottuk: Jézust, születése után nyolc nappal körülmetélték. Hol? Útban Egyiptom felé? Igen, ez még lehetséges. De mit kezdjünk azzal, hogy Mária tisztulását követően, vagyis a szülés után harminchárom nappal, Jézust bemutatták a jeruzsálemi templomban? Ha siettek, akkor már az ellenkező irányban, az egyiptomi határ környékén járhattak! Vannak, akik mindent meg tudnak magyarázni a Bibliából. Arra is ráerőltetik a saját világosságukat, amit Isten, egyelőre homályban hagy. Mi: köszönjük meg az értetlenség idejét! Fogadjuk el: most még nem tudjuk, hogyan egyeztethető össze az evangéliumok feljegyzése. De: aki "csak" hisz, vagyis "csak" bízik Istenben, az apránként világosságot nyer ebben a kérdésben is. Az lesz majd az áldás, nem pedig az azonnali, bölcselkedő megértés, vagy a nevetséges követelőzés az azonnali magyarázat után! Legyen békességünk életünknek ebben a szakaszában, ideig tartó sötétségében, hogy ezért a megnyugvással járó engedelmességért, más most is, és majd az időtlen, örökké tartó világosságban együtt tudjunk örülni annak, amikor Isten felfedi minden titkát!            Az lesz aztán az öröm! Így hiszem, így vallom! Ebben van hitem, nyugalmam. Ezt kérem számotokra, ezt köszönjük meg együtt! Ámen